Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Vér és Belsőség

Kevésbé ismert horrorfilmek, könyvek, sorozatok, továbbá vér és halál minden mennyiségben, "sznobhatás" nélkül. E-mail: hmblog66[kukac]gmail[pont]com

Suttogások, sikolyok

Címkék

3d (53) 666parkavenue (8) afterdark (12) állat (67) americanhorrorstory (33) angol (91) angola (1) animáció (8) antológia (30) argentin (6) ausztrál (23) axn (10) ázsia extrém (5) bahamák (1) batesmotel (12) bd (4) belga (4) bio (18) böszörményi gyula (1) boxoffice (27) brazil (5) brutál (228) Chelsea Cain (1) chile (6) clive barker (1) csalódás (25) cseh (2) dán (6) dean r koontz (1) deathvalley (2) dexter (33) díszdoboz (3) dmitry glukhovszky (1) dracula (1) dunatv (1) dvd (47) easy (74) edgar allan poe (1) egyesültarabemírségek (2) elemzés (3) élőprogram (34) epizód (143) érdekesség (5) erőszak (23) extant (2) farkasember (32) fearitself (9) felhívás (139) fellenbeck roland (1) felsorolás (208) filippínó (1) filmmúzeum (2) finn (6) folytatás (186) fox (1) francia (49) fromdusktilldawn (2) g.p. smith (1) giallo (13) gondolatok (58) görög (1) guillaume apollinaire (1) hannibal (3) hemlock grove (1) hír (113) hírek (23) holland (8) hongkong (12) india (1) indonéz (3) interjú (15) ír (13) irán (1) ira levin (1) izland (4) izrael (2) japán (41) jelenet (7) jódeinkábbne (10) john wyndham (1) joseph dlacey (1) kanada (67) kannibál (37) karácsony (22) kép (7) képek (48) képesítés (2) képregény (5) kérdőjel (76) kézikamera (115) kína (2) kisfilm (48) kolumbia (4) könyv (21) könyv adaptáció (72) korea (17) kuba (1) laurell k hamilton (1) lengyel (3) lesrevenants (1) lett (1) lovecraft (11) luxemburg (2) m1 (1) magyar (78) málta (1) mastersofhorror (20) mexikó (7) monaco (1) mozi (97) neil gaiman (2) német (30) nem ajánlom (140) nem amerikai (148) nem horror (50) norvég (18) novella (6) nyereményjáték (62) olasz (56) onlinefilm (80) ördög (100) orosz (6) oscar (52) összefoglaló (28) összehasonlítás (79) osztrák (5) pc adaptáció (9) penny dreadful (1) poén (193) poszter (327) premier (31) pszicho (68) puerto rico (1) remake (94) rendező (61) retro (26) ritkaság (75) román (1) rtlklub (2) salem (2) scifi (110) slasher (124) sorozat (228) spanyol (57) spinoff (2) stephen king (14) svájc (4) svéd (15) szavazás (22) szellem (201) személyes (113) szerb (5) szingapúr (3) szlovák (1) szörny (80) tajvan (2) talesfromthecrypt (20) társasjáték (1) thai (13) thebridge (1) thekilling (2) theriver (5) thestrain (1) thewalkingdead (60) the following (1) thomas müller (1) thriller (128) toplista (19) török (1) trailer (496) tv (27) tv2 (2) tv6 (30) újzéland (9) ukrán (1) underthedome (3) update (6) uruguay (1) valós alap (42) vámpír (77) várjuk (131) vendég (43) vér (399) vers (1) viasat3 (3) vietnam (1) vírusos (24) vs (23) xxx (32) zene (16) zombi (219) zskat. (124) Címkefelhő

Friss kommentek

Szerkesztői ketrecharc! (Még egy nekifutás)

2013.06.26. 10:01 - purga

Címkék: scifi szavazás erőszak guillaume apollinaire felhívás xxx vendég szörny antológia lovecraft felsorolás clive barker joseph dlacey nem horror

UPDATE: A drága jó blog.hu még mindig nem oldotta meg azt a bugot, aminek köszönhetően egyes posztokhoz nem lehet kommentelni. Ezért most kirakom még egyszer. Ha ehhez se lehet, írjatok e-mailt!

Magam is meglepődtem, amikor a meghirdetett könyvkritikusi posztunkra négyen is jelentkeztek. Mivel véleményem szerint mindegyikük elég tehetségesnek tűnik a felvételre, ezért nem akartam önkéntesen döntést hozni. Elvégre Ti fogjátok őket olvasni, így döntsetek róluk Ti!

