A hétvégi meleget ellensúlyozzuk egy fagyos filmmel. Bár inkább sétáljatok céltalanul az utcán, mintsem hogy ezt végig nézzétek (és akkor még a homokzsákolás még fel sem merült alternatívaként).
The Frozen (2012)
Rendezte: Andrew Hyatt
A nő terhes, de nem mondja el barátjának. Így mennek el télen a vadregényes erdőbe kempingezni. Aztán a motorosszánnal felborulnak, és sehogy se találnak vissza a kocsijukhoz, pedig még nyomokat is hagytak...
Ez egy dráma. Vagy legalábbis annak akar mutatkozni, csak ahhoz nem elég falsúlyos. Egyszerűen nem tud mit kezdeni a két főszereplővel, holott mást jóformán nem is látunk. Pedig maga az alapanyag olyan szempontból nem rossz, hogy abszolút emberi.
Ugyanis hőseink először kempingeznek életükben és ez látszik is. Az elektromos hószánt is először használják, nem csoda, hogy rögtön tönkre is teszik. Az mondjuk már kissé túlzás, hogy a pasi direkt egy elhagyatott helyre viszi kedvesét mindenféle gyakorlat nélkül. Hülyeség persze, de szerintem mindenki követett már el ehhez hasonló hibát az életében. Ebből lesznek a legjobb kocsmai sztorik ugyebár.
Az már más kérdés, hogy szemmel láthatóan a készítők is először voltak a vadonban, mert semmiféle gyakorlatiasságot nem mutatnak. Ugyanis a sátrat nem úgy fűtjük be, hogy két méterre tőle tábortüzet rakunk, majd nyitva hagyjuk, hogy a meleg bejöjjön! Ez nettó hülyeség, mert bazzmeg füstről senki se hallott?! Elég, ha 10 percre arra fordul a szélirány és cseszhetik. Meg eleve, attól még ugyanúgy hideg lesz benn! Ja és a tűz, az kérem nem gázpalackról megy, szóval elég hamar el fog aludni, szemben a sátrazókkal... Zoknit meg nem tartunk pattogó tábortűz fölé könyörgöm, mert kilyukad!
Valamiért ezek a jelentéktelennek tűnő momentumok engem marhára felbosszantottak. Így már nem tudtam beleélni magam a filmbe, hiszen konkrétan hazudnak nekem! Egy akció- vagy kalandfilmben elnézi az ilyesmit az ember, de egy ennyire karakterközpontú horrorban már nehezen. Apropó, horror: néha megjelennek szellem alakok és ijesztgetnek. Ezek a pillanatok viszont erősen alibi szagúak. Nagyjából arra valók, hogy eszünkbe juttassa a film műfaját, már ha közben el nem alszunk.
Mert nagyon unalmas. Ráadásul a felénél már kitalálható a film végén lévő "nagy csavar", ami annyira egyedi, hogy kapásból három másik film jut eszembe ilyen befejezéssel. Mi szükség is volt erre? Mármint az egész projektre?
Volt egy szép drámai pillanata, az még hatott is rám. Meg a költségvetéshez képest (fél milla) igazán szép munkát végeztek a kivitelezéssel. Az operatőri munka kifejezetten tetszetős. A pozitívumok ennyiben ki is merülnek.
A színészek egész jól megbirkóznak a feladattal. Mondjuk a nő (Brit Morgan - aki a True Bloodból lehet ismerős) a film közepén jobban is összetörhetett volna. Abban a helyzet kb. úgy viselkedett, mint aki csak két napos szorulástól szenvedne.
Kerüljétek.
Friss kommentek