Augusztus 21-én a hazai mozikat is eléri az Oculus, amit persze azóta már minden érdeklődő megnézett... Ez a csúszás nagyon is jellemző a hazai horror forgalmazásra, ugyanakkor tény, hogy a még időben érkező A megtisztulás éjszakája: Anarchia vagy a Távozz tőlem, Sátán! se mozgatta meg túlságosan a hazai mozifogyasztókat. Na de itt van most ez a ZS-kategóriás gyöngyszem, ami bezzeg egy nappal az amerikai premier után már Magyarlanden is élvezhettünk szinkronosan (!), az Universal Channel tévécsatornán (!) keresztül! Ez azért valahol kissé abszurd számomra. De milyen is lett? Hozta az első rész "színvonalát"? Most kiderül!
Sharknado 2: A második harapás - Sharknado 2: The Second One (2014)
Rendezte: Anthony C. Ferrante
Először is, felmerülhet a kérdés, hogy hogy juthattunk el idáig? Mikor történhetett meg az a 180 fokos Pálfordulás, amikor is a mindenki által megvetett Asylum stúdió munkásságaira nem úgy tekintünk már, mint a filmművészet gennyes rákfenéjére, hanem mint Hollywood gőzkieresztő szelepére? Mióta sikk imádni a szart? Mióta nézzük meg tudatosan ezeket az agymenéseket? Talán a szintén kultstátuszba kerülő Gyilkos cápa vs. óriáspolip óta? Félreértés ne essék, nem a sznobizmus beszél belőlem. Sőt, az Utazás a nácik központja felé pl. azóta már a gyűjteményem részét képezi (igen, pénzt adtam érte). Csak nem értem, hogy jelen alanyunkat miért volt képes 3.9 millió (!) amerikai megnézni szerda este? A hazai nézettségre is kíváncsi lennék, bár az sokatmondóbb lenne, ha mondjuk valamelyik kereskedelmi tévé adta volna le.
Számomra ez a rajongás azért is furcsa -mert ahogy már azt az első résznél is írtam-, egyszerűen nem indokolt ez a hype. Röhejesnek persze, hogy röhejes, de 1-2 agysejtpusztító baromságot leszámítva (benzintől robbanó medence!) azért nem sokkal rosszabb egy Transformersnél. (Elnézést a rajongóktól, de legyünk már őszinték.) Voltaképpen a két termék között a különbség a nagyobb költségvetésből eredő minőségi CGI grafika jelenti. Igaz, azért egy 5-10 évvel ezelőtti szinthez képest az Asylum cápái se vészesen rosszak.Vagy csak én vagyok ilyen téren elnéző?
A nyitókép nagyon frappáns: a sűrű felhőben úszó repülőből csak a farokszárny látszik, ami ugye megfelelhet egy cápauszonynak. Höhö. Ekkor már reménykedtem, hogy most aztán tényleg valami -klasszikus értelemben vett- jót fogok látni. Aztán persze 5 perc sem kellett a józanító pofonig. Gondolom mindenki látott már nem egy olyan filmet, amiben a repülőből kiszakad egy darab és emiatt szélsebesen száll el minden, ami nincs rögzítve, de sokszor még az se garancia. Ez nem egy kartell-szerűen hallgatólagos megállapodás a filmesek között (mint a sci-fikben az űrhajók robbanásai), hanem ez a jelenség tény, mivel a nyomáskülönbség ez okozza. Kivéve Asylum-földön. Ugyanis itt még egy fél kilós pisztoly is a földön tud maradni közvetlenül a nyílás előtt. Meg lazán végig lehet sétálni az utastérben. És ez sajnos nem az a nevetséges baromság, amin teli torokból lehet nevetni, hanem inkább a fájdalmas bosszankodás. Sajnos végig ez utóbbi jellemzi a teljes játékidőt.
Ugyanaz a problémám, mint elődjével. Nem annyira direkt szar, mint amennyire elvárhatnánk. A helyszín -New York- persze látványos, csak éppen nem győztek meg arról, hogy ez tényleg egy lélegző város és nem egy stúdióterem. HOL VANNAK A TÖMEGEK?! Ebben a városban többen élnek, mint hazánk teljes lakossága, de ez egyáltalán nem látszik! Ezt megerősíti az a jelent, amikor a forgalmi dugót kb. három autóval illusztrálják.
Ahogy az sem érződik, hogy az Egyesült Államokban az állam törődne a lakóival. Már "Los Angelesben" is feltűnt, hogy hol van a hivatalos segítség, a helyzet itt csak egy picivel lett jobb. Látni három rendőrt!!! Igaz, ebből kettő biodíszlet, egy pedig cápaeleség, de legalább már történt valami előrelépés. Sőt, a végén látni tűzoltókat és mentőket is! Az viszont elkeserítő, hogy ez a szuperhatalomnak kikiáltott ország mennyire középkori :( Mert mi más lenne a magyarázat arra, hogy közeledik két front a legnépesebb városuk felé, és erről csak az utolsó pillanatban értesülnek? Arról az országról beszélünk, amelyikben az elnökük megkérdezné az egyik testőrétől, hogy ki az a kék inges fickó tőle 20 méterre, tíz percen belül már kapna róla egy vaskos aktát, benne az illetőnek még a székelési szokásaival is. ÉS BAZZMEG ITT NEM LÁTNAK ELŐRE EGY TORNÁDÓT! Az mondjuk kifejezetten humoros volt, ahogyan a tévémeteorológusok halál komoly fejjel jellemzik a Sharknadot, mint természetes meteorológiai jelenséget. De a lényeg, hogy semmiféle katonaság, nemzeti gárda, katasztrófavédelem vagy cserkészek sincsenek jelen, hogy segítséget nyújtsanak a civileknek.
Egyébként a forgatókönyv (tudom, ez a kifejezés kissé eufemizmus) szinte ugyanaz: visszakapjuk a két főszereplőt, akik a vihar közepén próbálják megtalálni családtagjaikat, majd a jól bevált robbantásos módszerrel megsemmisíteni a tornádókat. Mert ugye ismételten más nem képes erre. Nem is értem, hogy ezzel a tehetetlenséggel hogy nem zabálták még fel Amerikát a szomszédai...
Azért el lehet rajta röhögcsélni a lényeges elemeken, vagyis amikor a zuhanó cápákat kettéfűrészelik, meg a meglepően sok gore-n, de nekem valahogy ez kevés. Ugyanaz a szint, mint a tavalyié. Ez sokak szemében persze nyilván pozitívumként hathat. Meg persze aranyosak a különböző filmes utalások, legyen az az Airplane! vagy éppen a Sötétség serege.
Amúgy külön poén az aláfestő sharknados zene, amit még a Quint nevű együttes írt az első rész hatására. Milyen jó dolga van az Asylumnak, hogy még erre se kellet ügyelnie! (Azért remélem jogdíjat fizettek...) Egyébként itt meghallgatható, engem a szép emlékű Ramonesre emlékeztet.
Értékelés: 3/10
A rajongók pedig örülhetnek, egy másik klasszikus is folytatást kapott, nem is akár milyet:
Friss kommentek