Alant látható lesz a négy versenyző írása, a kommentek között pedig írjátok le annak a nevét, akitől szívesen olvasnátok még az oldalunkon! Csak egy nevet lehet írni! Nyugodtan tessék megindokolni, kritizálni a mindegyiküket - kulturált keretek között! Hogy biztosítsuk a verseny tisztaságát, csak azoknak a kommentjeit fogjuk elfogadni, akik 2013. június 16 előtt regisztrálták magukat!

Természetesen, nekünk szerkesztőknek is lesz 1-1 titkos szavazatunk, már csak azért is, hogy így növeljük az izgalmakat:) Esetleges egyenlőség esetén én fogok dönteni, jobb módszert nem tudok.

Retarded_zombie_fight.png

Gondolkodtam, hogy két fordulós legyen, ezáltal "párharcokból" alakulna ki egy döntő, de egyrészt ez kissé igazságtalan, másrészt meg ehhez kéne még egyet írniuk. Könyvkritikánál meg ugye nem kérhetünk számon senkit, hogy pár napa alatt készítse el.

Fontos! A versenyzők nem tudták, hogy nyilvános párharc lesz, így nem is úgy készültek. Továbbá mivel én se így készültem, ezért semmiféle elvárásom nem volt. Így a terjedelemben és témákban bőven lesznek eltérések. Ezt tessék figyelembe venni!

A szavazás vasárnapig, azaz 2013. június 30 éjfélig fog tartani! Eredményhirdetés és ünnepélyes beiktatás másnap este.

Az írásokon csak formailag változtattam (illetve. a teljes neveket vettem ki), a képeket minden esetben én vadásztam.

A sorrend a beérkezés szerint alakult.

Hajrá!

Első versenyzők, egy hölgy, sieglinde!

A nevem Viki (de internetes körökben sieglinde-re hallgatok), 20 éves vagyok, kémiát tanulok az ELTÉn, Budapesten élek a vőlegényemmel és a Dorian Gray névre hallgató fekete macskámmal. Elég régóta írok blogot, eleinte filmes-könyveset, de mióta moly.hu-n könnyebben számontarthatóak az olvasmányaim, csak a személyes rinyablogomba írogatok. Imádom a horrort minden formában (ami meglepő fordulat ahhoz képest, hogy 12 éves koromig kislámpával aludtam), a műfajban nincs kedvenc filmem, de a Silent Hillt és a Halálos hallgatást bármikor meg tudom nézni. Ismerkedésem a horrorirodalommal természetesen Stephen Kinggel kezdődött, szinte az összes könyvét olvastam. Szerencsére nem ragadtam le nála, majdnem mindenre vevő vagyok, vagy legalábbis kíváncsi annyira, hogy megnézzem magamnak. Az alábbi áldozatot éppen SK ajálotta.

Joseph D'Lacey - Hús



hus.jpgSoha ne ítélj meg egy könyvet a borítójáról vagy a fülszövegéről. Kedvenc antikváriusom ajánlotta a figyelmembe a könyvet, de mivel különösebben nem tetszett, amit a hátsó borítón olvastam, évekig nem is foglalkoztam vele. De amikor az Emberem megvette, pár nap alatt kiolvasta és kerek szemekkel a kezembe nyomta, hogy tényleg olvassam el, már nem mehettem el mellette, és belekezdtem.

Nem meglepő, a sztori kicsit más, mint amit a fülszövegben elárulnak. A történet a disztópikus jövőben játszódik, helyileg Abyrne városában. Ebben az átszerveződött rendszerben mindennek az alapja a könyv címét adó hús. Ez a mindent meghatározó érték, a vallás alapja, a húsüzem vezetője maga az isten, a dolgozói kivételezettek az emberek között. Egy ilyen ember a főszereplő, Richard Shanti, aki a kábítópisztolyt kezeli, méghozzá igen precízen és biztosan. De már az első húsz oldalon kiderül, mégsem olyan idilli a helyzete: főhősünket pokoli bűntudat gyötri, ezért egyrészt naponta mérföldeket fut, önmagát büntetendő, másrészt kis családját, vagyis feleségét és ikerlányait sem hajlandó ellátni hússal. Alapjáraton a vegetarianizmussal semmi gond nem lenne, de ebben a világban a Közjóléti Hivatal lelkészei ellenőrzik, ha valaki nem tartja be az Adományok Könyvébe foglalt törvényeket. És Shanti viselkedése több, mint gyanús, ami feltűnik Mary Simonson lelkésznek és még főnökének, a húsgyár gonosz vezetőjének, Rory Magnusnak is. Tovább nem részletezném a történetet, hátha valakinek kedve szottyanna magának felfedezni a könyvet. De az újabb szereplők felbukkanásával egyre jobban körvonalazódik a város szerkezete és története, hogyan jutott idáig.

