És ha már így benne vagyunk a sűrűjében, nincs más hátra mint előre, és következzen eheti kiveséznivalónk, egy bájos (bajos) hölgy:
Jenifer
Figyelmeztetés: az epizód jellege néhol megkívánta tőlem az obszcén nyelvezetet, ezért virágosabb lelkű olvasóimtól előre is elnézést kérek!
A történet két rendkívül elfoglalt rendőrrel indul. Már épp beleunnának a légyfogásba, meg a tökeik vakarásába, amikor egyikük gyilkossági kísérletre lesz figyelmes: egy férfi hentesbárddal készül lefejezni egy hátulról csinosnak látszó hölgyet (Carrie Fleming – The Tooth Fairy), mert hogy neki elege van belőle. Zsarukánk (Steven Weber – Kétségbeesés, Ragyogás minisorozat,) jóhiszeműen lelövi a merénylőt, aki még halálában elárulja a hölgyike nevét, ami hinnétek vagy sem: Jenifer.
Kiszabadítása közben kezd gyanússá válni, hogy csak artikulálatlan morgások kiadására képes, ráadásul olyan rusnya szerencsétlen mint a busz eleje, és akkor még a szeméről nem is beszéltem! Épeszűbb ember egyből gyanút fog két éjfekete szem láttán (és ezt most tessék szó szerint érteni), sününk azonban hazaviszi őt magához. De csak miután jól megtömte az asszonyt és közben végig Jeniferre gondolt.
Csóró nő persze olyan hálás neki, hogy azt szavakkal ki sem lehet fejezni (legalábbis az ő esetében biztosan nem...), nyalja a kezét, meg később még mást is... Khmm... A család meg jól beparázik, bár a kamasz fiú megjegyzi, hogy ő azért sunázná... Csakhogy a vendégnek az apjára fáj a foga. és úgy tűnik, ez fordítva is igaz: innentől szinte soft-pornófilmbe megy át az epizód, némi ízléses bélfalással körítve. El kellene költöznöd, mert a családom utál? Sebaj, dugjunk! Megetted a macskánkat, emiatt elhagyott a feleségem? Sebaj, dugjunk! A kotnyeles szomszéd kislányt is megetted, pedig ő csak barátkozni akart veled? Nem is beszélve arról az emberről, akit azért küldtem ide, hogy elfogjon és cirkuszban mutogasson téged? Tudod mit? Elköltözünk egy világ végi, erdőszéli kis vityillóba, ahol aztán úgy jársz majd, mint a lopott bicikli!
És ez így megy egészen addig a pontig, amikor ex-zsarunk munkaadójának fia lesz a legújabb áldozat. Hősünk ezen már úgy felkapja a vizet, hogy szex helyett ő is a lefejezés eszközéhez nyúl. Kitaláljátok mi következik ezután? Úgy van: mielőtt bekövetkezhetne a tragédia, egy jóhiszemű ember lelövi hősünket, akinek mi is lehetne utolsó szava a történet fényében, mint a Jenifer...
Ezt a részt Dario Argento (Sóhajok, Pokol, Könnyek anyja, Álmatlanul, Kristálytollú madár) neve fémjelzi, akiről ha jól belegondolunk, mi jut eszünkbe? Csöcsök és belek. Na, a Jenifer is pont ilyen. Se több, se kevesebb. Hogy sajnos vagy szerencsére, azt mindenki döntse el maga, hiszen az olyan estékre, mikor az ember egyedül van otthon, ki van éhezve, csak épp azt nem tudja eldönteni, hogy horrort vagy pornót nézzen, éppen ideális darab.
Külön érdekesség, hogy az epizód eredeti „forgatókönyve” egy 10 oldalas fekete-fehér képregény volt, melyet Bernie Wrightson rajzolt, és az 1974-es Creepy magazin hasábjain jelent meg az USA-ban.
Friss kommentek