Őszintén szólva úgy készültem, hogy A bárányok hallgatnak-ról fogok írni, de sehogy se jött az ihlet. Mégis mi újat közölhetnék ezzel kapcsolatban? Egyszerűen egy jó film, és ezt nem tudnám hova ragozni. Talán majd egyszer visszakanyarodok hozzá, egy nagyobb poszt keretében, de már annyi ilyet ígérgettem, hogy már a tükörbe se merek nézni.

Szóval időt spórolva körbenéztem a polcomon és leemeltem az alábbi filmecskét. Direkt a kritika kedvéért most néztem harmadszorra, ami egyfelől azt jelenti, hogy nem egy meghatározó, emlékezetes darab, ugyanakkor azt is, hogy nem is rossz, mert elvégre sikerült ennyiszer végig nézem. És ismertek, nem szoktam magam feleslegesen kínozni. Akkor lássuk!

Védtelen gyermek - Case 39 (2009)

Rendezte: Christian Alvart

Az Oscar-díjas Reneé Zellwegert (Bridget Jones ugye) nem először láthatjuk horrorban, hiszen fiatalabb korában bevállalta a kétes minőségű Texasi láncfűrészes gyilkos visszatért. Azonban az, hogy egy A-listás színész visszakanyarodik ehhez a műfajhoz, többnyire azt sugallja, hogy máshová már nem igazán hívták be castingra. Most tegyem még hozzá azt is, hogy 2010 óta nem volt foglalkoztatva? Pedig a szerepét itt is tisztességesen alakítja, noha tény, hogy nincs nehéz dolga azzal, hogy eljátssza a szingli gyermekvédőt, aki felkarol egy jobb sorsa érdemes kislányt.

Mert az bizony sanyarú gyermekkort sejtet, ha az embert a saját szülei élve meg akarják sütni egy sütőben! Ezek után érthető módon a szülők diliházba, a kislány pedig Zellwegerthez kerül, persze ügyesen lerövidítve a bürokratikus utat. Sajnos ezzel magát a karakterépítést is elsietik, hiszen az nem lehet véletlen, hogy egy, ránézésre is 30-as évei végén járó nőnek miért nincs családja? Akinek a társkeresése kimerül abban, hogy szerencsétlen pszichológus barátjával (a kétszeres Oscar-díjra jelölt Bradley Cooper - Éjféli etetés, Napos oldal, Amerikai botrány) játszik érzelmi macska-egér harcot. Az anyaság -még ha csak ideiglenes is- pedig túl nagy felelősség ahhoz, hogy csak "kipróbálja" az ember. Ugyanakkor tény, hogy elsősorban horrorról beszélünk és nem szocio-drámáról. Így viszont a hitelesség (már ha beszélhetünk ilyesmiről ebben a kontextusban) kérdőjeleződik meg.

Anno egy szép kamionos posztban megemlékeztem a Joy Ride első két részéről, ami mind minőségében, mind műfajában jelentősen eltér egymástól. Talán nem lepődtök meg azon, hogy a folytatás a második rész slasher-jellegű ámokfutását viszi tovább. Az áldozatok ezúttal utcai autóversenyzők lesznek.

A "minőséget" pedig Declan O'Brien biztosítja, aki a Halálos kitérő 3-4-5-ért és a zseniális Sharktopusért a felelős.

Készüljünk a V/H/S 3 eljövetelére (az első részről itt olvashatsz és volt szó a másodikról is). A V/H/S Viral címen futó horrorantológia egyes szegmenseit Todd Lincoln, Nacho Vigalondo, Marcel Sarmiento, Gregg Bishop, Justin Benson és Aaron Moorhead dirigálta. A film olyan hírnevet hajszoló fiatalokra fókuszál, akikből az interneten nagy szenzáció lesz.

A Halloween remake folytatását Rob Zombie kissé elrontotta és a harmadik részt nélküle akarták megcsinálja. Patrick Lussier és Todd Farmer dolgozott néhány évvel ezelőtt a forgatókönyvön, de elég régóta csend honol a projekt környékén. A Bloody-Disgusting munkatársai Cannes-ban kaptak egy fülest, hogy a franchise nem került jégre, Weinsteinék hamarosan bejelentik, hogy megcsinálják a Halloween 3D-t.