Kerülgethetném még a dolgot, de inkább térjünk a lényegre: ez a könyv nem egy irodalmi érték. A stílus nem szépirodalmi, a történet felépítése olykor megbicsaklik, a leírások nem az igaziak, és noha könnyű lenne a félresiklott fordításra fogni, nem hinném, hogy erről lenne szó, mert Weisz Böbe többször bizonyított már (Karen Rose könyvekTrue Blood sorozat). Akkor miért is érdemes elolvasni? A rendkívül eredeti alapötlet és a - kár is lenne tagadni, a véres, beles, pornográf tartalom miatt. A hús elkészítésének hosszú részletezésénél nekem is nem egyszer felfordult a gyomrom, és  nyomasztó hangulatával remekül elrontja az ember nyári napsütéses délutánokon túl jó kedvét.

A könyv az Ulpius kiadó gondozásában jelent meg, azon belül is a beszédes nevű Bloody Good Books sorozatban (aminek egyébként még csodás vámpírvadászos és zombis könyveket köszönhet a nagyközönség, és valahogy azóta nem jelentkezett, sőt, nem elérhető a könyvben megjelölt honlapon sem). Joseph D'Lacey-nek angolul már több írása is megjelent (bár ha jól látom, az utóbbi években nem vitte túlzásba a melót), magyarul csak a Hús kapható, meg állítólag valamikor valamilyen irodalmi magazinban megjelent egy novellája, ember legyen a talpán, aki megtalálja.


Következzen még egy hölgy, nirvanafor!

21 éves egyetemista lány vagyok Pestről, könyvmoly és horror buzi gyerekkorom óta. És akkor íme a förmedvény amit firkantottam:


Clive Barker - Pokolkeltő


pokolkelto.jpgValószínűleg sokakban kelt nosztalgikus érzéseket a Clive Barker által írt és rendezett Pokolkeltő (Hellraiser - szerk.), a 80-as évek egyik kultikus horror filmje. Az alapjául szolgáló kisregény cselekménye nem tér el jelentősen a filmváltozattól (eltekintve néhány apróbb változtatástól a szereplőkkel kapcsolatban), amely nem is túl meglepő, hiszen az író saját művét filmesítette meg. Jómagam a filmet a mai napig nem láttam, a könyvvel viszont már zsenge koromban sikerült összeakadnom, bár gyanítom, hogy az olvasók többsége pont fordítva lehet ezzel. Így másodszori, immár felnőtt fejjel történő olvasás után próbálok véleményt alkotni arról, hogy a regény mennyire működik önmagában, a filmes élmény nélkül. Nos, akkor kezdjünk is bele.


Frank - az antihős - fiatal felnőttkora teljes egészét az élvezetek hajhászásának szentelte, s így véget nem érő utazásai során kiégve és üresen akad egy olyan titok nyomára, mely gyökeresen megváltoztatja az életét. Frank ugyanis még mindig mérhetetlenül sóvárog a mindent betöltő gyönyör után, így jut el odáig, hogy egy különös szerkezet segítségével kaput nyit egy másik dimenzióba, abban a reményben, hogy az onnan érkező lények hozzásegítik majd vágyai beteljesüléséhez, ám mint utóbb kiderül, azoknak a gyönyörről és kínról alkotott elképzelései némiképp eltérnek a miénktől. Egy évvel később Frank öccse, Rory és annak felesége, Julia költözik be abba a házba, ahol ez a bizarr szertartás történt. Julia az egyik különös szobában hamarosan felfedezi Frank szétroncsolt, ám hihetetlen módon még mindig élő maradványait. Köszönhetően múltbéli félrelépésüknek, valamint Julia szürke és boldogtalan házasságának, a nő úgy dönt hogy segít a férfinak visszaszerezni a testét, bármi áron...


