Kivételesen Varin kolléga írt beszámolót, mivel nekem mostanság nem lesz időm a film megtekintésére. - purga

A Djatlov-rejtély talán minden idők egyik legmisztikusabb és legtöbbet vitatott története, ami mindmáig megoldásra vár. Hónapok óta tűkön ülve vártam a filmet, mert sok átvirrasztott éjszakám szólt arról, hogy az ’59-es történetről olvassak. A történet legszebb része az, hogy napjainkig sem került elő olyan teória, amely mindent megmagyarázna, ami a kilenc orosz hegymászó rejtélyével kapcsolatos. A film alapja tehát adott, már csak valami maradandót kell alkotni a filmvásznon. 

Halálhegy - A Dyatlov-rejtély / The Dyatlov Pass Incident (2013)

Rendezte: Renny Harlin

Már a megvalósításnál kicsit csodálkoztam, hogy miért akarják feltétlenül a mába átültetni az incidens elmesélését. Részemről sokkal szívesebben ültem volna be egy olyan filmre, ami nem 2013-ban játszódik, hanem egyszerűen kitalál egy megoldást arra, hogy mi történt Djatlov barátunkkal és társaival 1959-ben, és azt viszi végig. De a forgatókönyvírók és Renny Harlin rendező (Die Hard 2, Háborgó Mélység, Cliffhanger) inkább úgy látták jónak, ha a jelenben látogatunk el a Halat Szjalra, azaz a Halálhegyre. Innentől pedig adta magát az, hogy a film egy found footage horror legyen, amit lehet vagy nagyon szeretni, vagy nagyon nem szeretni. Én speciel a rajongók közé tartozom, ezért – és persze a lebilincselő történet miatt – életem egyik legjobb filmjére készültem.

Három amerikai amatőr filmes és két tapasztalt hegymászó vág neki a hosszú útnak, hogy az egyetemük pénzén derítsenek fényt a több mint ötven éves titokra. Szerencsés véletlen folytán betérnek abba a kocsmába, ahol híres kilencek töltötték utolsó estéjüket a túra előtt Ivdel városában. Hűen elődeikhez, ők is egy teherautó platóján közelítik meg az Otorten-hegyet. Újabb véletlen szerencsének köszönhetően összeakadnak egy öreg hölggyel, aki 1959-ben ott volt a holttestek megtalálásánál. Hamar felkelti a filmesek érdeklődését, amikor egy olyan részletet oszt meg a hallgatósággal, ami valóban úgy is lehetett, viszont ennek lehetőségét nem osztja meg a rendező velünk. Ez hiba volt, mert biztos vagyok benne, hogy itt volt, aki rázta a fejét.

Innentől pedig kezdetét veszik a hegyi kalandok. A hófödte tájakon még akár otthon is érezhettük egy kicsit magunkat és a hóval betemetett kocsik tömkelegét is viszontlátni az M1-es autópályán.

Ami érdekesség -és magam sem tudom feltétlen megindokolni, hogy miért-, de a film első felét én egyszerűen nem tudtam komolyan venni. A dokumentarista jelleg valahogy nem volt elég jól összerakva és főleg a film eleje kissé összecsapott volt. A szereplőket nem igazán ismerhettük meg, néha még el is kellett egy pillanatra gondolkoznom, hogy ki kicsoda, pedig csak öten voltak. Igazából a film utolsó egyharmadára tudom azt mondani, hogy kellően feszült volt és odaszegezte a néző tekintetét a filmvászonra. Ahogy az lenni szokott ebben a műfajban, kaptunk elegendő rázkódást és az éjjellátó zöld képkockái sem maradhattak el, de ezzel a kézikamerás műfajban már meg kellett barátkoznunk.

Amit én sajnálok, hogy tulajdonképpen nem kapunk egyértelmű választ arra, hogy a kilenc orosz turista miért halt meg és miért csinálta azokat, amiket csinált. Gondolok itt a sátor kivágásra, alsógatyában való rohangászására és egyebekre. A legkevésbé sem vártam szájbarágós magyarázatot, hiszen mind csak fikció, amit a készítők bemutathattak volna, de szerintem a film vége megkövetelte volna ezt a fajta találgatást. Én több száz fórumozói hozzászólás és leírás átolvasása után sem tudnék tippelni sem, hogy a sok hihetetlenebbnél hihetetlenebb változat közül mi is lehetett 1959-ben. Az UFO-incidenstől elkezdve, a szellemeken, katonai kísérleteken, jetiken át, egészen a szimpla lavinás magyarázatokig mindegyikről szólnak  megcáfolhatatlan érvek és ellenérvek.

A film ugyan pedzegette a lehetőségek közül majdnem mindegyiket, de végül kiválasztotta a sok teória közül az egyik legmeredekebbet. Kicsit túlzásba estek vele és ezzel a fantazmagóriával picit komolytalanná tették a végére a filmet.

Negatívumok közé tudnám sorolni még a színészi játékot, ami sajnos néhány esetben bántóan gyenge volt. Logikai bukfenceket is felfedezhetünk a történetben, de lehet, hogy csak nekem nem volt egyértelmű pár részlet.

Összességében horrornak nevezni azért csak nagyon erős jóindulattal lehet. Ijesztő jelenetek elvétve vannak, gore gyakorlatilag semennyi, egyedül a már említett night vision használata során szorítjuk ökölbe a kezünket, mert ekkor lendül be a film. 

A stáblista alatt látható (a történettel sokat foglalkozók számára sokat látott) archív fényképek és zene viszont jól zárja le a filmet. Azt a filmet, amely egyáltalán nem volt ugyan rossz és lehet, hogy csak én tettem átugorhatatlanul magasra a lécet, mégis maradt bennem némi hiányérzet. Ismét kíváncsian várom a véleményeket, kiváltképp azokét, akik olyannyira nem ásták bele magukat a háttértörténetbe.

Értékelés: 6/10

Magyar feliratos előzetes itt, a háttértörténet valóban megtörtént eseményeiről pedig itt lehet olvasni.