Mivel úgy alakult, hogy mostantól sorozatokról fogok beszámolókat készíteni, az örömöm mellett elkezdtem kicsit parázni, ugyanis nem mondanám magamat jártasnak horror sorozatok terén... valószínűleg ezért nem hallottam még sosem korábban a Hemlock Grove-ról. De aztán szép sorjában jöttek a jelek, amik felkeltették az érdeklődésemet. Eli Roth, mint állandó producer? 50 millió dolláros összköltség? Ami pedig végképp meggyőzött, az a trailer... aki nem látta volna az előzetest, elöljáróban annyit, hogy a megtekintését korhatárhoz kötötték, például bizonyos lesbian necrophilia miatt. Fincsi!

Szerintem kezdjük az elején! Tehát, a Hemlock Grove a Netflix sorozata, Brian McGreevy azonos című regényének adaptációja. Eddig egy teljes évaddal rendelkezik, ami 13, részt számlál. A sorozatot a horror rendező Eli Rothtal (Motel, Kabinláz, Utórengés) szokták kapcsolatba hozni, hiszen ő nemcsak mint producer, de mint direktor is tevékenykedett, igaz, csak az első részt rendezte.. A történet egy kisvárosban játszódik, ami enyhén Twin Peaks-re hajaz, tele rejtélyes emberekkel, és titokzatos legendákkal. A sztori fő vonalát egy vérfarkas titokzatos lény adja, aki fiatal lányokat szaggat szét, ahogy az egy jó vérfarkashoz titokzatos lényhez illik. Ezen kívül majd képbe kerülnek angyalok, vámpírok, sárkányok, és egy rend is, aminek tagjai nagyon érdekeltek a városka történéséivel kapcsolatban. Azt gondolom érzékelitek, hogy titkokból és misztikumból nem lesz hiány. Na, innentől essünk neki spoileresen! 

Volt már egy előzetes a Frankenstein's Armyhoz, itt az újabb. Július 26-án adják ki Amerikában, hozzánk meg majd csak befut egyszer.

Tegnap adta le a SyFy a Sharknado-t, amely lehet, hogy gagyi, de sok nézője akadt. A twitteren 5000 poszt született egy perc alatt a filmről,még Damon Lindelof, Mia Farrow és Michael Chiklis is írt róla. Mennyien látták? 1,4 millióan ültek le elé, ami sokkal kevesebb, mint a Dinocroc vs. Supergator, ám a csatorna így is elégedett és máris repetát akar. Szóval készüljünk fel a folytatásra.

A horror rendezője, Anthony Ferrante elmondta, hogy 100 millió dollár kellett volna, hogy egy normális mozifilmet készítsenek a forgatókönyv alapján. A Sharknado azonban csak 1 millióból készült el, ennek harmada effektekre ment el.

Avagy egyszer pótlok egy régi hiányosságot és írok egy olyanról, amiről hetek óta rágjátok a fülemet:) Mert ugyan a trilógia másik két részéről már írtam a humoros zombis posztomban, de úgy érzem, hogy az első ebbe a körbe nem férne bele. Ki is fejtem, hogy miért.

Gonosz halott - The Evil Dead (1981)

Rendezte: Sam Raimi

Mindig nehéz dolgom van, amikor egy olyanról írok, ami a műfajon belül alapvetésnek számít. Ha nem tetszene, könnyű dolgom lenne, hiszen akkor legalább beállhatna a sorba Romero Holtak hajnala és Argento Sóhajok-ja mellé. Azonban ezt történetesen én is szeretem.

'81-ben még nem számított lerágott csontnak a "öt fiatal bulizni megy egy erdei házba, majd beszopják" kezdetű történet, már csak azért sem, mert a slasher hullám épp hogy elindult. Továbbá a jelen esetben megszállottságról és kvázi zombulásról beszélhetünk. Ezt a kettőt se nagyon kombinálták ezelőtt.

A film az első perctől kezdve sugároz egyfajta nyugtalanító légkört, elég, ha csak a ritmikusan mozgó, majd hirtelen megálló hintaágyra gondolunk. De maga a lerobbant, ódon házikó sem az az épület, amit a nyugalom szigetének lehetne nevezni. Aztán előkerül egy bizarr könyv és az a bizonyos magnófelvétel...

A humor itt még nem direkt jelenik meg. Még ha arra az ominózus jelenetre is gondolunk, melyben egy fa konkrétan megerőszakolja az egyik szereplőt. (Aminek a kivitelezése előtt le a kalappal.) Ma szemmel nézve persze vicces némelyik maszkmesteri megoldás. Illetve az olyan "bakik", hogy az ekkor még korántsem hősies Ash milyen rezignáltan veszi tudomásul a körülötte lévő eseményeket és jóformán nem csinál semmit. Külön forgatókönyvi mélypont, hogy az egyik démont konkrétan le se szarja, mintha nem jelenthetne rá veszélyt.

Elég információdús részen vagyunk túl, ami Evelyn Dexterrel való kapcsolatát illeti. Magam sem hittem volna, hogy már a második részre meghúzzák a készítők azt, hogy bemutatják a doki szerepét Dexter megalkotásában. De még sok epizód van hátra, az építkezés elején vagyunk, lesznek még itt mindfuckok.

Ahogy láthattuk a régió videófelvételeken is, Harry Dr. Vogeltől kért segítséget, hogy feldolgozza és elfogadja Dexter mivoltát. Bizony, nem csak Dexternek kellett megküzdenie saját magával, hanem az apjának is azzal, hogy mivé lett és mi lesz a fiából. És úgy tűnik, nagyon is komoly szerepe volt a dokinak abban, hogy Dexter egy tökéletesen működő gyilkológép lett és nem csak egy a pszichopaták közül. Ahogy ezt mondja is Vogel, bizonyos szempontból ő az édesanyja, a megalkotója.

A mai kritika előtt kicsit magyaráznám a bizonyítványom, szükség lehet rá a félreértések elkerülése végett. Dean R. Koontz könyveivel tele van a padlás, kinél átvitt értelemben, kinél pedig szó szerint. Egyrészt Koontz a termékeny írók táborát erősíti évi 1-2 könyv piacra dobásával, másrészt pedig magyarul is előszeretettel adják ki ezeket, így itthon valószínűleg King mellett az ő neve a legközhelyesebb, ha kortárs horror szerzőkről van szó. Itt felmerülhet a kérdés: akkor meg minek pont róla kritikát írni?

Szégyen, nem szégyen, nekem Koontz a fentiek ellenére mostanáig a perifériás látóterem szélén mozgott, tudtam hogy létezik, rengetegszer láttam másokat, ahogy az egyenborítós könyveit szorongatják, olvasni azonban valahogy mégse olvastam tőle semmit ez idáig, így most mindenféle előítéletektől mentesen próbálok értekezni a Mr. Murder című eredetileg '93-as könyvéről. Azt viszont megígérhetem, hogy nem fogok senkit azzal fárasztani, hogy végigmegyek a teljes életművén. (A magyarul kiadott regényeinek száma szerény 50-60 darabra rúg.) Akkor térjünk is rá a lényegre, avagy sikerült-e véletlenszerűen kiválasztanom az író pályafutásának egyik fénypontját? Lássuk!