A történet kisregény lévén nem operál túl sok szereplővel, a cselekmény jobbára egy szálon fut, időben pedig néhány hónapot ölel fel. A mű terjedelméből adódik, hogy még a főbb szereplők sem igazán kidolgozottak, az író csupán néhány, a szerelmi trapézban elfoglalt helyük szempontjából fontos jellemvonásuk villantja fel, ez alól csupán Frank képez kivételt, ám az ő karaktere sem nevezhető túlságosan összetettnek. A másik dimenziót és az ott lakozó lényeket, a kenobitákat a misztikum jótékony homályai fedi, nem tudunk meg róluk túl sokat, így az író a képzeletünkre bízza a velük kapcsolatos kérdések megválaszolását. Ez véleményem szerint így is van jól, hiszen a természetfeletti történések részletekbe menő taglalása általában teljesen eltörli az olvasó fejében azt a kellemesen borzongató gondolatot, hogy a való világban ilyesmi megtörténhet, rosszabb esetben pedig akár nevetségessé is teheti az egész koncepciót. Maga a cselekmény megfelelő tempóban pörög, sok a párbeszéd, nincsenek benne hosszadalmas, öncélú leírások, melyek megakaszthatnák a történetet. Habár a regény fő motívuma a csonkítás és a kínzás, ebben az esetben is a kevesebb néha több elve érvényesül, a leírások ugyanis itt se túlságosan hosszúak és részletekbe menőek, néha már-már tárgyilagos hangot ütnek meg, így ismét a képzeletünk kaphat teret. A fordulatok többnyire előre sejtetik maguk, de nem teljesen triviálisak, a végkifejlet pedig, habár nem tartogat túl nagy csavart, korrekt. Ami nekem kifejezetten tetszett, hogy az egész történetet belengi egy sajátos, nyomasztó atmoszféra, ami egyrészt a kenobiták emberfeletti (?) brutalitásából, másrészt pedig a főszereplők nagyon is hétköznapi boldogtalanságából tevődik össze.


Teljes szívvel ajánlom bárkinek, aki érdeklődik a klasszikus horror iránt, ez a könyv ugyanis olvastatja magát, sehol se laposodik el annyira a történet, hogy le akarnánk tenni, így néhány óra alatt kivégezhető. A magyar nyelvű kiadás fellelhető az antikváriumokban, eredeti nyelven pedig beszerezhető az interneten Hellbound Heart néven.

Most pedig következzen egy régi ismerős, Balint_bacsi! (Szerk.: az ő írását valamiért a szerver nem akarta széttagolni.)

Ahogy a Főszerkesztő Úr megkért, egy rövid bemutatkozással kezdeném a kritikámat. Páran már ismerhettek a blogon, én küldtem ugyanis a legtöbb vendégírást. Törzsolvasóként pedig lassan két éve állok kapcsolatban a Horror Mirrorral. Szabadidőmben, ha épp nem társasági életet élek, akkor filmeket nézek, forgatókönyvet írok, vagy filmezek. Imádom a filmeket, és imádom a horrorokat is. Vitán felül ez s a legsokrétűbb műfaj, amit mi sem tükrözne jobban, minthogy még egyes alműfajaiból (Grindhouse, Exploitation) is sokszáz oldalas könyveket írtak. Apropó könyvek...Az olvasás szintén a kedvelt tevékenységeim közé tartozik, és bár szkripteket szívesebben bújok, mint "hagyományos" irományokat, azért mindig kéznél van valami thriller, krimi vagy horror. Ahogy az utóbbi napokban felmértem, számtalan izgalmas horrorra akadtam (hopp, egy filmes kikacsintás :) ) a polcomon, úgyhogy alanyból nem igen fogynék ki. Ebből indult ki a bonyodalom, hogy melyikről írjak. Végül igen tökös elhatározásra jutottam, és egy rendkívül szélsőséges alanyt választottam...Főleg azért, mert az ilyen alkotásokra mindig nagy az érdeklődés itt, másrészt meg mert igen nagy kihívás egy ilyenről írni. Nem is húzom az időt, jöjjön a 11 ezer vessző!

