Az alábbi filmet úgy turkáltam ki 400 forintért. Mellé még bekerült az Antikrisztus és majdnem a Hibrid is, de aztán eszembe jutott a saját (!) kritikám és voltaképpen a múltbeli énem győzött meg arról, hogy az a film még ennyit se ér meg... Nem mintha ezzel sokkal jobban jártam volna, igazából eddig a pillanatig is hadilábon állok vele, nehéz hova tenni. Ezért sem tudok róla "szokásos" mennyiséget írni. Az meg sajnos mostanság ritkán jön össze, hogy egyszerre több filmről írhassak, csokorba szedve.
Véres hétvége - Long Weekend (2008)
Rendezte: Jamie Blanks
A blogon már jó pár ausztrál horror volt terítéken és eddig egyedül csak a The Loved Ones tudott kiemelkedni közölük, a többit meg inkább jobb elfelejteni. A rendező sem ismeretlen, hiszen Blanks már egyrészt a neo-tini-slasher korszak egyik ismertebb darabját, a Rémségek könyvét és a már kivesézett Véres Valentint is prezentálta a nagyérdeműnek. Azonban a Véres hétvége - a borzasztó ötlettelen magyar cím ellenére - teljesen más hangulatú, mint eddigi művei.
A film voltaképpen egy kamara dráma, melyben egy megfáradt házaspár vadkempingezését láthatjuk. A teljes játékidő rájuk koncentrál, mellékszereplőket csak mutatóba kapunk. Ez így elsőre unalmasan hangozhat, de nem az. Csak bele kell élnie a magát a nézőnek. Itt le is szögezhetjük, hogy ez nem tinédzsereknek készült, mert ők koruknál fogva nem tudják majd értékelni a finom mozzanatokat. Mert az aztán van dögivel.
A két színész, Jim Caviezel (aki maga Jézus Krisztus volt A Passióban) és Claudia Karvan (Daybreakers - A vámpírok kora, Ponyvarománc, Star Wars III.) játéka tökéletes. Külön-külön is nagyszerűen alakítanak, de a közös jeleneteik abszolút kifejezőek. Nagyon-nagyon hitelesen el tudják játszani a skizofrén állapotban lévő házasságukat, ahol az egyik pillanatban még összebújnak, a másikban meg minden apróságért leüvöltik egymás fejét. Állandóan megy köztük az adok-kapok, aki volt már hosszú, megfáradt kapcsolatban, az tudhatja, hogy mit próbálok mos lefesteni a kedves olvasóknak.
Hogy ez mégis mitől lenne horror? Attól, hogy végig van egy egyre erősödő, kívülről érkező feszültség. Tudjuk, hogy valami szörnyű dolog fog a végére bekövetkezni. A jelek egyre csak szaporodnak. sas támad rájuk, furcsa zajok, magától kilövő szigony... Vajon tényleg a természet áll bosszút, amiért olyan felelőtlenül viselkednek hőseink? Hangyabolyt irtanak, szemetelnek, erdőtüzet okoznak stb. Igazából a végére sem leszünk ezzel kapcsolatban sokkal okosabbak. Ugyanakkor öröm látni, ahogy az újgazdagék szenvednek egy számukra totál idegen környezetben.
Maga a drámai része nem rossz, csak épp kérem ezt horrornak adták el. Amire konkrétan azért elég sokat kell várnunk. Ha sült húst kívánok, akkor nekem ne egy tál spenótot szolgáljanak fel, amiben mellesleg akad sült hús is. Mert szeretem a spenótot, csak nem erre az ízre készültem. Ráadásul a ködösítés is túl sok, a film végére rengeteg rejtély egyszerűen úgy marad. Éppen ezért a mondanivaló se derül ki: most akkor a természet tiszteletben tartatása volt a cél, vagy afféle párkapcsolati terápia akart lenni?
Technikailag nem igazán tudok belekötni, igaz méltatni se nagyon van mit. Azt viszont tényleg komolyan gondolták, hogy tengeri tehénnel hatásosan lehet rémisztgetni?
UPDATE: Mint arra Tombstone nevű olvasónk felhívta a figyelmet, ez egy 1978-as film remake-je. Hovatovább az is ausztrál... már ők is itt tartanak kreativitás terén?
Értékelés: 5/10
(Na, nem is lett olyan vészesen rövid.)
Friss kommentek