Gondoltam írok már egy ilyen bejegyzést, mert tegnap kicsit elszabadultak az indulatok, amivel sikerült a társaságnak szétoffolniuk egy bejegyzést. Ezért a további ilyen esetek elkerülésének végett, leírom a Horror-Mirror kvázi ars poeticáját.

Mint azt már sokszor említettem, hogy ezt a blogot nem kell komolyan venni. Nekem nincs semmiféle filmes, média, nyelvészi vagy egyéb, esetenként talán elvárható, végzettségem. Ezt az oldalt elsősorban azért hoztam létre, hogy beszámoljak a horror (és thriller) filmélményeimről. Mindezt közérthető, emberi nyelvezettel.

Sokan nyílván azért nem szeretnek kritikákat olvasni, mert egyrészt a legtöbb direkt tele pakolja a mondandóját olyan kifejezésekkel, aminek azért utána kell nézni, hogy mit is jelent pontosan. Nem mondom, hogy az ilyeneket kerülni kell, de ha az egész írás tele van hányva ilyenekkel, akkor az embernek elmegy a kedve az olvasástól. Ezeknek a szerzőknek a többsége szerintem csak szereti éreztetni az olvasóval, hogy ő mennyire "művelt", mi több, felsőbbrendű az "átlagembernél". Ezt egy kulturális maszturbálásnak is fel lehet fogni.

Persze kell egy bizonyos mérce. Nem jó, ha tele van helyesírási hibákkal. Nem jó, ha túl sok a szóismétlés. Nem jó, ha túl vulgáris a nyelvezet. De az sem jó, ha a kritika nem más, mint a történetnek a leírása. Én igyekszem mindezek elkerülésére. Sajnos nem mindig vagyok sikeres ebben.

Mi ennek az oka? Tudjátok, hogy hogy néz ki a napom? Napi 8 és fél óra irodai meló, hazamegyek, eszek, aztán ha van rá erőm, akkor posztolok. Nem mintha nem egésznap a számítógépet bámultam volna. Fáradtan pedig az ember hibázik. Nekem pedig nincs erőm pluszban még a helyesírási kézikönyv felett görnyedni.

Ilyen alapon természetesen jogos a kérdés, hogy akkor miért csinálom? Miért, tán nem szabad? Tegnap már az is felmerült, hogy "milyen rossz, hogy már bárki blogolhat". Tán kössük ezt valami engedélyhez? Nekem nem lenne jogom posztolgatni vagy mi?

Én csak egyszerűen szeretnék egy kis örömet okozni, tájékoztatni. Szeretnék egy kis támpontot adni. Pl. hogy miért ne költsetek mozijegyre, ha a Hibridről van szó, ami a legtöbb kritikusnak tetszett, pedig hótunalmas. Vagy miért ne költsetek akár 99 Ft-ot se egy bűn rossz filmre. Tudom, kinek a pap, kinek a papné, de más az a fajta szemszög, hogy "milyen szép utalások voltak, na meg a mögöttes tartalom...", mint az hogy "iszonyatosan vontatott történet, minimális feszültség".

De én nem is értem, hogy akinek ez nem tetszik, azért miért jön ide fikázni? Ha egy index kezdőlapról jön, akkor megértem, mert pl. új neki az oldal, na de aki el szokta olvasni az írásaimat? Mi ebben a jó? Nem kötelező engem olvasni. Nem csak én írogatok ezzel a témával kapcsolatban. Nem sértődök meg, ha emiatt a poszt miatt mától fele annyian fognak olvasni. Akkor sem hagytam abba (bár eléggé alulmotivált voltam), amikor másfél éven át csak napi 30(!) olvasóm volt. Most is csak 3-400 között szokott lenni, amit köszönök is Nektek, de nem adom fel. Nem titkoltan persze örülnék, ha engem is rendszeresen több ezren követnének figyelemmel, de így is boldog vagyok, mert mindig kapom a pozitív visszajelzéseket. Igen, elismerem, ennél a szavazásnál is kicsit felkaptam anno a vizet, ezért bocsánatot is kérek.

Szóval, azt szeretném kérni Tőletek, hogy akinek továbbra is bármi gondja van, az vagy ebbe a posztba írja le, vagy írjon nekem személyesen egy e-mailt (a cím a jobb felső sarokban). Továbbá nem szeretnék több olyat olvasni, hogy "tele van helyesírási hibákkal", mert tudom nagyon jól.

Ezzel pedig én a témát lezártnak tekintem. Kiengedtem az összes démont.

Még egyszer szeretném megköszönni a töretlen hűségét a rendszeres olvasóimnak!