Guillaume Apollinaire - Tizenegyezer vessző

Apollinaire_Guillaume_Tizenegyezer_vesszo.jpgA könyvet valamikor az 1900-as évek elején írta Guillaume Apollinaire, aki igen elismert irodalmi alak, első műve, jelen tesztalanyunk pedig sokak szerint az "erotikus irodalom csúcsteljesítménye"...előre szólok, hogy aki tőlem is ilyen szavakat vár, az ne is olvasson tovább. 
Na kezdjük a történettel: Adott egy herceg, Bebascu, aki egy biszexuális, szadista pedofil. Ezekre a jelzőkre oldalról oldalra rászolgál, néha mindre egyszerre. Ez a herceg egy napon lefekszik két prostituálttal, akiknek megfogadja, hússzor el fog élvezni, különben tizenegyezer vesszőcsapással korbácsolják halálra. Miután a kis orgiából nagy orgia lesz, és beszáll még vagy négy fő meg minimum két ostor, a herceg megkínozva, véresen, de roppantul kielégülve tér magához, egy nappal, azonban húsznál kevesebb orgazmussal később. Később véletlenül összetalálkozik volt kínzójával, egy betörővel, akivel különböző országokba látogatnak, és mindenkit megbasznak, megkínoznak és megölnek. Ennyi. Persze a cím sem véletlen, ráadásul ötletesen is kerül képbe a dolog, de sztori így is édeskevés. Nagyon nehéz cselekményről beszélni egy olyan könyv esetén, ahol gyakorlatilag minden oldalon szex van. Ez önmagában nem is lenne probléma, elvégre egy erotikusnak csúfolt regényről van szó, de egyetlen normális együttlét sincs benne.
Ezért tatom inkább horrornak, de az biztos, hogy előbb nevezném akvarista szakkönyvnek, mint erotikus regénynek.. Itt minden nő szőrös és dagadt, ráadásul felbukkanásuktól kezdve pár percen belül véresek lesznek, és a vége felé azon kaptam magam, hogy örülök neki, hogy valamelyikőjük nem fingik vagy szarik az aktus közben. Sőt, kezdtem annak is örülni,hogy egyáltalán vannak nők, mert bizony néha azok is kimaradnak, de ebbe inkább nem mennék bele. A férfiaknak pedig törvényszerűen áll a farkuk. Tök mindegy, hogy vonaton ülnek, kínozzák, vagy megerőszakolják őket, esetleg haldokolnak, vagy éppen a kivégzésük zajlik, mindenki kőmerev. Amúgy személyisége senkinek sincs, ami teljesítmény annak fényében, hogy időről-időre egyikőjük elmeséli az élettörténetét. Itt visszatérő elem a vérfertőzés, a szadizmus, meg úgy minden, amit amúgy is szinte minden mondatban elkövet valaki a könyv során. Kedvencem, amikor az egyik japán lány hosszasan mesél egy ilyen beteg kis sztorit, mire a herceg könnyes szemekkel tűnődik el az emberi sebezhetőségről...tíz oldalra rá már csecsemőkre és hadi sebesültekre izgul, de már a hatodik oldalon szarral kenegeti magát...de egyébként különösebb ok nélkül lazán felvágja a hasát az egyik partnerének szex közben, mert hát ugye miért ne? Az író pedig hozzáteszi, hogy a gyilkosságot később Hasfelmetsző Jack számlájára írták... 
Könyv esetén szót kell ejteni az írásmódról is, és itt meg kell jegyeznem, hogy helyenként bravúros teljesítményt olvashatunk. Mondjuk szerintem ez a fordítás zsenialitásából adódik elsősorban, de látszik hogy egy jeles irodalmi alak munkája. Van benne valami megfoghatatlanul humoros, hiszen a  könyv nem veszi komolyan magát. Persze nem is lehet komolyan venni, de amíg Sade esetében (akit e könyv szerzője nagyon tisztelt, e kritika írója pedig módfelett gyűlöl) inkább csak a kivitelezhetetlen kínzások miatt érezzük komolyan vehetetlennek a cselekményt, itt direktben megy a poénkodás, helyenként lehetetlen nem nevetni. Például ott vannak a beszélő nevek (l'Obasso, Capbea, Puncilina), vagy a hasonlatok.(lengő heréket a Notre Dame harangjához, pirosló makkot a részegek hányásához, összeszoruló seggek partjait az örök hűséget fogadó házaspárokhoz, stb.). Ám talán a legötletesebb rész az volt, amikor átmegy a könyv egy színházi forgatókönyvbe, és csak párbeszédeken keresztül ír le egy perverz jelenetsort. Na, az tényleg szórakoztató.
Viszont mondanom sem kell, hogy a szerző hamar átesik a ló túloldalára. Tulajdonképpen végig ott van, de sokszor olyan borzalmak jelennek meg a könyvben,  amiket egyszerűen nem lehet viccesen ábrázolni. Ide tartoznak a gyerekek zaklatása, vagy egy terhes nő megkínzása, ami egyáltalán nem vicces, hanem szomorú és dühítő. És ha már erotikus regény, számon lehet kérni, hogy egy pillanatra sem izgató, pedig elvileg ont ez lenne a célja. Persze gondolom Apollinaire-nek állt a farka írás közben, de nagyon remélem, hogy egyedül, vagy majdnem egyedül van ezzel. Végül pedig meg kell jegyeznem, hogy hiába a helyenkénti humor és irodalmiság, általában a cselekmény kapkodva és szárazan van leírva, amik szörnyen monotonná és üressé teszik a könyvet.
Tudnék még mit írni, de inkább ítéletet mondok. Ez a könyv alapvetően egy selejt. Igazi időpocsékolás, és nagyon elszomorító, hogy ez, mint irodalmi érték, ennyi éven át fent tudott maradni. Én kíváncsiságból olvastam el, és bizonyos szempontból megbántam, mert semmit nem adott, viszont sok időt elvett. Amiért megérte, az a felismerés, hogy mekkora ökörség ez az "eldurvuló világ"...Ez a könyv több, mint száz éves, de a mai napig nem írtak ennél durvábbat vagy betegebbet, az biztos. Szóval a régen-minden-jobb-volt-típusú kárálásokkor fel lehet hozni a könyvet. Persze ez nem mentség arra, hogy kritikán aluli mű.
A maga 127 oldalával egy délután alatt ki lehet olvasni, odafigyelést meg úgy sem igényel. És álszentség lenne azt mondani, hogy helyenként nem szórakoztató. Ha valaki úgy dönt, elolvasná a könyvet, három dolgot üzenek neki. 1: ne tegye, 2: ha még is megteszi, ne vegye komolyan egy pillanatra sem, 3: ha egy pillanatra is bármi megmozdul a gatyájában, forduljon orvoshoz:).

