Mielőtt a felhívásba jobban belemennénk, kezdjük egy szolgálati közleménnyel. Mint azt észrevehettétek, Gremlins kolléga a nagy örömünkre visszatért. Sajnos azonban Statham-tól el kellett búcsúznunk, mivel a kezdeti lelkesedése eléggé alá hagyott, konkrétan már hónapok óta nem posztolt.
Nem a helyét szeretnénk valakivel betöltetni, hanem két, teljesen új pozícióra keresünk kollégákat!
Ez a rovat már egy jó ideje kívánkozik a folytatásra (első rész, második rész). Ugyan legutóbb azt írtam, hogy remélem a következő részre nem kell másfél évet várnotok, erre tessék kettő is eltelt. Ezért elnézést is kérek. Úgy hogy inkább vágjunk is bele egyből.
Ezúttal is spoileres rövid kritikákra tessék számítani, mivel ezek alapműveknek tekintendőek.
Rendezte: Mark L. Lester
Egyike azon kevés King adaptációknak, amik a legközelebb állnak a könyvhöz. Mondhatni sikerült visszaadni annak a hangulatát, és úgy igazából nem variáltak túl sokat rajta. A történet így ugyanaz maradt szóról szóra: a pszichokinézissel rendelkező apuka menükel a pirokinézissel bíró kislányával a gonosz kormányemberek elől. Jó ritmusú, kellemes film lett belőle. A színészgárdára semmi panasz nincs: Martin Sheen ezúttal is hozza a karaktert a Holtsávból, a „tűzgyújtót” pedig a nagyon fiatal Drew Barrymore (Charlie angyalai 1-2) alakítja, egész jól. De az apára (a kétszeres Golden Globe jelölt David Keith - U-571) és a bérgyilkos indiánra (az Oscar-díjas George C. Scott - Az elcserélt gyermek) se lehet panasz. Igazából itt csak apróságokba lehet belekötni, hogy pl. elfogásukkor a kislány pont akkor miért nem „látta” a támadást előre. A befejezés epikus, igaz, már ekkor látszott Kingen az ötlettelenség, hiszen a sztori elég sok hasonlóságot mutat a Carrie-ével. Igaz, maga a könyv is elég klisés és kiszámítható.
Érdekesség: Ez a film is megélt egy teljesen felesleges folytatást A tűzgyújtó 2: Fellángolás (Firestarter 2: Rekindled 2002, ami kifejezetten tévére készült. Természetesen se az íróhoz, se az eredeti színészekhez semmi köze.
Casey Walker, a Survive This reallity show rendezője vezényelhette le az A Little Bit Zombie horror vígjátékot. A forgatókönyvet Christopher Bonddal, az Evil Dead Musical egyik szülőatyjával vetette papírra.
A főszereplő elkap valami nagyon ronda vírust, pont egy héttel az esküvője előtt. De nem adja fel, próbál normálisan viselkedni, de nehezen megy, ráadásul felbukkan a színen egy zombivadász is.
Az alábbi poszter Tom Hodge készítette, aki azt mondta, hogy ez egy amolyan szerelmeslevél a 70-es évek fantasy műveinek. Úgy nőtt fel, hogy Frank Frazetta, Boris Valejjo és John Bolton műveit csodálta.
Ma nincs net purgánál, ezért megkért, hogy dobjak már ki valamit. Amint újra tud csatlakozni közénk (muhaha) jönnek a kritikák. Addig meg pár háttérkép Tőlem Nektek.
És egy grátisz, ami a személyes kedvencem:
2003-ban láthattuk a Kabinlázat, ahol néhány fiatal húsevő vírus áldozatává vált az erdőben. Jó pár évvel később befutott a sokkal gyengébb második felvonás, tavaly pedig felröppent a hír, hogy még két további rész formálódik.
A harmadik forgatókönyve Jake Wade Hall, az Országúti ámokfutó rendezőjének a tollából származik, ám a horrort nem ő fogja dirigálni. Ma kiderült, hogy Kaare Andrews kezébe adták a gyeplőt, az úriember a Marvel berkein belül rajzolgatott, többek között köze volt néhány Hulk, Pókember és X-Men képregényhez. Rendezőként is kipróbálta magát, nevéhez fűződik az Altitude (ami meglepően jó lett).
A harmadik film Cabin Fever: Patient Zero címen fog futni és prequel lesz, azaz az előzményeket fogják taglalni, hogy miképp jutott ki a nagyvilágba a "betegség". A Patient Zeroban egy tengerjáró nekiütközik egy elhagyatott kutatóhajónak, az utasok szépen megfertőződnek a húsevő vírussal.
Ezt követően befut a negyedik (Cabin Fever: Outbreak) is, ennek forgatókönyvét Adam és Deborah Marcus fogják leszállítani és elvileg nem Andrews rendezi. Egy doki pereputtyával együtt egy karibi szigetre utazik, ahol egy járványt próbálna megfékezni. Rádöbben, hogy a probléma nagyobb, mint hitte és ha nem sikerül elszigetelni a vírust, akkor elég nagy a valószínűsége, hogy globálisan is elterjed.
A blog a fészbúk után a twittert is meghódítja! Oldalt lehet csatlakozni! Kövessetek minket a pokolba is a web2 világába!
A slasher elválaszthatatlan az ünnepnapoktól, hiszen a műfajteremtő zsánerfilmek eleve jeles eseményekhez köthetőek: Black Christmas, Halloween, Péntek 13 és a Mother's Day. Most pedig elérkezett az ideje a Valentin-napnak is. Következzen három horror a giccs szerelem napjáról.
Rendezte: George Mihalka
Kissé meglepő, hogy ehhez a naphoz először a kanadaiak nyúltak, az még inkább, hogy a rendező magyar származású. Úgy tűnik, hogy anno a kanadai-magyarok nem kicsit képviselték magukat a műfajban (lásd még: A Sátán kapuja).
A történet meglepően jó és egész kidolgozott. Szép lassan kibontakozik előttünk egy kisvárosi legenda, mely szerint a közeli bányában anno történt egy baleset, aminek az egyetlen túlélője (Harry Warden) érthető módon bekattant. Rá egy évre megölte a felelősöket és kitépte a szívüket. Miért is? Mert mindkét esemény február 14-én történt. Az azóta eltelt 20 év alatt egyszer sem ünnepelték meg a városlakók ezt a napot, egészen idáig. Csak hogy ezzel a gyilkosságok újra elkezdődnek. A rendőrség pedig bonbonos dobozokba csomagolt emberi szíveket kapnak, frappáns versecskékkel.
A műfajtól szokatlan módon a seriff és a polgármester is hamar elfogadja a tényt, hogy a tettes ugyanaz. Vagy legalábbis valaki, aki rohadtul nem szeretné, ha a fiataloknak szánt táncos mulatság összejönne. Éppen ezért az egészet lefújják, még a borzasztóan giccses városi dekorációktól is megszabadulnak. Azt említettem már, hogy a hely neve nem kicsit ironikus módon "Valentine Bluffs" és a címerük szív alakú? Mindenesetre a pánik elkerülése végett pont a lényeget nem mondják a lakosságnak, hogy nagy veszélyben vannak. Éppen ezért nem is csodálkozhatunk azon, hogy a fiatal bányászok a barátnőikkel a telepen csapnak egy tiltott bulit. Gyilkosunk persze lecsap.
Friss kommentek