A tegnapi vásárlásra ösztönző posztom után jöjjön egy vásárlás elrettentő. Ezt a "gyöngyszemet" 400 forintért találtam egy áruházban. Utólag belegondolva magam sem tudom, hogy az olcsó ár mellett mi vett rá, hogy megvegyem. Talán csak akartam egy butácska, hentelős szörnyfilmet. Mert bár maga a borító egy az egyben a Dögnek a koppintása, azért ez a pofa eléggé "csábító". Aztán rá kellett jönnöm, hogy engem csúnyán átbasztak.

A szörnyeteg - The Blackout (2009)

Rendezte: Robert David Sanders

Most rendhagyó módon előbbre helyezem a hazai DVD borítóját és alulra a külföldi egyik alternatíváját, hogy lássátok az égbekiáltó különbséget. Gyorsan teszem hozzá, hogy ez a változat odaát is létezik, szóval nem a honi kiadó "turpisságáról" van szó.

A film ugyan karácsonykor játszódik, de mivel a történet szerint 30 fokos rekordhőség van éppen, így nem okoz nekem gondot, hogy nem a szezonális rovaton belül mutatom be. Mert semmi, de semmi ünnepi hangulata nincs. (Más milyen se.)

Tehát, elviselhetetlen forróság van és a nagyvárost még áramkimaradások is sújtják. Egy toronyház lakóit láthatjuk, kiknek a többsége egy partin lődörög. Aztán megjelenik egy mutáns szörny és szép sorban lemészárolja az embereket. Nagyjából ennyi. Igen, nem túl sok, de egy ilyen kaliberű filmtől semmi extrát nem vár az ember. Ráadásul 80 perces sincs, szóval azt hihetnénk, hogy jó pörgős agymenés. Nem, nem az.

Nem is tudom, hogy a felvezetés mennyi időt vett el, lehet, hogy csak 10 percet, de én rohadtul untam. Hovatovább lefekvés előtt álltam neki és bizony nagy küzdelem volt az ébren maradás. Tetézve a bajt, az egyik szereplőnek 2 perc sem kellett, hogy olyan szinten megvessem és megutáljam, amiből már a szememben nincs visszaút. De ő legalább kiváltott belőlem valami érzelmet, míg a többség olyan szinten feláldozható iktatós papír szintjén vannak jelen, hogy az már valahol rekord.

Újabb gyöngyszem közeleg! Milyen cápa nem volt még? Az Avalanche Sharks történetét nem vázolnám, úgy vélem ebben az esetben felesleges is. Viszont utánanéztem, az Asylumnak ehhez semmi köze nem lesz! Érdekes, mivel Scott Wheeler rendező korábban a Transmorphers - Robotinvázió és a Journey to the Center of the Earth filmeket készítette náluk, ráadásul Brooke Hogan az egyik főszereplő.

Még anno A Mephisto keringő DVD ajánlójánál írtam az okokat, hogy miért készülnek ritkán ilyen jellegű posztok. Azonban a mostani alanyunk minden elvárásnak megfelelt: egy hete van a boltok polcain, ráadásul nyomott, 990 Ft-os áron, és még én sem írtam róla. Utóbbi külön sajnálatos, hiszen a '95-ös feldolgozásáról már igen. (A két újabb verzióról meg már nem is beszélve.) Lássuk, hogy mit kapunk a pénzünkért!

Piranha (1978)

Rendezte: Joe Dante

Hogy a '95-ös remake-re mennyire nem volt szükség, az nyilvánvalóvá válik az eredeti láttán. A cselekmény ugyanis 80%-ban megegyezik, az eltérések meg nem túl számottevőek. 

Vagyis kezdéskor megkapjuk a tiltott helyen fürdőző párocskát, akik rögtön meg is halnak, de csak azért, hogy egy szőke szépség utánuk eredhessen magánnyomozói minősítésben. Hamar rátalál a helyi remetére, ki a segélyét drága piákra költi. Mondjuk ki, masszív alkoholista. Igen, ő lesz a férfi főszereplő, akit ezen tulajdonságai ellenére is sikerült egész szimpatikussá varázsolni. Már ez önmagában bravúr.

Ketten elkocsikáznak a közeli elhagyatott katonai laborra, benne a hatalmas medencével. Mivel a fiatalok cuccait ott találják, így leeresztik a medencéből a vizet, hátha az alján lelik a holttesteket. Ekkor támad rájuk a szintén remete életmódot követő doktor úr, de már késő, a halacskák becsusszantak a folyóba...

Hőseink aztán ugyanúgy letutajoznak a folyón, közben meghal egy-két mellékszereplő és kilátásba kerül egy közelgő nagy mészárlás is. Utólag belegondolva valahol nevetségesen erőltetett volt a feldolgozástól, hogy jóformán minden szereplőt az ellentettjére fordítottak. Vagyis a férfiakból nők lettek és fordítva. Illetve a kornak megfelelően a fehérekből feketék. Egyedül az öreg pecás és annak látványos halála maradt a régi (vagyis izé, maradni fog).