Végül, de nem utolsósorban következzen Thasaidon!

A horrorral már jó pár éve (kb. 2006 óta) foglalkozom, szerintem lassan azt is elmondhatjuk, hogy alaposan. Ezen a világon belül kifejezetten az irodalom érdekel, filmeket nézni nem szeretek, legfeljebb, ha egy írásmű feldolgozásáról van szó. Az irodalmon belül elsősorban a misztikus-atmoszférikus jellegű munkákat kedvelem, nem a direkt belezősöket. Lovecraft értelemszerűen nagy kedvencem, de szeretem az őrá ható XIX. századi írókat és igyekszem kiterjeszteni a figyelmem az e vonulatot továbbvivő modern szerzőkre is. A témában 2012 februárja óta saját blogot is vezetek (zothique.blog.hu - amennyiben az önreklám megengedett).

Howard Phillips Lovecraft legjobb művei

Howard-Phillips-Lovecraft-legjobb-muvei.jpgHoward Phillips Lovecraft (1890-1937) neve valószínűleg nem ismeretlen az olvasók számára. A providence-i rémgyáros meghatározó hatást gyakorolt a modern horrorirodalomra, munkásságát olyan nevek emlegették-emlegetik tisztelettel, mint Robert Bloch, Ramsey Campbell vagy Stephen King. Teljes novellaörökségének magyar nyelvű kiadásával a honi könyvipar sokáig adós maradt, végül a Szukits Kiadó töltötte be az űrt egy háromkötetes gyűjtemény publikálásával. A kiadó 2011-ben egy válogatást is piacra dobott, nyilvánvalóan a szerzővel ismerkedni vágyók örömére, akik szemében az „ismerkedés” fogalma három vaskos kötet bekebelezésénél szerényebb erőfeszítéseket implikál. A régi – elsősorban a Valhalla Páholy gondozásában megjelent – Lovecraft-kiadások szűkössége kétségkívül legitimál egy efféle vállalkozást.

A meglehetősen terjedelmes kötet értékelésének elsődleges szempontja az, mely alkotások tekinthetők a szerző „legjobbjainak”. A szerkesztő Lovecraft munkásságának 1919-től 1936-ig terjedő szakaszából mazsolázgatott, és onnét is elsősorban az ún. „Cthulhu-mítoszhoz” kapcsolható műveket emelte be. E preferenciát tükrözi, hogy a könyv egyből a Cthulhu hívásával kezdődik. E körbe sorolható továbbá az Árnyék Innsmouth fölöttAz őrület hegyei, valamint a Rémület Dunwichban, valamint talán az Árnyék az időn túlról; és ezek a művek az antológia igen jelentős hányadát foglalják el. Ennél csekélyebb helyet kapnak Lovecraft olyan viszonylag korai művei, mint a gótok örök kedvence, A kívülálló, a kora ’20-as évek egyik legjobbja, a Patkányok a falban, az Erich Zann muzsikájaA kép a házban, valamint a Randolph Carter vallomása. A maradék két helyet két be nem skatulyázható, sci-fi jellegű történet, az Eryx falai között, valamint a Lovecraft által is – okkal – legtöbbre értékelt Szín az űrből foglalja el.

