Fontos! Mielőtt belevetnétek magatok a listába és őrült módjára végig görgetnétek, hadd osszak meg Veletek néhány gondolatot.
A 2012-es év igen termékeny volt horror terén. Idehaza jóval több ért el a mozikba, mint 2011-ben. Csak sajnos nem feltétlenül a legjobbak... Ráadásul a legtöbb bukásnak is bizonyult, anyagi sikert egyedül az Underworld: Ébredés, a Kaptár: Megtorlás, az Ideglelés Csernobilban és persze a Parajelenségek 4 könyvelhetett el. Ez szerintem sok mindent elmond a jelenlegi állapotokról...
Ugyanakkor volt két horrorfilmes fesztiválunk is (Halloween Night Fest és a Budapest Horror Show), amelyek nagy űrt töltöttek be a honi mozizás terén. Reméljük, hogy jövőre legalább az egyik (legjobb lenne mindkettő) megismétlődik.
Én pedig minden eddiginél termékenyebb voltam filmfogyasztás terén. 56 idei horrort/thrillert néztem meg, csak azért, hogy a mostani toplista minden eddiginél hiánytalanabb lehessen. Ez majdhogynem sikerült is. Az itthon bemutatottakból mindössze A hollót és a Parajelenségek 4-et nem láttam. Előbbit a lehúzó kritikák miatt nem mertem, utóbbit, ha ütnek, akkor se fogom megnézni, ne is kérjétek. Mi több, ezek közül 54-ről kritika is készült, a maradékról pedig még fogok szerintem írni (bár a Kaptár: Megtorlás csak egy merő fikakupac lenne). Az is kiderült, hogy az évek alatt mennyire szőrös szívű lettem, hiszen még így is nehéz dolgom volt összerakni egy épkézláb toplistát.
Mert igen, hiába vagyunk már sokan, még most is egyedül raktam össze, ha már ennyire készültem erre egész évben. Jövőre azért lehet szó egy szerkesztőségi változatról is.
Azt hiszem bevezetőnek ennyi elég volt, lássuk a medvét!
10. Thale
Nehéz választás volt, hiszen több 6/10-es produkció is készült (igen, ennyivel már fel lehetett kerülni...), de az egyedisége miatt döntöttem e norvég mű mellett. Nagyon vártam és csak egy picit kellett csalódnom. Ha van olyan, hogy "szép horror", akkor ez az. Mert túl azon, hogy lenyűgöző operatőri munkával operál, maga a történet is mesébe illő. Két jobb sorsra érdemes fickó rátalál erre a titokzatos lányra, akiről sok minden kiderül. Elég könnyed darab, szóval bárki megnézheti.
9. A fekete ruhás nő - The Woman in Black
Ahogy korábban is írtam, ez egy tisztességes iparos munka. Nagyon szépen és profin kivitelezett, gótikus hangulatú, csak éppen teljesen steril. Vagy legalábbis belőlem nem váltott ki semmit. Nem untatott, nem idegesített, csak épp végig az volt bennem hogy "régen ezt meg ezt jobban megcsinálták". Talán élvezhetőbb lehetett volna, ha a főszereplőt lecserélik egy idősebb, hitelesebb színészre és / vagy a végét nem öntik nyakon több liter sziruppal. Azért így is érdemes megnézni, mert végre egy klasszikus értelemben vett horror, amilyet már ezer éve nem láthattunk. Mondhatni hiánypótló alkotás. Angol-kanadai-svéd produkció.
8. Meeting Evil
A thriller, ami akár egy hatalmas dobás is lehetett volna, ha futja jobb kamerákra és a forgatókönyvi hiányosságokat (mint a kínos nyomozás) valaki időben észreveszi. De még így is élvezhető, köszönhetően a sajátos, már-már szürreális atmoszférának. A két főszereplőről (Luke Wilson és Samuel L. Jackson) pedig már ne is beszéljünk, remekül elviszik a hátukon a teljes játékidőt. Jackson higgadt pszichopata karaktere valami egészen hátborzongatóra sikeredett.
7. Egy picit zombie - A Little Bit Zombie
Kanada ezúttal rendesen belehúzott és futószalagon gyártotta le a horrorfilmeket. Vicces, hogy az egyik legjobbjuk sokkal inkább vígjátékra hajaz. Mert bár a főszereplő a váratlanul bekövetkezett zombulása ellen küzd, jóformán alig látni vért. Azért így is vannak meredek jelenetek (pl. nyuszi bekapása), csak ez is lehetett volna merészebb. Mindazonáltal garantált a nevetés, és a Magyar Vándor agyon ismételt "Ond/Kond-os" poénjával ellentétben itt valóban tizedszerre is működik az, hogy a főhős el kezd nyáladzani az "agy" szó hallatán. Vicces, na.
