2009-ben a The Collector egy egyszer nézhetős, Fűrész-utánérzésként tört be az amcsi mozikba. A Fűrész hatása nem véletlen, hiszen eleve annak az előzményének szánták, csak aztán végül egy saját filmet faragtak belőle. Viszont felmerült bennem a kérdés, hogy mire fel a "gyűjtő" cím? Hiszen erről csak homályos utalások voltak a lezárás tekintetében. Itt jegyzem meg, hogy aki az első részt nem látta, az ne is olvasson tovább.
Akkor lássuk, hogy mennyivel lettünk okosabbak, illetve, hogy a felcsigázó előzetes beváltotta-e a hozzáfűzött reményeket.
The Collection (2012)
Rendezte: Marcus Dunstan
A kezdés meglehetősen gyorsan belecsap a lecsóba és egy elég sok áldozatot követő mészárlásnak lehetünk a tanú. Én már a The Collectort is irracionálisnak tartottam a csapda elkészítése és a ráfordított maximális idő függvényét tekintve. Vagyis elképzelhetetlen volt számomra, hogy valaki ilyen gyors és precíz legyen. Na ezt itt sikerült a sokszorosára fokozni.
Hiszen egy ilyen szerkezet kiépítése a helyszínként szolgáló diszkóban több hetes meló, figyelembe véve, hogy rengeteg járatot kellet fúrni az épületbe. Az meg már szinte mellékes, hogy a ránézésre 10 méter széles cséphadarót hogy a picsába csempészte be, és hogy a tulajnak hogy a francba nem tűnt fel?! Mert ez nem lehetett "illegal party" se. Jó, szemet hunynék felette, ha legalább sikerült volna kihozni ebből a maximumot. Azonban olyan pocsék vágásokkal van tarkítva az egész film, hogy még a gore-ra éhes közönséget is képtelen kielégíteni.
De lépjünk tovább, mert ez még csak a kezdet! Ugyanis visszahozzák az előző felvonás főszereplőjét Arkint (akit ugyanaz a Josh Stewart alakít), ami valahol logikus is lenne, hiszen gyilkosunk rituáléja ismétlődik a piros dobozzal. Emlékezzünk, hogy anno ugyanez az elem már akkor is jelen volt. Csakhogy a derék maszkosunk most hibát vét és hagyja megszökni Arkint, cserébe sikeresen magával vitte a film női főszereplőjét, Elenát (Emma Fitzpatrick - Lopott idő, A közösségi háló). Valahogy nekem mégse tetszett, túl könnyen beletörődött. Hiszen egy gyűjtő a kollekciójának egyik darabjától se szeret megválni. Ez lenne a lényeg, nem?
Nem tudni, mert a tettesről most se tudunk meg szinte semmit se. Pedig a film nagy része a házában -egy elhagyatott szállodában- játszódik! Igen, egy csapat zsoldos megy kiszabadítani a lányt, mert apuci gazdag. Azt is sikerül elérniük, hogy rávegyék Arkint a "túravezetésre".
Jóformán nyomos érv nélkül. Mert nekem az kevés, hogy "különben megölünk", hiszen figyelembe véve, hogy miken ment át, engem inkább lőjenek le, mintsem visszamenjek a pokolba. Értem én, hogy dolgozott benne a bosszú is, meg úgy van vele, hogy ha már megmenekült, akkor ragaszkodik is az élethez. Vagy legalábbis ennek kéne átjönnie, helyette a film végéig a beszarás kerülgeti (persze jogosan). Nagyon elcseszték a karaktert. Az se segít rajta, hogy amit Josh Stewart művel színészkedés címen, azt törvényileg büntetni kellene. Elképesztően otromba játékot mutat be, valahogy ez a The Collectornál nem tűnt fel. Végig ugyanaz a unott füves arccal néz mindenkit és fizikailag képtelen bármiféle mimikára. Hozzá képest Edward Furlong egy Jack Nicholson.
A zsoldos csapat meg úgy néz ki, mint egy szarral telibevert zokni. Komolyan, ilyen röhejes formációkat egy Asylum vagy SyFy filmben látni. Annyira kemények, mint a Tokio Hotel tagjai. De legalább tudjuk, hogy meg fognak halni, ennél nyilvánvalóbb dolog már csak a szerdai benzináremelés létezik.
Maga az "otthon" úgy néz ki, mintha a Fűrész összes helyszínét egy helyre sűrítették volna. Pluszba kapunk még tébolyult "zombisított" rabszolgákat is. Akik semmiféle feszültséget nem tudnak kelteni, hiszen fegyvertelenek, rohannak, mintha fél áron lenne a krumpli és még csak nem is fertőző a harapásuk. A csapdák pedig meglepő módon kreativitástól mentesek. Ezeket már mind láttuk. A hangra robbanó bombák pedig kifejezetten lesújtóak, ráadásul egy esetben röhejes is. Pedig, ha volt erőssége az előzmények, akkor az a váratlan halálesetek voltak, melyeket egy-egy baromi jól kitalált szerkezet idézett elő.
Hogy megkoronázzuk a szardobálást, meg kell még említenem, hogy magát a gyilkosnak a karakterét is alaposan kiherélték. Pontosabban elvették a picinyke egyéniségét is. Eddig egy sunyi kis geci volt, aki nagyon ügyesen lopódzott és közvetve öldökölt. Most meg előjött belőle a negatív Rambo, aki késsel megy neki szemtől szembe az áldozatoknak. A végén meg, amikor elővett egy géppisztolyt azt hittem elsírom magam. (Lehet, hogy köze van ahhoz, hogy közben színészt is cseréltek? Na nem mintha ez bárkinek is feltűnne, ugye.)
Az olyan "apróságokba" meg már tényleg ne menjünk bele, hogy eleve hogyan is jutottak el a helyszínre... (Vonalkákkal a túlélőnk karján, bazzdmeg.) Vagy hogy a végén lévő acélketrecre miért rakna bárki is tolózárat?! A lezárás meg annyira erőltetett, hogy az fizikai fájdalmat okoz. Azt mondtam már, hogy vannak random áldozatok is, akiknek tényleg annyi a dolguk, hogy rögtön meghaljanak? Ezt pedig tessék szó szerint venni.
De legalább rövid. Épphogy 70 perces, ráadásul végig darálás az egész. Ami a végére egyre fárasztóbb. Vannak ugyan szép pillanatai, mint a pókos kicsalogatási kísérlet, de ilyenekből túl kevés van. Ennek fényében már kezdem értékelni az előző részt is. Mondanám, hogy egy agykikapcsoló véres darab, de félek, hogy ezzel hazudnék. Mivel egyszerűen fölhergeli a nézőt. Már akinek vannak olyan elvárásai, mint tűrhető színészi játék, maroknyi hitelesség, koherens forgatókönyv és élvezhető gore.
Az külön elkeserítő, hogy a rendező és a forgatókönyvíró is ugyanaz maradt, így el sem tudom képzelni, hogy mi történhetett három év alatt, hogy ennyire mellélőttek.
Friss kommentek