Nyilvánvaló, hogy mindenki számára más a „legjobb”. Ennek ellenére úgy érzem, kissé aránytalanul túlsúlyba kerültek a Lovecraft érett korszakába tartozó művek. Kétségtelen, hogy ezek a legnagyobb hatásúak, de az, hogy a Lord Dunsany által ihletett művek – például a Polaris, az Iranon kereséseA fehér hajó, a Celephaïs, ne adj’ Isten a Zarándokút Kadathba – egyszerűen kimaradtak. Jómagam kétségkívül az érett művek imádója vagyok, de az említett korszaknak is fontos részét képezte Lovecraft munkásságának. Ráadásul az e korszakban született művek sem hitvány, egyéniséget nélkülöző utánzatok – érdekes tény: maga Lord Dunsany nyilatkozott olyképpen ezekről az írásokról, hogy noha az ő szellemében íródtak, mégsem az ő másolatai.

A másik problémám az, hogy ideje lenne nálunk is megkülönböztetni a kollaborációkat Lovecraft eredeti írásaitól. Számos olyan írásmű született, melyek megalkotásában Lovecraftnak oroszlánrésze volt, de más szerző neve alatt jelentek meg – ezek általában csekélyebb színvonalúak, üdítő kivétel a Houdininek írt A fáraók börtönében, vagy a Zealia Bishop ötlete alapján Lovecraft által kidolgozott The Mound –, valamint olyanok is, melyeket Lovecraft nyíltan más szerzőkkel írt együtt. Ilyen az E. Hoffmann Price által „kibulizott” Az ezüstkulcs kapuin át, vagy a Kenneth Sterlinggel közösen írt Eryx falai között. Lovecraft sok egyéb kollaborációt is elkövetett, ám csak ez a kettő szerepel a jelenlegi magyar nyelvű kiadásokban, és azokban sincs feltüntetve a kollaboráció ténye. A pontos szerzőség beazonosíthatósága okán remélhető, hogy ez a helyzet idővel megváltozik.

Aki még nem ismeri Lovecraftot, és tudni akarja, mely művekkel írta be magát végleg a modern horrorirodalom történetébe, annak a jelen kötet kétségkívül jó szívvel ajánlható. Azonban érdemes szem előtt tartania, hogy a szerző sokoldalúbb volt annál, amit a könyv sugall, és bizonyos esetekben a magyarra lefordított művek szerzősége nincs pontosan feltüntetve.

Most pedig mehet a voksolás!

A bejegyzés trackback címe:

https://horrormirror.blog.hu/api/trackback/id/tr155378641

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Varin 2013.06.26. 11:00:22

Na, talán már lehet kommentelni :)

blash 2013.06.26. 11:42:09

Miért nem mind a négyen, gondolom úgy sem lennének olyan gyakoriak a könyvkritikák, ha csak egy valaki írna. Meg később ki tudja, hogy ki nem fog tudni már ráérni kritikákat írogatni ide.

purga · http://horrormirror.blog.hu 2013.06.26. 11:49:14

@blash: négy könyvkritikusnak azért elég rendesen össze kellene hangolódnia egymással, hogy ki mit olvasson, ne olvasson. Meg csak vitákat szülne, hogy "erről meg erről ÉN akarok írni" stb.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.06.26. 13:58:56

próbakomment. :)
az igazi később.

gunshot22 2013.06.26. 18:28:12

Nirvanaforra szavazok, mert tényleg kritikát írt végig, nem pedig összefoglalót, és nem csak az utolsó pár mondatban alkotott véleményt. Jók volt a meglátásai és a stílusa is, valamint jó a helyesírása. Mindez a professzionalítás irányába mutat.

