A Fórum Hungary-nak köszönhetően nem csak két szerencsés olvasónk, hanem én is ingyen megtekinthettem a filmet. Hogy a várakozásaimat felülmúlta-e, vagy éppen hogy alul, az mindjárt kiderül.

Silent Hill: Kinyilatkoztatás 3D - Silent Hill: Revelation 3D (2012)

Rendezte: Michael J. Bassett

Ennek a filmnek rengeteg elvárásnak kellett megfelelnie. Először is, mint folytatásnak, hiszen az első részt sokan (köztük én is) szerették. Bár tény, hogy hat év sok idő, azért nem volt annyira egy felejthető darab, hogy a múlt homályába vesszen az emléke, sőt.

Másrészt elődjéhez hasonlóan, a videójáték rajongóinak is megvoltak a maguk fenntartásaik. Szerintem elődje hangulatilag abszolút hozta az elvárhatót, szóval e téren is megállta a helyét. A készítők egyébként ezúttal a harmadik részt vették alapul.

Végül, mint 3D-s horrorként is meg kellett állnia a helyét. Hogy a harmadik dimenzió ezúttal is csak moziba csalogató parasztvakítás lesz-e, vagy tényleg bele adnak-e apait-anyait.

A felsorolt elvárásoknak csak félig-meddig tudott megfelelni. Kezdjük rögtön a film leggyengébb elemével, magával a történettel. Siralmas. Eleve nem értem, hogy miért kellett ugyanazt a családot erőltetni? Ráadásul szó szerint erőltetni. Mert ugye a Silent Hill-nek az lett a vége, hogy anyuka és lánya örökre a szellemvárosban ragadtak. Sőt, én még azt is hozzáfűztem magamnak, hogy voltaképpen meghaltak a balesetben, igaz a (holt)testük így is eltűnt... Mindegy, a lényeg, hogy volt egy szép, drámai lezárása. Ebbe fosott most bele a folytatás.

Nem tudom, hogy hány olvasónkat fogom most elszomorítani, de két sorozatnak a heti szintű beszámolóját ezúttal töröljük.

Az egyik az American Horror Story: Asylum. Ennek az oka az a sajnálatos tény, hogy a nálunk sokkal nagyobb olvasótáborral bíró Hogyvolt blog is átvette a "tudósításokat". Nekem meg meggyőződésem, hogy kétszer senki se fogja ugyanazt elolvasni, így értelmetlennek látom a további követését.

A másik a 666 Park Avenue. Ezt meg egyszerűen már nincs kedvem és erőm követni. Továbbra is fogom nézni, annak ellenére, hogy kezdi szétcincálni az idegeimet. Viszont még egy beszámoló és nekem kampó.

Azért nem fogunk róluk teljesen megfeledkezni, mindkettőről lesz majd évad összefoglaló.

Anno volt róla egy vendégírásunk, most íme maga a film. Sajnos a mai napig nem adták ki itthon DVD-n, pedig már csak a húzónevek miatt is érdemes lenne.

Bizonyára már minden olvasónk hallott erről a kiállításról, ahol a történelem leghírhedtebb sorozatgyilkosai kerülnek górcső alá, hiszen egész Budapest hemzseg a plakátjaitól. Természetesen nekünk is szemet szúrt a dolog, amitől rendesen beindult a nyálelválasztásunk. Próba-szerencse alapon lobbiztunk a sajtóakkreditációért, ami csodák csodájára össze is jött. Így már tegnap, a hivatalos megnyitó előtti napon kipróbálhattuk ezt az egyedülálló élményt. Partnerem ezúttal is Mi Amore Cadenza volt, akivel már a Budapest Horror Show alatt is remekül összecsiszolódtunk.

Ismét nem úsztuk meg várakozás nélkül, ez nagyjából fél órát jelentett a hidegben, amit - mint később kiderült - az egyik kereskedelmi tv stábjának "köszönhettünk". Elég hamar feltűnt, hogy a személyzet minden tagja kedves és mosolygós (azért arra kíváncsiak lennénk, hogy ez a lelkesedés kitart-e három hónap után is). Ráadásul welcome drinkkel is kedveskedtek nekünk a szervezők, ahol a nagy választékból mindenki megtalálhatta a kedvére valót: vagy hatféle rostos gyümölcslé és behűtött pezsgő volt a repertoár. Mint az a honlapon is olvasható, a ruhatár ugyan kötelező, de ingyenes (ezt a tulajdonságot átvehetné néhány hazai intézmény). Az remélem már senkinek sem újdonság, hogy  egy ilyen helyen ki kell kapcsolni a mobilt - itt nem is annyira az etikett, hanem a technikai eszközök berezonálása miatt, 

Nemrég esett szó Az utolsó ördögűzés folytatásáról, máris itt egy kép belőle.

Réges-régen még az 50-es években mutatták be a The Killer Shrews-t. Most valaki úgy gondolta, hogy érdemes lenne ehhez egy folytatást csinálni.

A történet szerint egy tévés reality forgatócsoport szépen elmegy egy elhagyott szigetre, ahol nyugodtan tudják rögzíteni a jeleneteiket, de aztán néhány embernek nyoma vész. Majd jönnek a vérszomjas lények. !

Egy üzletember thai származású feleségével és közös kisfiukkal szörnyű balesetet szenved Bangkokba vezető útjukon. Következményképp megtapasztalják, hogy létezik egy árnyékvilág az élet és a halál között, ahol a végtelen sötétség lakozik.

