Nem hagyják nyugodni a kulthorrorokat. 2013-ban már megkaptuk A texasi láncfűrészes mészárlás folytatását 3D-ben, hamarosan befut a Carrie új változata, most pedig A gonosz halott remake-et küldték a mozikba. Sam Raimi producerként egyengette a horror útját, a rendező-producer máris a következő részen töri a fejét, de nem csak ezt folytatná, hanem az eredeti, A sötétség seregével befejezettnek vélt trilógiát. A nagy terv az, hogy a két különálló franchise-t az Army of Darkness 2 és az Evil Dead 2 után összemossák. Egyelőre a jövő zenéje, hogy elkészül-e a produkció, de a nagy tervezgetés híre máris sok emberhez eljutott és az erős reklámkampány is megtette a hatását.

A Fede Alvarez által levezényelt remake 27 millió dollárt gyűjtött be 3 nap alatt, ami eléggé szép teljesítmény. 65 % az átlaga a Rotten Tomatoes-on, a Guillermo Del Toro produceri felügyelete alatt készült Mamának is ugyanígy áll, ráadásul hasonlóan kezdett a kasszáknál, hisz 27 millió dollárt szedett össze első hétvégéjén.

Csütörtök óta megkezdődött 20. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál!

Így ez a poszt amolyan "jobb később, mint soha" elven készült. De még semmiről se maradtatok le, mivel minden filmet kétszer vetítenek le! Ráadásul örömmel lehet konstatálni, hogy talán minden eddiginél több, minket érintő film került be a fesztiválprogramba!

Lássuk!

Az ír szekció rögtön kettőt is magában foglal: a Csáposok (Grabbers) c. elborult kocsmás, szörnyes horror-vígjátékot és a sokkal keményebbnek ígérkező Citadellát (Citadel), melyről még anno lőttünk egy előzetest.

A "sötét oldal" szekció azonban még több csemegét tartogat. Először is nagy meglepetésre itt van a francia Livide, amiről már írtunk kritikát. Egyébként a semmilyen Halovány címen kell keresni. De sajnos a többi magyar cím is kissé félrevezető. Mert gondolnátok, hogy a Néptelen történet az Aftert takarja, míg az Elbocsátó szép szavak (Last Kins Word) egy gótikus horrort és nem egy romantikus drámát? A Borzongás (Shiver) már találóbb, melyben egy sorozatgyilkost és az áldozatának a kapcsolatát tekinthetjük meg thriller formájában. Illetve itt van még az egyértelmű favorit, a Feloldozás (Resolution) is, melyet a Ház az erdő mélyén rokonának tartanak.

Meglepetésre a "napos oldal" is tartogat számunkra valamit: a Shopping Tour c. orosz horror-vígjátékot, melyben kiderül, hogy a finnek évente egyszer turistákat esznek. Igen, az összes.

Az igazi ínyencek meg megnézhetik a Ragyogást is (elvégre moziban többségünk még nem láthatta) és az arról szóló 237-es szoba (Room 237) c. dokumentumfilmet is.

Szóval választék az van dögivel, ne tessék finnyáskodni!

Részletekeért katt a honlapra!

Na végre, erről beszéltem! Úgy tűnik, a drágalátos írók olvasták a múlt heti kirohanásomat, mely szerint rossz mederben van a sorozat, és emiatt úgy döntöttek, hogy újraforgatják a harmadik részt, hogy az én kényes ízlésemnek is megfeleljen. És nemhogy sikerült megfelelniük az előzetes elvárásaimnak, messzemenőkig le a kalappal a harmadik rész előtt. Mert bizony nagyon úgy tűnik, hogy valami baj van Normannel!

Kedvenc leendő pszichopatánk erőteljesen kezd bekattanni. Már dolgozatírás közben is csak a kedvenc kifestője képeit látja maga előtt és a kérdések megválaszolása helyett ő inkább a tanárnője megkötözött testéről ábrándozik. Ennek következtében rosszul is lesz és kórházba kerül, ahol persze kiderül, hogy semmi baja nincsen. Eközben viszont csőstül jön a szar. Nem elég, hogy azok a rakoncátlan szőnyegszállítók elrontották a rendelést, még házkutatási paranccsal is érkeznek a fakabátok a Bates Motelba.

És mivel a házkutatás egy olyan dolog, ami általában sikerrel jár, így Shelby meg is találja Norman ágya alatt az erőszakoskodó és már hulla Keith övét, ami hát egy eléggé közvetett bizonyíték lenne a család ellen. De Shelby-nek más tervei vannak a középkorú anyucival, akit az sem zavar, hogy a fia esetleg gyilkos. Ő megvédi a családot!

Ryuhei Kitamura, az Éjféli etetés rendezője készítette a No One Lives c. thriller-horrort. Egy kegyetlen banda túszul ejt egy fiatal párt, majd valahol a semmi közepén egy elhagyott házban húzzák meg magukat. A nőt kinyírják, a férfi érthető módon kissé dühös lesz és még szép, hogy bosszút áll. Luke Evans és Adelaide Clemensés látható a főbb szerepekben és Derek Magyar is itt lesz, aki ugyan amerikai színész, de magyar felmenőkkel rendelkezik.