Mint azt korábban jeleztük, idén bemutatásra kerül egy magyar kézikamerás horror, a Bodom. A nekünk küldött sajtóanyag tartalmazott egy interjút is, azt tesszük most közzé. Sajnos azonban terjedelmi okok miatt egy kicsit meg kellett kurtítanom. Remélhetőleg sikerült a legfontosabb,m legérdekesebb információkat benn hagynom. Az interjú alanyai a film rendezői, azaz Elekes Gergő és Gallai József.

A poszt forgatási képekkel lett színesítve.

A Bodom c. film minimális költségvetéssel, alig 20 fős stábbal, állami támogatás nélkül készült. Az alkotást a veszprémi központú függetlenfilmes csapat mindössze hat nap alatt forgatta. A film forgatókönyve négy hónap alatt készült el. A film főszereplői Turzó Vivien, Kovács Bence, Tábori Kata és Szabó Dániel.

Az Elekes Gergő – Gallai József rendezőpáros előző munkái közt a thriller, a dráma és a romantikus vígjáték zsánerei is megtalálhatóak, így a Varga Gábort és Kálmánchelyi Zoltánt (uristen@menny.hu) foglalkoztató Interjú, az Egyesült Királyságban és Spanyolországban versenyző Exitus c. rövidfilm (2013), 2012-ből pedig az 59. Országos Függetlenfilm Fesztivált megjárt A meg nem érintett, illetve Magyarország első egész estés mumblecore stílusú filmje, a Csendes változás.

Szinopszis:

Két médiaszakos hallgató szakdolgozata témájául választja az 1960-ban a finnországi Bodom-tónál történt bestiális gyilkosságokat. Kamerájukkal dokumentálva céljuk, hogy bemutassák és rekonstruálják, mi is történhetett ötven éve. Az éjszaka azonban nem várt borzalmakat tartogat számukra. Az utánuk maradt felvételek még több kérdést vetnek fel: egy alaposan megtervezett csalással, vagy a huszonegyedik század egyik legrejtélyesebb kriminalisztikai eseményével állunk szemben? 

A sajtóanyagban mellékelve volt egy érdekes interjú is a rendezővel, azt majd egy későbbi posztban tesszük közzé. Alant pedig néhány jelent képet láthattok a filmből.

Guillermo del Toro és Chuck Hogan írta a The Strain regényt, ebből készül a sorozat. Dr. Ephraim Goodweather (Corey Stoll) és fertőzésekkel foglalkozó csapata egy rejtélyes vírust vizsgál, amelynek köze van a vámpirizmushoz. A kor egyre csak terjed, a tét pedig az emberiség sorsa.

Személy szerint úgy gondolom, hogy ki lehetett volna hozni többet Az elnémultak történetéből. A filmet ugyan még nem láttam, de a lesújtó kritikák és az imdb-n rögtön 5,7-es átlag láttán biztosra vehető, hogy elszúrták. Jared Harris egy egyetemi profot alakít, aki néhány diákjával különös kísérletbe vág bele.

A produkció csupán 4 millió dollárt tudott összekaparni a hétvégén. Talán elsőként John Pogue direktort kellene felelősségre vonni. Hiszen az úriembert nehezen lehet rendezőnek nevezni, eddig csupán egyetlen filmet, a Karantén folytatását - Quarantine 2: Terminal – vezényelt le, ami szintén gyenge lett. Másrészt idén a műfaj kedvelői már beleszaladtak jó néhány silány termékbe és jelzés értékű volt, hogy az egészen tűrhetőnek mondott Oculus sem tudott kiemelkedőt produkálni.

És az eredménnyel a Hammer Films nagy múltra visszatekintő angol horrorokkal foglalkozó stúdió sem lehet elégedett. Néhány évvel ezelőtt támasztották fel hamvaiból a céget, közük volt a Let Me In-hez és a Residenthez, majd A fekete ruhás nő remake végre szép kritikákat és összeget gyűjtött be.