Miután túléltük a múlt heti darabunkat, fellélegezhetünk, mert egy kellemes epizóddal folytatjuk a sorozatot. Persze most sem kell arra számítani, hogy a rettegés záróizmokat gyötör, vagy hólyagot ránt össze, de mindenképpen egy nézhető, mi több élvezhető rész következik.

Nem tudom, purga miért nem tartott eddig közvélemény kutatást, hogy népes olvasótáborában miképpen oszlanak meg a félelmek, ki mitől tart. De nekem mindenképpen visszatérő rémálmom az, hogy bemegyek a hálószobámba, lefeküdni készülök, de amikor az ágyba bújnék, akkor már ott fekszem. Sokféle magyarázat létezhet, de a legfélelmetesebb, hogy az én életem valaki más éli. Ez a mostani rész azonban rátesz még egy lapáttal, és nemcsak, hogy ellopják a főszereplő életét, de cserébe kap egy másikat, mely láthatólag silányabb minőségű.

Dennis Mahoney (Colin Ferguson) nem más, mint A PÉLDAKÉP. Csupa nagybetűvel. Az élete a megtestesült álom. Gyermekei imádják, a templomban jeles és állandó vendég, a közösség megbecsült tagja. A munkahelyén is jól helytáll, egészen bank alelnöki posztig vitte, melynek segítségével egy igen takaros házat is magáénak tudhat. Ez az idill vész el akkor, amikor egy szerencsétlen autóbaleset áldozata lesz, és élet és halál között lebegve kórházba szállítják. Igaziból mind Ő, mind pedig a vétkes autós, Richard Brautigan (Clifton Collins Jr.) meghal, ám hála az orvosoknak, mindkettejük újraélesztése sikerül, egy aprócska hibával. Mindketten a másik testében ébrednek. 

Dennis nehéz idők elé néz, mert jelenlegi testének előző tulajdonosa sorozatgyilkos (az ő beceneve egyébként az epizódcím, bár ez a szál nincs kidolgozva), és mindenki ekképpen bánik vele. Hiába magyarázza ő a testcserét, nyilván senki sem hisz neki. Brautigen viszont jól járt, és mert világéletében nagy játékos volt, így különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül ül bele a jóba, kisajátítva és magáévá téve Dennis minden értékét a gyermekeitől a munkáján át, a feleségéig. Legszebb öröm a káröröm, így nem rest meglátogatni Dennist a börtönben, hogy orra alá dörgölje szerencséjét, valamint, hogy egyezséget kössenek: mindenki segítsen a másiknak eligazodnia az új életében.

Hősünk belemegy a játékba, hiszen ez jelenti az egyetlen kapcsolatot a családjához, valamint kivárásra játszik, de bármennyire próbálja saját igazáról meggyőzni az ügyvédjét, vagy a rendőröket, nem sikerül. Azért az elszántság és a tenni akarás utat tör magának, ám kutyából nem lesz szalonna, és ez az elcsépelt közhely tökéletesen jellemzi a részt, amelyet egy ügyes csattanóval zártak az írók.

Azt hiszem ennél a résznél meg lehet említeni a Meghökkentő mesék sorozatot, mint lehetséges őst. Az epizód "meseszerűségét" erősíti az is, hogy végig vegytiszta figurákkal játszik. A Jó és a Gonosz küzdelmében a Jó teljesen jó, a Gonosz pedig teljesen Gonosz. Pont. A színészeknek éppen ezért nehéz dolga volt kissé, hiszen mindkettőjüknek kellett negatív és pozitív karaktert is alakítani. Clifton Collins Jr.(Thief, Alias, Crank 2 - Magasfeszültség) , és Colin Ferguson (Eureka) ügyesen formálják meg a szerepeket, véleményem szerint előbbi ügyesebben. Nem akarok igazságtalan lenni, ezért úgy fogalmaznék, hogy egyikük jobb Jó, mint amilyen Rossz másikuk. 

Rendezés tekintetében sem lehet panasz, Ronny Yu (Freddy vs. Jason) ügyesen bánik a nézőpontokkal, igazán élvezetes filmecskét varázsolt elénk egy, azért lássuk be, igen kiszámítható forgatókönyvből. Akármennyire többször látott sztoriról van is szó, ez a rész 40 perc minőségi szórakozást ígér, egy képileg is ütős csattanóval a végén.