Számomra a horror legvékonyabb jege a zombik világa. Miért mondom ezt? Egyrészt naiv és pihenős filmnéző vagyok, vagyis, ha valaki úgy gondolta, hogy feltesz egy kérdést, akkor elvárom, hogy megismerhessem az ő válaszát. Nekem ne maradjon nyitva, hogy miért zombulnak a zombik, igenis tudni akarom, hogy az élőhalottak, varázslat következtében kószálnak, vagy fertőzés miatt csak "síkhülye" agresszív polgárok, akik fel akarják falni a népet. Másrészt, ha már válaszol, akkor azt is elvárom, hogy ez ki legyen dolgozva, és oka legyen a filmben, ami nem olyan buta, mint például egy véletlenül visszafelé elolvasott mondat. Nagyon sokszor használják a zombikat metaforaként, vagy kvázi szócső gyanánt, és ez nekem fura. Ezen felvetések után azt kell mondanom, hogy felemás érzéseim vannak a következő darabbal kapcsolatban. 

Hősünk Helen, aki egy újév napjának hajnalán tér magához, mi tagadás, elég ramaty állapotban. Ahogyan kóvályog fel és alá, mindenhol vérfoltok vannak a szobában, ami azért némi ijedelemre ad okot. Kétségbeesve tárcsázza barátnőjét, akitől megtudja, hogy a a közeli vegyi üzemben történt robbanás végett valami anyag elszabadult, és megváltoztatja az emberek DNS-ét, amitől meglehetősen agresszívak lesznek. Helennek nincs más dolga, mint eljutni a barátnőjéhez, miközben amennyire csak lehet, távol kell magát tartania a fertőzöttektől. A szinopszis nem egy akadémiai székfoglaló az bizonyos, de el kell ismerni, hogy élvezetes 40 percet sikerült összehozni belőle, hála Helen lassanként visszatérő emlékeinek, melyekből az előzményeket sikerül összeraknunk. Így tehát két idősíkon folyik a történet, ami azért minden sztori értékelésnél plusz kettő.

Csak eljutottunk a végére. Gondolom mindenki erre várt már hetek óta, hogy a finálé lesz-e akkor durranás, mint a második évadé. Összejön-e a Nagy Összecsapás a két tábor között? Na és persze kiknek jött be a tippje, hogy mely szereplőket nem fogjuk a negyedik évadban viszontlátni? Lássuk a válaszokat!

Ahogy az sejthető volt, a Kormányzó Dokit is elkapta és alaposan megdolgozta. Mondhatni ezzel meg is pecsételődött a sorsa. Nem kár érte, hiszen nagyon sokáig kifejezetten ellenszenves egy figura volt. Bezárta a lekötözött Szöszke mellé, azzal a paranccsal, hogy végezzen vele. Ő persze inkább a Kormányzót próbálta leszúrni - esélytelen volt. Így viszont szépen elagonizálhatott, aminek tudjuk, hogy mi lesz a hosszútávú következménye... Ez a félszemű tényleg egy pszichopata, és a csúcspontot még el se értük!

"Az embernek soha nem szabad saját erkölcsi és etikai álláspontja alapján értékelnie, mert ez lehetetlenné teszi mások viselkedésének objektív elbírálását. Egyedül az összehasonlítás számít. Egy viselkedés önmagában vizsgálva semmit nem mond. Egyetlen személy többféle magatartásmódja jelenthet ugyan elméletileg valamit, néha megmagyarázható, de a következtetés éppúgy lehet jó, mint rossz."

Ismét egy exkluzivitással kedveskedünk nektek! Anno a blogon is szó esett ezen könyv sajtóbemutatójától, amelyre meghívást is kaptunk. Sajnos én az időpont miatt nem lehettem ott, purga viszont mindent lelkendezve elmesélt, hogy én mennyire élveztem volna a dolgot. Valóban, az átlagembernél jóval nagyobb érdeklődést (és talán ehhez járó tudást is) tulajdonítok a sorozatgyilkosoknak, így csillogó szemekkel vettem a kezembe a szerző által dedikált sajtópéldányt. Így utólag visszagondolva, talán jobb lett volna, ha meghagyom a kritika lehetőségét „munkáltatómnak”. Hogy miért? Az alant kiderül!

Thomas Müller: Bestiális emberek – Sorozatgyilkosokkal négyszemközt

Előre szeretném leszögezni: ez teljesen szubjektív vélemény, és nem azt szeretném ezzel sugallni, hogy ez a könyv rossz. Csak... Nagyon nem az én stílusom.

Mire asszociál az átlagos olvasó ebből a címből? Nos, magamból kiindulva egy interjúkötet-szerűségre, vagy legalábbis izgalmas beszélgetésekre a rács két oldalán. Értesüléseim szerint a sajtóbemutatón valóban ez történt. Akkor mi a helyzet magával a könyvvel...?

Ott kezdtem el gyanút fogni, amikor megláttam a mellékelt ajánlókártyát a Dialóg Campus Kiadó további könyveiből, mint például: Miért válnak zsarnokká a gyerekeink? vagy Hogyan éljünk emberi tartással? esetleg Ami igazán számít, az a megélt élet. Itt már elvetettem a zaftos, vérben tocsogó holttestekről mesélő, ördögi kacajú gyilkosok arcát és magam elé képzeltem egy egyetemi előadást. Nem mellékesen megjegyzem, az író valóban tart szemináriumokat. És ez a könyv stílusán is meglátszik. Sokszor okoskodó, amolyan „mindent átéltem, csak jobban tudom, különben is: én vagyok a tanár” érzésem támadt olvasás közben. Ez nem feltétlenül baj, de a könnyedebb műfajt indokoltabbnak tartanám, ha már egyszer nem egyetemi tankönyvet bújok, hanem életmóddal kapcsolatos (?) irodalmat.