Angol thriller, főszerepben Robert Englunddal! Aki egy multiplex moziba zár egy fiatal párocskát, azzal a céllal, hogy a biztonsági kamerák segítségével készítsen velük (akaratuk ellenére természetesen) horrorfilmet.
A párocska női tagját Emily Berrington (a 24 legújabb évadjának üdvöskéje), a férfiét Trónok harcának Viráglovagja, azaz Finn Jones alakítja. Lassan mindegyik kiköt egy-egy horrorszerűségben.
Úgy látszik az első könyves horrorírók tömegestül vették be tavaly a piacot itthon, itt van ugyanis egy újabb regény 2013-ból. A Jegroth-ess álnevet használó író első művének a kicsit meghökkentő Foghányás címet adta, ám az alcím elég beszédes és jól összefoglalja az alapkoncepciót: "Zombi róka horror". Amennyire mókás a könyv címe és cuki a borítóján feszítő Vuk, annyira undorító és helyenként gyomorforgató a tartalma, már amit a történetet illeti. A regény a Könyvműhely.hu nevezetű magánkiadó gondozásában készült, egyébként kifejezetten ízlésesen néz ki külsőre, ami ha nem is olyan lényeges szempont, azért mégis jó pont. Nem ragoznám tovább a felvezetést, nézzük meg mennyire váltotta be a könyv a hozzá fűzött reményeket.
A mű nem oszlik fejezetekre, egyetlen 240 oldalas folyamként tárja a sztorit az olvasó elé, s mivel rendes tempóban pörögnek benne az események egyáltalán nem zavaró a tagolás hiánya. Azért egy természetes töréspontot mégis mindenki könnyedén felfedezhet, az első fele ugyanis eléggé hasonlít egy unalomig ismételt tinidráma zombikórral megspékelt verziójára, a későbbiekben viszont más műfajok felé kezd el kacsintgatni a történet.
A főszereplő nem meglepő módon maga a zombi róka, Xavér aki olyan, mint bármelyik konzervből előrángatott hánytatott sorsú tinédzser: nincsenek szülei, árvaházban nevelkedett, ahol mindenkinek ő volt a céltáblája, majd nevelőszülőkhöz került, akik ráerőltetik a saját akaratuk és iskolába küldik. Habár a nevelőcsaládja halál rendes vele, Xavér valami rejtélyes okból mégsem szereti igazán őket, meg úgy nagyjából senkit sem.
A további szereplők is egytől egyig különféle állatok: rókák, kutyák, macskák, farkasok, madarak és hüllők, melyek kisebb-nagyobb sikerrel próbálnak emberi sztereotípiákat képviselni, lásd a gonosz farkas vagy a kapzsi disznó. Erről persze a többség egyből Orwell Állatfarmjára asszociálhat, de azért nem kell magasra tenni a lécet, a társadalomkritika itt ugyanis nehezen vehető igazán komolyan, bár remélhetőleg nem is ez volt a fő cél.
Friss kommentek