Ezúton üdvözöljük körünkben legújabb meglepetés szerkesztőtársunkat, gbubu13-at, aki e sorozat mellett valami nagyon különleges témával fog majd érkezni. Hogy mivel, az legyen egyelőre meglepetés. - purga
"Az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, az a félelem maga" Franklin D. Roosevelt
Mick Garris, a Masters of Horror széria második évadja után fülig érő szájjal nyitott be a Showtime irodájába. "Van ám még ott story, ahonnan ezek jöttek" mondta, de a Showtimenak nem kellett tovább az antológia. Az NBC azonban látott még fantáziát a horrorban és így a MoH 3. évada helyett született meg az a sorozat, amelyet a következő hetekben igyekszem kibelezni, kivesézni és nem utolsósorban szívből ajánlani, mert bár nem mindenhol a kedvenc, én nagyon szeretem.
A fanyalgás, lássuk be, azért érthető, hiszen a sorozat országos sugárzású adóra készült és ilyenkor azért eléggé meg van kötve a rendezők keze. Az előző két évadnyi horrorhoz szokott gyomor néha éhes marad, mi tagadás. Itt nem kell számítani mozis bélcsavarodásra, vagy Imprintes kínzásokra, sokkal inkább a posztindító idézet ihlette tematikára húzták fel a részeket. Nézzünk a sorozatra úgy, mint afféle MoH lightra, de ne írjuk le teljesen, mert a dobozon ugyanúgy ott lenne a figyelmeztetés, hogy "fosást, rémálmokat, és parát okozhat". Vannak azonban jóval könnyedebb részek is, amik inkább csak egy matiné légkörét hozzák el nekünk. Ilyenkor kárpótlásul kapunk valami mitológiából vagy városi legendáriumból átruccant szörnyeteget vagy abszurd alaphelyzetet.
A rendezők sokan vannak régi MoH epizódokból, vannak új arcok (mármint az antológiát tekintve), sokak múltjában hemzseg a horror, és van akinek új kihívás lehetett. A névsor: Brad Anderson, Darren Lynn Bousman, Breck Eisner, Larry Fessenden, Stuart Gordon, Mary Harron, John Landis, Ronny Yu, John Dahl, Ernest R. Dickerson, Eduardo Rodriguez, Rob Schmidt, Rupert Wainwright.
Egy apróságot mindenképpen meg kell említsek a sorozattal kapcsolatban, ami pedig a főcím mind a zene, mind a képi világ tekintetében. A zene Serj Tankiant dicséri, aki a System of a Down együttesből lehet ismerős. Már ott is furcsa-borult zenét álmodik és itt is hozza a formáját, a vágások, a témák pedig őszintén szólva sokkal nagyobb "ááááááábazmeg"-et sejtetnek, mint amit végül is kapunk bizonyos részeknél.
Magamról annyit, hogy rossz kritikus vagyok, mert nagyon sok mindent meg tudok bocsátani addig, amíg élvezem az "együttlétet". Nem arról van szó, hogy nem látom a klisét vagy nem mosolygom meg az égbekiáltó ökörséget, de amíg szórakoztat, addig szemet hunyok felette. Azért őszintén remélem, hogy kedvet kaptok majd a sorozathoz, és szeretni fogjátok a fentiek tükrében is. Rövidesen belevágunk és sorra vesszük az epizódokat. Ami várható:misztikum, vámpír, kísértet, vudu, farkas, szekta, zombi, világvége, és mindez ügyes kezű rendezők tolmácsolásában, rendszerint korrekt sminkes és díszletes gárdával. Kedvcsinálónak pedig tekintsük meg a sorozat fent már magasztalt főcímét, íme:
A sorozat egyébként nálunk is látható volt egy időben az AXN-en, innen a magyar cím.
Friss kommentek