A Thale norvég horrorban két, bűnügyi helyszíneket takarító férfi egy helyen érdekes, furcsa lányra bukkan, akinek hosszú tehénfarka van. purga és és Mi Amora Cadenza itt írt kritikát a filmről és nem voltak annyira elragadtatva a látottaktól. Talán a folytatás jobban fog tetszeni nekik.

Az Epic Pictures Group a norvég Yesbox Productions-szel karöltve elkészítik az angol nyelvű folytatást, a két produkciós cég állja a költségvetést, bár ez valószínűleg nem fog nehezükre esni, hiszen már az első sem emésztett fel nagy összegeket.. Aleksander Nordaas, az első rész alkotója írja és rendezi a következő felvonást.

A rendező elmondása szerint amióta Torontóban bemutatták a Thale-t rengeteg rajongója lett a filmnek és folyamatosan kérdésekkel ostromolják, hogy mikor vág bele a második részbe. És mivel műve nemzetközileg is korrekt eredményeket produkált úgy gondolják, hogy jobb, ha a Thale 2-t angolul forgatják, ezáltal biztosan több ember kap kedvet, hogy leüljön megnézni a filmet. Ezúttal más lényt fogunk látni.

Alexandre Aja és Franck Khalfoun (a képen) ismét együtt dolgozhat. Előbbi volt a producere és írója a P2 - a Rettegés új szintje és a Maniac filmeknek, utóbbi pedig a rendezői teendőket látta el. De Khalfoun játszott a Piranha 3DD-ben és a Magasfeszültségben, amelyeket Aja dirigált le. Ezúttal az I-Lived produkció miatt egyesítették erejüket, a forgatókönyvet Aja vetette papírra, Khalfoun lesz a rendező.

A sztori egy online kritikust állít a középpontba, aki különféle alkalmazásokról, programokról ír véleményt. Éppen egy új dolgot tesztel, ami rejtélyes módon kihat a mindennapjaira és lassan, de biztosan szétesik az élete.

A Darclight Films bejelentette, hogy ők segítik John La Tier filmjét, hogy a közönség megtekinthesse. Edgar Allan Poe egyik klasszikusa, Az áruló szív novellája alapján készült a horror-thriller, amelyben Rose McGowan, Peter Bogdanovich és Patrick John Flueger játsszák a főbb szerepeket. Poe művéből 2009-ben Josh Lucasszal és Lena Headyvel forgattak egy gyengébb filmet, aminek szintén Az áruló szív címet adták.

A film, amihez iszonyat mennyiségű poszter készült (mi ennek csak kb. felét mutattuk be), noha az előzetesét csak az első fesztiválos debütálása után lehetett megtekinteni. Érdemes volt várni Rob Zombie-nak egy olyan filmjére, ami se nem remake, se nem folytatás? Mindjárt kiderül!

The Lords of Salem (2012-2013)

Rendezte: Rob Zombie

Nehéz a történetről bármit is írni. Mert a színes-szagos, látványos és elborult körítés mellett ilyet igazából nem kapunk. Nincs másról szó, mint a salemi boszorkányok bosszújáról a jelenben. Ehhez ugyan van egy főszereplőnk -ki ki más lenne, mint az örök feleség Sheri Moon Zombie -, de ő is csak sodródik a történésekkel. Jóformán nincsenek saját döntései, csak egy sokat mutogatott báb.

Ez a "bábállapot" azonban jóformán mindenkire igaz, leszámítva a boszorkánykutató Francis karakterét. Ő képzi az ellensúlyt, amit ez a sötét, szentségtelennek beállított film képez. Az Apokalipszis eljövetelét vizionáló filmekbe mindig kell egy reményt keltő szál is, hogy azért mégse fogunk elkárhozni. A gond csak az, hogy ez jelen esetben borzasztóan erőtlen  és néhol nevetséges is. Mégis, ki a franc hiszi el, hogy a Google kidob egy online családfa-kutató programot? Amibe beírja az ember a nevet és több száz évre kiadja a felmenőinek a nevét? Ne már... De nem is ez a legnagyobb baj. Maga Francis is csak kíváncsiságból kutakodik, nem érezni a megszállottságot, félelmet vagy bármi komolyabb motivációt.

Ami horrorrá teszi a filmet, az leginkább a múltból bevágott boszorkánykodás jelenti. Ezek a rituálék egyszerre felkavaróak és idézik meg Shakespeare Macbethjét is. Sőt, próbál ijesztgetni is a fel-fel bukkanó szellemeikkel a jelenben. Azonban ezeket csak úgy random kapjuk, amikor már várjuk, hogy történjen valami. Így voltaképp nem mondhatjuk, hogy unalmas. Csak kissé elborult.