Angol horror, amely a londoni Sundance fesztiválon fog debütálni. A történet kissé homályos: egy párocska késő éjjel kocsikázik, az elhagyatott, labirintus-szerű utakon. Aztán egyszer csak találkoznak valakivel (vagy valamivel?), ami a legrosszabb félelmeiket váltja valóra...

Az előzetes eleje meglehetősen gyenge, de amint beindul a zene... hajjaj. Engem meggyőzött.

Mikor purga megkért, hogy láttamozzam a sorozatot, akkor gyorsan utánanéztem, hogy mi is ez, és kicsit meg is rémültem. Említettem már Nektek is, hogy nehezen viselem, amikor a zombitémát metaforaként használják. Nem jó, mert nézetem szerint, ha valaki a társadalmi problémákat nem tudja elmondani a valós közegükben, akkor kár erőltetni a dolgot. Nem azt a világot éljük, amikor társadalompolitikai kérdésekről virágnyelven kellene beszélni. A fajüldözés, a nők elnyomása, bűnözők visszatérése, kisebbségek integrálása a társadalomba, vagy a homoszexualitás most már (szerintem hála Istennek ) nem tabu téma, és a filmeseknek / művészeknek nagyon fontos szerepük van abban, hogy egy közösség vagy társadalmi berendezkedés megfelelően tudja feldolgozni a fenti kérdéseket.

Ezekben a "másságokban" egy közös van, mégpedig az, hogy nem felvett viselkedésformák, hanem veleszületett "másságok"(nyilván a bűnöző nem). Születésünkkor nincs kérdőív, ami így hangozna: "A kórház, ahol jelenleg megszületni igyekszik, egy férfisoviniszta, heteroszexuális, fehér társadalom által üzemeltetett intézmény. Kérjük húzza alá, mi szeretne lenni: férfi/más, fehér/más, heteroszexuális/más." Írásomnak nem célja minősíteni vagy ítélkezni, abban azonban elég könnyen meg lehet egyezni, hogy kisebbségben lenni mindenképpen szívás. Amiért meg tudok bocsátani az In the Fleshnek a zombi téma miatt, az pedig nem más, mint az, hogy a metaforát dinamikusan alkalmazza, vagyis a zombi néha meleg, néha semmibe vett nő, néha meg nem értett gyerek, néha maga az ördög. Aki viszont horrort vár, az becsapva érezheti magát, mert ez a sorozat egy élőholtakkal leforgatott nagyon durva dráma.

Michael Costanza beperelte a Paramountot és a Paranormal Activity 4 producereit. Az úriember szerint a horror készítői az ő ötleteit használták fel a folytatáshoz és ezek után nem tüntették fel a stáblistán, de nem is értesítették, juttatást sem kapott.

„Constanza azt állítja, hogy találkozott Steven Schneider és Spencer Medof producerekkel, akiket egyáltalán nem érdekelt az elképzelése. Most azt sérelmezi, hogy a Paranormal Activity 4-ben látott történet majdnem megegyezik azzal, amelyet ő régebben előadott a producereknek.„ - Természetesen anyagi juttatást vár azért, hogy háborgó lelke megnyugodjon és arra kéri a bíróságot, hogy semmisítsen meg minden olyan anyagot, amely az ő elképzelései alapján készült. Tehát gyakorlatilag azt várja, hogy magát a filmet töröljék el a Föld színéről.

Steven C. Miller, az The Aggression Scale és a Silent Night rendezője készítheti el a Terminus zombifilmet. A történet ugyan nem ismert, de összedobtak hozzá videót-előzetest, hogy miképp képzelik el a produkciót. Ezen felül úgy írták körül az alkotást, hogy az a Mad Max, a Harcosok klubja és a The Walking Dead ötvözete lesz.

The Walking Droids pólódizájn, ha szeretnél egy ilyet a RedBubble-ön 24.54 dollárért vehetsz egyet.

Örömteli, rövid hírek a hazai mozi fronton:

1. A hívás -  The Call 18-as karikát kapott, vagyis a telefonálgatáson kívül lesznek izgalmasabb jelenetek is. Ráadásul szinkronizált lesz. Előzetes itt. (Bemutató május 2.)

2. Hirtelen lett hazai bemutató dátuma a Gingerclown 3D-nek: május 9. Előzetes itt.

3. Ugyanezen a napon Június 17. egy sokkal komolyabb horrort is kapunk, az Aftershockot, Utórengés néven. Előzetes itt.

4. Pontos dátum még mindig nincs, de ugye senki se felejtette el az ugyanebben a hónapban debütáló Az osztagot sem.

+1. Az Evil Dead "csak" 18-as karikát kapott, így elvileg be lehetne küldeni a hazai mozikba. Már csak egy bevállalós forgalmazó kellene.

Örülünk?