A filmben szerepelni fog az Oscar-díjas William Hurt (Erőszakos múlt, Dark City) és Cary Elwes (Fűrész 1 és 7)

Egyértelmű volt, hogy a negyedik évad után egy kevésbé jó Dexter-széria fog következni, ugyanis az elődöt nem lehetett túlszárnyalni. Szerencsére messze nem csúsztunk vissza a harmadik évad mélységeibe, bár az első fele kissé furcsára sikeredett. Íme az ötödik!

Legutóbb jócskán magasra tették a lécet az írók. Fordulatok egész sora, igazi szomorú befejezés és zseniális karakterek megjelenése után kellett az új írógárdának – élükön Chip Johannessen-nel – valami hasonló színvonalút kitalálni. Pechjére úgy látszik, az amcsik szerint nem sikerült ez, ugyanis ő is csak egy évadot élt meg showrunnerként.

Az első rész egyből egy kissé szájhúzósra sikeredett, de ezúttal nem adtam fel, mint a harmadik évad után. Felindulásból megölni valakit a gyász miatt, aki nem feltétlenül szolgált rá?! Hát, nem "dexteres" és nem is könnyen magyarázható. Az ezt követő utáni pár nap szünettől igazából engem Dexter gyászbeszéde mentett meg, ami az első igazán komoly emberi megnyilvánulása volt a öt évad alatt, és ezzel engem levett a lábamról. Habár a maradék 40 percére tényleg csak húztam a számat.

Megkeresett minket egy bizonyos Ködmön Gergely, hogy ha lennénk oly szívesek, reklámozhatnánk a horror könyvét. Mi ennek szívesen eleget teszünk, mindig is támogattuk a hazai szárnypróbálgatókat.

Innentől átadom a szót az írónak. Aki az alábbi ismertetőt küldte művével kapcsolatban:

Bekövetkezett a 3. világ háború is. Aminek következtében, az emberek szinte teljesen ki irtották egymást. Pár túlélő a sivatag melletti akkora kihalt városokba menekült amit végül teljesen elkerült a háború. A háború lezajlott, és már csak ők maradtak életben. Még a háború vége előtt kiderült, hogy a sivatag mélyén van egy börtön, ahova egy csapat kutató, sikertelen kísérleti alanyait zárták. A börtönt őrizniük kell a legközelebb eső város lakóinak mert különben bármikor kiszabadulhatnak a szörnyek.

Egy nap azonban eljön a rettegett nap mikor kijutnak a fenevadak, és egy üzenetet küldve a városba, hogy 3 nap múlva elérik a várost, menetelnek a céljuk felé. A város kicsi és nincs felkészülve egy ilyen harcra, így egy tőlük közeleső városba mennek segítségért, amit a terveik szerint 3 nap alatt meg lehet járni. A cél adott, az idő azonban rohamosan fogy. Az útjuk során rengeteg izgalmas eseményen esnek át. van ami jó, és van ami rosszabb értelemben történik. Ám a vissza érkezés az igazi kaland. A város ahova vissza térnek üres, és egy lelket sem találnak sehol. Hogy ezek után mi következik, hogy a várost elérte-e a vég, vagy csak a pánikba esett emberek kerestek búvóhelyet azt csak az tudhatja meg aki megveszi a könyvet. Garantálom izgalmakban nincs hiány.

Most pedig néhány szó magáról, tőle:

Pénteken fog a nagyközönség előtt debütálni Steven Spielberg új életrajzi- és történelmi drámája, a Lincoln. Amit máris nagy Oscar-tarolónak tartanak, nem véletlenül. Ebben a műben biztos nem fog fény derülni az elnök úr azon titkára, hogy a hivatalos teendői mellett vígan vadászott élőholtakra. Pedig ezt két idei film is bizonyítja!

Abraham Lincoln, a vámpírvadász - Abraham Lincoln: Vampire Hunter (2012)

Rendezte: Timur Bekmambetov

Sokakkal ellentétben én vevő vagyok az ilyen elborult ötletekre és "történelem hamisításokra". Szóval, amikor először hallottam a projektről, rögtön felkaptam rá a fejemet. Valami agyatlan kis hentelős baromságot vizionáltam magam előtt, tekintve, hogy a sztori kicsit sem vehető komolyan. Mármint, hogy Amerika leghíresebb (?) elnökre titokban vámpírokra vadászott.

Azonban a film túlságosan is komolyan vette magát. Vagyis végig arra apellál, hogy a néző moziból kifelé jövet elgondolkodjon azon, hogy "és ha ez lehetséges?". Próbált végig a realitás talaján maradni, és a különböző történelmi események hátterét úgy megmagyarázni, hogy annak köze lehetett a vámpírokhoz. Még ezzel se lenne nagy baj, csak akkor az életrajzi részeknek jobban igazodniuk kellett volna az általunk ismert valósághoz. Egy történésznek kész kínszenvedés ezt végig néznie. Mert például mi az hogy csak egy gyereke volt? Meg egy szerelme? Meg, hogy egykori szatócs főnökét megteszi elnöki tanácsadónak? Ne mááááár. Manapság nem kell könyvtárba mennie az embernek, hogy ilyesmiknek utánanézzen, ott van a Wikipédia.