Eredetileg ezt egy nagyobb posztba szántam, de különlegessége miatt úgy gondoltam, hogy megérdemel egy külön bejegyzést. Meg eleve mi már nagyon vártuk itt a blogon. Igaz, a ritka hangulatos teaserek alapján (itt egy, itt meg még egy) teljesen másra számítottam.
Frankenstein's Army (2013)
Rendezte: Richard Raaphorst
Már önmagában szívmelengető és kreatív ötlet horror forgatni arról, hogy egy titkos náci kísérlet keretén belül holtesteket élesztenek újjá úgy, hogy összevarrják mindenféle szerkezettel. Vagyis lesz olyan lény, amelynek fúró van az állán, vagy propeller a feje helyén, esetleg fűrészbe végződnek a karjai. Az kombinációk végtelenek, tisztára olyan, mint valami bizarr LEGO. Ezzel a lehetőséggel a készítők éltek is rendesen, noha némely teremtény annyira elborultra sikeredett, hogy az már sajnos átcsúszott röhejesbe.
Ezekre a kvázi zombikra talál rá egy hét fős szovjet felderítő osztag. Akikkel kapcsolatban sikerült a létező összes sztereotípiát megvalósítani: iszákosak, fegyelmezetlenek, erőszakosak és mindenkiben fasisztát látnak. Sejthető, hogy ehhez a létező legtipikusabb neveket kapták meg (Szása, Iván, Szergej stb.).
Azonban egyikük egy propagandafilmes, aki mindent felvesz kamerával. Vagyis meglepő módon egy sajátos found footage filmet láthatunk. Abba nem lehet belekötni, hogy színes, meg hangos, mert a technológia létezett már akkor is. Baromi hangulatos, hogy a zoomolást lencseváltással oldották meg! Ennek ellenére mégis sikerült belebotlani minden kézikamerás vacak rákfenéjébe: a "mindent felveszek, még ha bajban is vagyok" attitűd rohadtul nem hiteles. Mindazonáltal egy későbbi, dupla-fordulatot figyelembe véve a kényszeresség motivációja már érthetőbb, de ettől még túlságosan is látni mindent. Tudom, én vagyok az utolsó, aki ezt számon kéri a műfajtól, de amit itt művelnek az már túlzás.
Persze ennek köszönhetően igencsak sok és fincsi gore-t kapunk. Nem feltétlen a leghitelesebbet, de nehéz hitelességről beszélni, ha közben például két agyféltekét összevarrnak. Ezzel el is jutottunk a film másik problémájára. Ugyanis bármennyire is elborultan hangzik az egész, azért sokunk nem lepődne meg, ha kiderülne, hogy anno folytattak ilyen jellegű kísérleteket. Mert ez valahogy bele illik a III. Birodalom "okkult-szuperfegyveres" gondolatvilágába. Ezt az illúziót rombolják le a végén a retardált, áltudományos módszerekkel. Ami egyfelől jogos a teremtő személyét tekintve, meg igazából poén is, csak mégis keserű szájízt hagy a nézőben.
Szintén meglehetősen cinkes, hogy a németek és az oroszok is egyaránt angolul beszélnek! Akcentussal natürlich. Külön vicces, amikor fordítják egymás szövegét, és nem világos, hogy ki mit értett meg a másikból... A végére azonban még csak nem is maradnak következetesek, ugyanis meghallunk valakit ténylegesen németül beszélni! Áhhh... agyfasz.
Van egy nagyon, leheletnyi finom humora, kár, hogy erre nem fektettek több hangsúlyt. Mert az kifejezetten tetszett, hogy az egyik szovjet katonának a kezei helyére sarlót és kalapácsot ültettek.
Mindazonáltal van egy sajátos hangulata, el kell ismerni. Nehéz komolyan venni, de attól még szórakoztat. Viszonylag hamar beindulnak a cselekmény és onnantól kezdve nincs megállás. Mindenképpen egyedi, az viszont vitathatatlan.
Friss kommentek