Határozott elképzelésekkel és magas igényekkel vágtam neki a Salem pilotjának. Átnyálazva az elmúlt évek sorozatait, azt kell mondjam, a The Walking Dead 1. évada óta nem vártam így sorozatkezdést, mivel az American Horror Story-ra teljesen véletlenül találtam rá az 1. évad közben. Gondolatok az évadnyitóról…
De előtte még azokról a bizonyos határozott elképzelésekről.A Coven után nagyon szerettem volna valami mást látni, valami sötétet és kegyetlent. Soha nem voltam különösebben elragadtatva a hókusz-pókuszos boszorkányoktól, megmondom őszintén, nem láttam olyan filmet vagy sorozatot, ami inkább a felnőtteknek szólna ebben a témában és magával ragadott volna – no, de ez lehet, hogy az én hibám. Viszont a Salem esetében a trailerek és a különböző poszterek azt sejtették, hogy végre én is megkapom a magam véres, naturális és durva boszorkányos világát. De vajon megkaptam?
Dehogy kaptam! 50 percnyi nagyon gyenge unalomban volt részem, tele számtalan gyermeteg hibával. Kezdeném azzal, hogy az első néhány percben lelövik a legnagyobb rejtélyt, hogy a főszereplő nő, Mary tulajdonképpen boszorkány lett attól, hogy elvetette a törvénytelenül megfogant gyermekét, ezzel pedig rászabadította a gonoszt a kisvárosra. Vajon mit fogunk nézni egy évadon keresztül? Hogy hogyan jön rá John, hogy a régi nagy szerelme békákat dugdos más szájába és szeretett otthona megszívta?
Következő nagy hiba: Shane West (Vészhelyzet) nem jó ehhez a sorozathoz, egész egyszerűen hiteltelen. Az arcán összesen egyfajta grimasz látható és valahogy annyira semmilyen és érdektelen az egész karaktere, hogy inkább nézném Brad Pittet vagy az ezerarcú Steven Seagalt is akár. Tényleg nem futotta jobbra?
Nem is kell különösebben taglalnom a pilot cselekményét, mert semmi érdekes nem történt. Ahogy a valóságban anno, 1692-ben Salemet hirtelen megszállták a boszorkányok, (semmi lebilincselő háttértörténet, felvezetés, hangulatkeltés, csak boszorkányok és kész) ezzel kapcsolatban persze van, aki szkeptikus, van, aki nem. Van egy egymásra durcás szerelmes párunk (Mary és John), egy idióta kormányzónk és még néhány, egyelőre rendkívül érdektelen szereplőnk, akikkel úgyis történik majd valami leírhatatlanul izgalmas.
Sajnos a gyenge színészek, borzalmas párbeszédek, az összecsapott forgatókönyv és a boszorkányos, sötét feeling iszonyatos hiánya együtt életképtelen és rossz pilotot alkotott. Ez nem az a nyitórész volt, amitől odaülnék a következő rész elé és várnám, hogy mi fog történni, mert ha már úgy érzem, hogy az első rész után nem történhet igazán semmi érdekes, az igazán szomorú.
A főbb szereplők közül elsőre leginkább Mary-t alakító Janet Montgomery (V, mint veszélyes – jézusom, de szar volt, amíg néztem) tűnt fel, illetve a már említett Shane West arca volt ismerős. Érdekesség, hogy a sorozatban a karakterek közül csak Tituba és Giles Corey nevét használták fel az igazi salemi boszorkányperből. Szegény Giles (Kevin Tighe – Lost) a történet miatt nem állhatta ki a háromnapos kínzást, amit a valóságban elszenvedett, a sorozatban azonnal megölték.
Ez volt tehát a Salem pilotja. Ahogy megszokhattátok, majd évadértékelővel jelentkezünk, hogy mikor, azt nem tudom, mert eredetileg 13 részesre tervezték az évadot, de egyelőre még csak 5 részt tűztek műsorra és amúgy is úgy látom, hogy jelenleg csak 9 rész van kész. Szóval bármi lehet még itt, talán valami csoda folytán még jó sorozat is…
Vagy csak én láttam ilyen sötéten mindent?? Jöhet a kommentáradat!
Végezetül íme a sorozat főcíme. A kép világa nagyon jó, Marilyn Manson pedig megítélés kérdése.
Friss kommentek