"Az FBI nemcsak vadászik a pszichopatákra, hanem alkalmazzák is őket versenyképes fizetségért és előnyökért annak reményében, hogy felhasználhatják tébolyult elméiket."

Múlt héten ott hagytuk abba kedves olvasóimmal, hogy megvitattuk: nem igazán bánnánk, ha netalántán már az első évad után elkaszálnák ezt a sorozatot. De tényleg: a főhős gáz, a gyilkos gáz... Aludtunk rá egy hetet, nézzük, változott-e valami!

Meglepő módon az epizód kitart a maga kis 43 perce mellett, ami azért is vicces, mert egy ilyen hosszú pilot után én már fél óra műsoridővel is beértem volna... Azt viszont továbbra is fenntartom, hogy ennyi eseményhez, amit bele akarnak szuszakolni a sorozatba, ez rettentően kevés. Ugyanis jelen epizódban annyi minden történt, hogy az egy másfél órás filmnek is tiszteletére vált volna. Érzik az alkotók a vesztüket...?

A nyitójelenet egyébként kedvlohasztó: „kedvenc” szerencsétlen rendőrünket láthatjuk lőgyakorlat közben. Hogy kaphat az ilyen labilis idegzetű fegyvertartási engedélyt?! Főleg a múltkori zárójelenete után: jaj, nem nézek a szemedbe, jaaaaj, nem bírja a kis antiszociális lelkem a terhelést – de azért tíz (!!!) golyót eresztett Hobbs bácsiba... Az ezután következő málnaszörp-emberes intro pedig zseniális... Az a nagyjából tíz másodperc elég is belőle.

Na de mi történt ebben a részben, amitől elégedettebben állhattunk fel e héten a fotelból? Nyomozóink megtalálták a Gébics fészkét. Mint tudjuk, a szerintük feltételezett Gébics halott, legnagyobb esélyes bűntársa – a lánya – azonban kómában fekszik. Tehát van egy csomó véres agancsuk, tanú meg nuku. Itt jön képbe egy új szereplő, a nem túl meggyőző, viszont annál idegesítőbb újságírónő, Freddie Lounds, aki – legalábbis számomra – saját karakternek tűnik. Amolyan igazi „akár a lábaimat is szétrakom egy jó sztoriért” bulvármaca (meztelenül írja a cikkeit is – velem ellentétben), azonban a mi drága jó Hannibal doktorunk (szavazzunk már meg neki egy másik nevet, hát rohadtul nem igazi a karaktere még mindig...) seperc alatt lebuktatja. Ejj, maga csúnya rossz kislány volt! Mi legyen magával?

És kérem itt jön a pozitív fejlődés egyik szakasza: mer poénkodni! Ugyanis a következő jelenetben egy olyan guszta bélszínvacsorát láthatunk Jack rendőrfőnök társaságában, hogy az már felér egy kisebbfajta kínzással. Közben arról folyik a csevej, hogy a mi tündéri szociopatánkat mennyire megviseli a munka. Össze-vissza hallucinálja Hobbs-ot, nem tud megbirkózni a ténnyel, hogy ő ölte meg. Szegényke...

Ami ennél érdekesebb: három túrázó gyerek az erdőben azt hiszi, hogy marihuána-telepre bukkan, közben meg újraértelmezik a hüvelygombás reklámot. Ugyanis kérem ez egy komposztált embertelep, rajta gombafarmmal. De szó szerint. Hab a tortán, hogy a delikvensek még éltek elföldelésükkor, sőt mi több, intravénás táplálást kaptak! Egyikük túl is élte az elföldelést, bár szerencsétlen már olyan állapotban volt, mint Michael Jackson, csak neki éppen szája nem volt. Az ázsiai származású kollegina Humor Herold-módon meg is kérdezi, hogy shitake gombát nem találtak? Kac-kac.

Később, a boncterem falai között kiderül, hogy mindegyik áldozat cukorbeteg volt. Ki ölhet ilyen módszeresen? Egy patikus. Innentől meg már borítékolható a már jól ismert NCIS stílusú folytatás: megtalálni, elfogni, kihallgatni. Mielőtt újratenyészti kalapos barátait. A feszültség fenntartása érdekében persze először kicsúszik az ipse a karmaik közül. Mert kinek kell elkapnia? Persze, hogy a szarvasokkal álmodónak (Farkasokkal táncoló után szabadon). Gyengébbek kedvéért Will Grahamnek, aki szinte megszállottan vigyázza Hobbs lányának kómás álmát.

De még előtte újra viszontláthatjuk szeretett újságírónkat, akit befenyít az FBI, hogy még egy ilyen szalagcím és mehet a dutyiba. Inkább öljék meg, mert nekem már most elegem van belőle... Bár az epizód végén ismét felcsillan erre vonatkozólag a remény... de nem. Csak a mi ál-Gébicsünk akart belőle információkat kiszedni a meg nem értett zseniről, a nyomozóról, aki hisz abban, hogy a gombák olyanok, mint az agy hálózatai, melyek mindent befednek és kapcsolódnak. A csapat(le)építő túrák legújabb trendje lehetne: esetleges mellékhatásként heveny gombás fertőzés előfordulhat, de garantáltan megértik egymást a későbbiekben. Már aki túléli, ugye...

Amúgy szerintem a patikus-Gébics vagy egy késői generáció itt maradt hippije vagy a saját varázsgombáitól halózik be, de az eszmefuttatása valami zseniálisan beteg: a micélium telepe megérzi a jelenlévőt és rákapcsolódik. Tiszta Avatar, csak gombával. Amúgy ő produkálja a legszánalmasabb vállon lövést, amit eddigi életemben láttam. Hagyjuk, nem hal meg, de elkapják.

Az epizód végére jut még egy magasztos erkölcsi beszéd dr. Hannibaltól Istenről és a gyilkolásról, amit minden oldalon orrvérzésig idéznek – én nem fogom. Nem tudják beadni nekem, hogy ez a sorozat egy szép napon eléri a Bárányok hallgatnak színvonalát, bármennyire is próbálkozzon. Ugyan nagyságrendekkel jobb a múlt heti nyitásnál, azonban a hitelesség és a feszültség még mindig hiányoznak az alap szókincséből. Ha nem erőltetnék mindenáron ezt a Hannibal-szálat, akkor lehetne egy újabb szimpla nyomozgatós-pszichopatás sorozat. Bár... Akkor senki sem nézné... Így vajon fogják?

purga: Hogy ne csináljunk segget a szánkból, mivel a Hogyvolt blog erre a sorozatra is lecsapott, így ennek a sorozatnak a követését is felfüggesztjük. Természetesen majd egy évad összefoglaló poszttal fogunk jelentkezni.