dzsingiszkán1227 2013.06.26. 20:18:23

Húú, hát kurva nehéz a választás.
Elöljáróban leszögezném, hogy mind egész jó és mindenkitől szívesen olvasnék még, szóval nem az van, hogy egy jó, a többi meg szar.
Sieglinde könyve érdekelne talán a leginkább, meg hát amúgy is, mi ELTE-sek tartsunk össze, ugyanakkor a kritikája kicsit összeszedetlennek tűnt számomra, mintha több mindenbe bele akarna kapni, de a spoilereket is kerüli. Így kicsit zavaros.
Balint_bacsi a tőle megszokott profizmussal ír egy olyan műről amit (eddig) én is régóta el akartam olvasni. Tényleg jó, ezt már tudhattuk. De ha igazságos akarok lenni, azt kell mondjam: ő már így is publikált többször, és gondolom van is még vendégírás a tarsolyában, amiket Purga ellőhet, ha lusta, akarom mondani elfoglalt az íráshoz.
Thasaidoné azért tetszett, mert látszik, hogy nagyon komolyan beleásta magát a témába, örömmel olvasnék még tőle is bármikor. Megjegyezném, hogy Lovecraft eddig is szerintem viszonylag kevés figyelmet kapott a blogon, de persze ez csak az én véleményem. Ahogy az is, hogy bár a klasszikus horrorjait is nagyon szeretem, nálam mégis az Eryx falai között a favorit, szerintem az egyik legjobb társadalomkritika, ami nyomtatásban valaha megjelent.
A jók között a legjobb mégis Nirvanafor. Rá tenném a voksom. Gunshot22 elmondta már, hogy miért az övé talán a legjobb. Remélem a továbbiakban is legalább ilyen jókat fog írni! a többiek is jók voltak, nekik is gratulálok!

pAsztL 2013.06.26. 22:40:41

Tizenegyezer vessző

2013.06.27. 09:09:19

Mind gyenge, blogra az első kábé elmegy, a második is hasonló szint, a harmadik nagyon erőltetett, de a szerzőnek nem jön zsigerből a lazaság, kínos lesz tőle az egész, az utolsó meg olyan unalmas, hogy végig se olvastam, ami művészet, a témát tekintve. Valami egyediség szorulhatott volna valamelyik versenyzőbe, az első kettő még belejöhet a dologba. vegyétek fel mind a kettőt, olyan nincs, hogy, hogy majd zűrt okoz, hogy ki miről írjon, ezért van a (fő)szerkesztő, kiosztja, aztán kész. Persze ingyenmelónál nehéz dirigálni, de ez meg alázat kérdése, az ilyen blogos kritikaírás jó alap a későbbiekre, főleg tapasztalat, stílusalakítás terén.

AtomCamel 2013.06.27. 10:07:51

sieglinde

(bár a többi is jó! De sajnos csak 1 maradhat! :-( )

Cucuminator 2013.06.27. 11:16:44

Egyértelműen nirvanafor.

2013.06.27. 11:32:02

@purga: Akkor az első, a négy közül az a legjobb. Azzal a kitétellel, hogy az írója felejtse el (meg kb mindenki) az E/1-ben írást, hacsak nem tud valami nagyon extrát és stílusosat rittyenteni ilyen módon.

MatoBoci 2013.06.27. 12:07:20

Sieglinde, egyértelműen. :)

hErpEsz 2013.06.28. 14:19:08

Balint_bacsi

És el is mondom, hogy miért!
Megláttam a választottja képét és azt gondoltam: nagyon vesztes próbálkozás erről a sz*arról írni, amiről tengernyi irodalmi elemzés született már. Mégis mit akar ezzel? Nincs jobb vagy kevésbé ismert a tarsolyában?
De már az elején nagyon elkezdtem nevetni, bár egy kicsit túllőtt a terjedelmen.

Az első 2 jelölt is tetszett, de az utolsót nagyon száraznak éreztem. Több humor, vagy lazaság elfért volna az írásába.

Nadiposzi (törölt) 2013.07.06. 16:30:09

Balint_bacsi azt az erőltetett, lazán humoros, indexes stílust majmolja, amitől falramászok. Ráadásul gyengén. Az első leányzó sokkal szimpatikusabb.
A másik kettőre még nem volt időm, még visszatérek rá. Az ötletet jónak tartom, jó lenne könyvismertetőket olvasni a blogon, no meg a vérfrissítés se ártana.

purga · http://horrormirror.blog.hu 2013.07.06. 17:54:02

@Nadiposzi: eddig is voltak könyvismertetőink:P

Balint_bacsi · http://energiaitaloka-z.blog.hu/ 2013.07.08. 14:13:13

@Nadiposzi: Nem olvasok indexszet, de ettől még lehet, hogy a stílusomtól falramászol;)


süti beállítások módosítása