6. Piranha 3DD
Méltatlanul alulértékelt mű. Engem valahol fel is háborít ez a fajta teljes elutasítás, ami az interneten végig fut. Mégis mi bajuk van vele?! Mit ígért ez a film? Vért, csöcst és poénokat. Mind a hármat szállította. Mert igenis, lehet rajta nevetni, mert igenis brutális és igenis rengeteg fedetlen keblet mutatnak. Ez egy minőségi trash. Én tényleg nem értem, hogy miért kell ezt ennyire leszólni, engem speciel remekül elszórakoztatott. Úgy érzem, hogy ez lesz az én idei "Grave Encountersem":)
5. Prometheus
Az év (évtized?) legmegosztóbb filmje. Rajtam kívül alig látok olyat, aki vagy ne az egekbe dicsérné, vagy a sárba tiporná. Mert az az igazság, hogy mindkét tábornak igaza van. Egyrészt baromi látványos, akciódús és izgalmas. Azonban olyan forgatókönyvi lyukak vannak, hogy az már fáj. És az NEM mentség, hogy "majd a második részben minden kiderül". Mert egy korhatáros sci-finél nem lehet ilyenre apellálni, hogy lesz-e egyáltalán folytatása (lesz, nyugi). Hiszen még az Eragon c. sárkányos fantasy-trilógia is megbukott már az első résznél! Továbbá azt sem szeretem, amikor azzal jönnek, hogy el kell vonatkoztatni az Alien filmektől, mert miért is? Hiszen ugyanabban az univerzumban játszódik! Meg, ha tényleg így kellene felfogni, akkor minek kellett az utolsó jelenet?! Na de jobban nem szeretnék belemenni, mert épp eleget vitatkoztak róla. A lényeg, hogy egyszer látni kell, már csak azért is, hogy tudd, hogy körülötted miről vitatkoznak a filmbuzik:)
4. Deranged / Yeon-ga-si
Igen, ez az ismeretlen koreai vírusos horror jobban tetszett a Prometheusnál. Miért? Mert itt tudtam izgulni a szereplőkért és a sajnos nagyon agyzsibbasztó befejezést leszámítva kevés kivetnivalót találtam. Igazi dráma, ami egy elsöprő tragédiában született. Talán azért is vagyok ilyen lelkes, mivel abszolút nem erre számítottam az előzetest látva. Örülök, hogy még időben megnéztem, kár lett volna kihagyni.
3. Chained
A sorozatgyilkos, aki rabszolgaként tart egy 9 éves fiút, tíz éven keresztül. Ez már önmagában is elég tömény, mindehhez sikerült egy sajátos atmoszférát is teremteni. A két főszereplő közötti kapcsolat és színészi játék annyira jó, hogy minden kisebb-nagyobb hibát megbocsájtunk neki. Igazi kevés helyszínes kamaradráma, amiben néha megölnek valakit. Elgondolkodtató, annyi szent.
2. The Tall Man
Ugyanaz a helyzet, mint az előbbivel: ez sem tökéletes, de hogy egy film ilyen mesterien átverje a nézőt, az csak dicséretet érdemel. Ugyanis aki végignézi, az rögtön ráeszmél, hogy voltaképpen nincs is itt keresnivalója, hiszen ez egy dráma. Viszont amíg odáig eljutsz, addig hol azt hiszed, hogy egy misztikus horrort, hol pedig azt, hogy egy feszültségekkel teli thrillert látsz. Miközben egyik sem. Mi több, mondanivalója is akad, amin lehet vitatkozni és kell is, mert ez a mű azt akarja. Nagyon kellemes meglepetés, figyelembe véve azt is, hogy a rendezőjének a legutóbbi műve a kifejezetten beteg Mártírok volt. Éles a váltás, de jól áll neki. Francia-amerikai-kanadai produkció.
1. Ház az erdő mélyén - The Cabin in the Woods
Az idei év megkerülhetetlen horrorja, hiszen minden épkézláb hozzám hasonló önjelölt kritikus írt már róla. Nem is találkozni nagyon lehúzó írásokkal. Nem véletlenül. Ugyanis egyszerre tiszteleg a nagy elődök előtt, miközben finoman ki is figurázza azokat. Ötletes, véres és humoros Az utolsó húsz perc pedig egy vizuális orgazmus minden horror-rajongó számára. Majdhogynem tökéletes. Meg eleve, hol máshol láthatsz olyat, hogy valakit felnyársal egy egyszarvú? Többet azért nem írok róla, mert úgy érzem, hogy az elemzésemben már alaposan kiveséztem.
Most pedig, levezetésképpen lássuk a különdíjakat!
Az év legrosszabb horrorja: Scary or Die
Persze minden szart én se nézek meg, így van pár darab, amit eleve elkerültem. De az már külön bravúr, hogy ez úgy rossz, hogy antológia, vagyis, öt kisfilmből áll és mindegyik nézhetetlen! Le a kalappal a tehetségtelenségnek ezen oltárja előtt, hiszen a rendező is minden esetben ugyanaz volt.
Az év csalódása: Twixt
Egy öt (!) Oscar-díjas rendező hogy süllyedhet ilyen mélyre?! Minősíthetetlenül rossz.
Az év kellemes meglepetése: Deranged / Yeon-ga-si
Ahogy fentebb is írtam, jól átvertek a marketinggel, mert nagyon nem ezt vártam. Meg is könnyebbültem.
Az év szopóálarca: Piranha 3DD
Hiába dicsértem, az megkerülhetetlen tény, hogy soha nem volt olyan, hogy egy 3D-s filmre a nyitóhétvégén kevesebben, mint ezren üljenek be. Szegényke...
Az év legtúlértékeltebb horrorja: Sinister
A kommentekben megkaptam a magamét, hogy miért fikázom, "amikor igenis tök para volt". Nekem nem. Nem csak hogy sablonos, de idegesítő is. Az meg tényleg vicc, ahogy a szellem gyermekek kinéztek és lassítva futottak. A fűnyírós jelenetet meg miért emeli ki mindenki? Az akasztás, vagy a medencés is húzósabb volt. (Na ezért is meg fogom kapni a magamét.)
Ennyi volt, jöhetnek a kőzáporok:) Azért érdekelne a Ti véleményetek is! Szóval írjátok meg nyugodtan, hogy melyek tetszettek a legjobban, illetve a legkevésbé. Ja és vitázni a listával lehetőleg indokolva, az "az egy szar" nem számít annak.
Friss kommentek