Legutóbb a Ház az erdő mélyén volt olyan, hogy a kedves olvasók ilyen-olyan módon nyüstöltek a kritikáért. Most is ez történt, köszönhetően annak, hogy már boldog-boldogtalan látta és írt róla véleményt. Én ismételten meg akartam várni a hazai megjelenést, de ezúttal se jött össze (na jó, azért a május 29 már nincs olyan messze). Stílusosan egy hete kellett volna róla írnom Anyák Napján, de mire ez eszembe jutott, már késő volt... Sebaj, a lényeg, hogy engedtem a nyomásnak:)

Mama (2013)

Rendezte: Andrés Muschietti

Hogy miért beszél mindenki róla, arra egyszerű a magyarázat: mert ez egy jó film. De csak ennyi, semmi extra. Sajnos az utóbbi évek hozzá szoktattak minket ahhoz, hogy minden olyan horrorfilmet az egekig magasztaljunk, ami képes betölteni az eredeti funkcióját és ránk hozza a frászt. A minőségi munkákat nagyítóval kell keresni. Elég, ha csak a blogon megjelent kritikáimat nyálazzátok át: mikor is adtam én 10 pontot egy olyan filmre, ami az utóbbi 5 évben készült? Így talán az se csoda, hogy sokan valóságos Messiásként tekintettek a  kritikán aluli Sinisterre, aminek az archív felvételei azért még is borzongtam.

A Mama is hasonló cipőben jár, hiszen nagyrészt jól ismert panelekből építkezik. Adott egy fiatal pár, kik a rokoni kapcsolat miatt befogadnak két, az erdőben szocializálódott kislányt, hogy otthont teremtsenek nekik. Ezt segítendő kapnak egy szép családi házat (költözős klisé), és egy "Mama" nevű szellem asszonyt, kit a tragikus múltja nem hagyja nyugodni (klisé 2). Ő volt az, aki vigyázott a gyermekekre az erdőben, így ténylegesen betöltött valamiféle bizarr szülői funkciót (na jó, ez a vonal egész egyedi).

A House Is Not a Home.

A sztorit le se írom, szerintem már a poszter alapján sejtitek - mit sejtitek, tudjátok -, hogy miről is fog szólni... Az előzetes meg... jaj.

2014-ben érkezik ez a ránézésre is Paranormal Activity-utánérzés. Vagyis bekamerázott kertes ház, gyerek, gonosz szellemek. A magyarázat pedig annyi, hogy a házaspár egy újhullámos szakértőt hív a családi élet jobbá tétele végett. Aztán a felvételeken rábukkannak az "Éjjeli Látogatóra"...

Ha igaz, 100.000 dollárból készült, ami annyira nem gáz egy kézikamerás film esetében, Így viszont felmerül a kérdés, hogy mit tudnak ezen még ennyit dolgozni?

A történet meglehetősen szokványos: a kiscsalád új lakásba költözik, ami persze elátkozott/kísértet lakta. De kit érdekel, ha a rendező maga Hideo Nakata, az eredeti Kör alkotója?

Az előzetes engem meggyőzött, eléggé adrenalin növelő.

Rég írtam már "tisztességes" posztot, rég írtam már "retro cikket" és már régóta be akarom pótolni azt a hiányosságot, hogy nem írtam még Cronenberg legmeghatározóbb filmjéről. Na de most!

A légy - The Fly (1958 Kurt Neumann - 1986 David Cronenberg)

A '80-as évek nem csak a slasherekről és a szinti popról, hanem az '50-es évek sci-fi zsánerfilmjeinek az újraértelmezéseiről is szólt. Elég csak A masszára, vagy A dologra gondolni. Ez a folyamat azonban már 1978-ban elkezdődött a Testrablók támadásának feldolgozásakor. Ha végig nézzük eme remekműveket, akkor rögtön feltűnik, hogy anno a remake még nem szitokszó volt, és nem is azt jelentette, hogy egy régi filmet újraforgatunk, csak modernebb környezetbe helyezve. Nem, ekkor még radikálisabb változtatásokat eszközöltek, mindössze csak az alapkoncepciót hagyták meg.

Így van ez A légy esetében is. A történetet mindenki jól ismeri: egy megszállott tudós maga próbálja ki a teleportáló szerkezetét, csak sajnos szó szerint légy kerül a levesbe  és hősünk kissé átalakul. Mai szemmel nézve az eredeti változat eléggé bájosan hat, már pusztán azzal az értelmezéssel, hogy a két élőlény nem egyesül, hanem csak néhány testrészt "cserélnek egymással". Vagyis lesz egy emberfejű és karú rovarunk, illetve egy emberünk, légy fejjel és karral. Noha a készítők mentségére legyen mondva, hogy a végeredményt csak a legvégén láthatjuk, addig a főszereplőnk gondosan takargatja magát.

Néhány fiatal elmegy egy mindentől távol eső helyre - oltári nagy klisé, de ezúttal nem egy faházikóban játszódik a sztori. A sztori nagy része a vízen zajlik, jön egy szörny, a tinik pedig egyre idegesebbek lesznek, pláne, hogy a csónakjuk léket kapott. Larry Fassenden, A szokás rabjai rendezője készítette a filmet.

Ja és ez nem keverendő össze a bányás Beneath-el!