Avagy egyszer pótlok egy régi hiányosságot és írok egy olyanról, amiről hetek óta rágjátok a fülemet:) Mert ugyan a trilógia másik két részéről már írtam a humoros zombis posztomban, de úgy érzem, hogy az első ebbe a körbe nem férne bele. Ki is fejtem, hogy miért.
Gonosz halott - The Evil Dead (1981)
Rendezte: Sam Raimi
Mindig nehéz dolgom van, amikor egy olyanról írok, ami a műfajon belül alapvetésnek számít. Ha nem tetszene, könnyű dolgom lenne, hiszen akkor legalább beállhatna a sorba Romero Holtak hajnala és Argento Sóhajok-ja mellé. Azonban ezt történetesen én is szeretem.
'81-ben még nem számított lerágott csontnak a "öt fiatal bulizni megy egy erdei házba, majd beszopják" kezdetű történet, már csak azért sem, mert a slasher hullám épp hogy elindult. Továbbá a jelen esetben megszállottságról és kvázi zombulásról beszélhetünk. Ezt a kettőt se nagyon kombinálták ezelőtt.
A film az első perctől kezdve sugároz egyfajta nyugtalanító légkört, elég, ha csak a ritmikusan mozgó, majd hirtelen megálló hintaágyra gondolunk. De maga a lerobbant, ódon házikó sem az az épület, amit a nyugalom szigetének lehetne nevezni. Aztán előkerül egy bizarr könyv és az a bizonyos magnófelvétel...
A humor itt még nem direkt jelenik meg. Még ha arra az ominózus jelenetre is gondolunk, melyben egy fa konkrétan megerőszakolja az egyik szereplőt. (Aminek a kivitelezése előtt le a kalappal.) Ma szemmel nézve persze vicces némelyik maszkmesteri megoldás. Illetve az olyan "bakik", hogy az ekkor még korántsem hősies Ash milyen rezignáltan veszi tudomásul a körülötte lévő eseményeket és jóformán nem csinál semmit. Külön forgatókönyvi mélypont, hogy az egyik démont konkrétan le se szarja, mintha nem jelenthetne rá veszélyt.
Ha már a hibák... Bármennyire is nosztalgikusan gondolnak rá sokan, vagy szerették meg felnőtt fejjel, azért nem mehetünk el mellettük. Először is nincsenek karakterek. Csak öt fiatal, különösebb attitűdök nélkül. Maximum annyi, hogy az egyik pár naaagyon szerelmes. A történetet se bonyolították túl, fordulatokra meg végképp ne számítsunk.
Amiért lehet szeretni, az a ritmusa és az atmoszférája. Szinte hihetetlen így 2013-ban, hogy régen nem volt kötelező a 20 perces unalmas felvezető, hanem rögtön sikerült hangulatot teremteni. Nem is akármilyet. Mindig történik valami, a gore-ral nem spóroltak és igazából az egész pofás, ahogy van. Még ha az utolsó harmad át is megy monodrámába.
Azt tudni kell, hogy a költségvetés nevetségesen alacsony volt. Annyira, hogy a filmben látható autó a rendező anyjáé volt (ami azóta MINDEN Raimi-filmben megjelenik). Mégis, szerintem sok tekintetben nem lehet rá panasz. A hanghatások még mindig hátborzongatóak, ahogy az operatőri munka is csak egyszer-kétszer bicsaklik meg.
Meg tudom érteni, ha valakinek nem tetszik. Tény, hogy tele van hibával, de mindezt jótékonyan eltakarja a stílusa. Mert az aztán van neki. Éppen ezért most én is kissé felül fogom pontozni, mert lehetetlen haragudni rá. Cuki.
Gonosz halott - Evil Dead (2013)
Rendezte: Fede Alvarez
Amikor felmerült a híre a remake-nek, talán egy emberként hördültek fel a rajongók: Mégis minek? Aztán befutott egy iszonyatosan brutális előzetes, és a kételkedők többségét megvették kilóra. Mert olyan nincs, hogy ez szar lehet... És nincs is, valóban egész jó lett. Csak vannak apróságok...
Először is a film legnagyobb baja, hogy túl sokára érkezett. Vagy legalábbis nem lett volna szabad bemutatni a Ház az erdő mélyén után, mert az a mű egyszerre emelt panteont a horrornak és ásta is meg a sírját. Mert ezek után nem lehet komolyan venni egy olyan sztorit, hogy 5 fiatal + elhagyott házikó az erdőben. Nem, nem lehet. Még ha kivételesen nem bulizni mennek, hanem az egyiküket segítik a drogelvonásában. Ezzel egyébként sikerült történetet és egy épkézláb karaktert kitermelni.
A másik probléma, hogy a ház egy családi nyaraló, tele sok-sok kedves emlékkel. Így hiába a pincében rejlő sötét múlt, ha az épületből inkább a békesség árad, dacára annak, hogy szinte ugyanaz a belső tér. Kutyát meg tényleg felesleges volt belerakni, amikor mindenki tudja, hogy ő lesz a legelső áldozat. Szegényke.
Furcsa mód az okosnak tűnő cselekményépítést rögtön sikerül lerombolni azzal, amikor egyikük különösebb motiváció nélkül direkt felolvassa a tiltott sorokat a titokzatos, bőrkötetes könyvből. Miért bazdmeg, miért?! Ráadásul maga a könyv gazdag illusztrálása egy ponton túl átcsap önspoiler-generátorrá (de szép szó): mégis mit csinál a barátnő a sötétben? Nem láttad két perce az ábrát? Pedig jól ráközelítettek! Ehh...
A film próbál megfelelni mindkét nagy tábornak. Vagyis egyszerre akar ijesztő és vérszomjas lenni. Nem kis feladat, sikerült is helytállni. Fogjuk rá. Mert a paráztatás sajnos kimerül a rengeteg jump scare-ben, ergo nincs tisztességes feszültségkeltés. Mi több, a démonok -nem vicc- predator módjára hörögnek! Egyszerűen nem tudtam elvonatkoztatni a kerepelő hangjuktól. De legalább a brutalitás része rendben van. Mármint a megvalósítás és a mennyiség. Azonban elég szomorú, hogy a többség céltalan, hatásvadász öncsonkítás. Mintha egy Fűrész-esszenciát látnánk, noha tény, hogy azokban a filmekben is volt valami mondvacsinált indíték. Itt viszont tényleg nincs. A démonok szemetek, ennyi.
A lezárás még jó is lehetett volna, de sikerült egy olyasfajta momentumot belecsempészni, amitől a giccsmérőm nem kicsit kiakadt. Sőt, a "röhejes" szó talán kifejezőbb lenne.
A kivitelezés vérprofi. Ugye azzal reklámozták, hogy nem használtak CGI-t, de szerintem egy kicsit elferdítették az igazságot. Néhol tuti, hogy volt számítógépes belenyúlás. Tetszett, hogy hol árnyékoltan, hol direkt utaltak az eredeti szériára. Ugyanakkor az emberi test tűrőképességét eléggé túlértékelik. Ezt had ne ragozzam tovább: ha rád sóznak pajszerrel a karodra, utána nem fogsz sírt ásni. Pláne nem sántán.
Érdemes megnézni, csak én valami másra számítottam. Már magam sem tudom, hogy pontosan mire.
Az exkluzív vetítést meg ezúton is köszönöm (köszönjük) a VOX magazinnak, az Xpressnek és az Aeon Flux blognak. Élmény volt vásznon megnézni.
Friss kommentek