Ismét egy különlegességet hoztam nektek. Ugyanis ezt a filmet sajnos még nem adták ki idehaza DVD-n, és a TV is ritkán adja le.
A főszerepben az ifjú Nicholas Cage látható, aki képtelen eldönteni, hogy egy nő, akivel afférja volt, az vámpírrá változtatta vagy sem. Emlékeim szerint ez egy kellemes kis horror-vígjáték, melyben Cage a szerep kedvéért tényleg megevett egy élő csótányt. Riszpekt!
Remélem nem unjátok még a found footage filmeket (muhahaha), mert úgy tűnik, hogy kiapadhatatlan forrásból táplálkozik. Nem olyan rég volt szó egy közelgő Nagylábról szóló kézikamerás horroról, most pedig egy másik legendás szörny kerül terítékre, a Sasquatch.
A sztori annyi, hogy a főszereplő kalandornak van egy egyszemélyes online túlélő showja, amiben vadregényes tájakat jár be kamerájával. Ez a The Woodsman, ami amolyan soft-Bear Gryls. Ezúttal régi nagy álmát váltja valóra azzal, hogy elmegy megkeresni kedvenc legendáját, a Sasquatch-t. Mondanom se kell, hogy a túrája rémálommá válik. Az előzetest elnézve végig a srác lesz a középpontban, ez a megoldás pedig eléggé kétesélyes. Mindenesetre a plakát minden, csak nem bizalomgerjesztő.
Lionsgate produkció. Az Oscar-díjra jelölt James Franco (127 óra, Pókember-trilógia) és a kétszeres Oscar-díjra jelölt Winona Ryder (Alien 4 - Feltámad a Halál, Drakula, Ollókezű Edward). Egy olyan pszichoi-thriller, melyben egy drámaíró nem tudja eldönteni, hogy egy összeesküvés áldozata, vagy csak megbomlott az elméje. Ennek egyszerűen működnie kell.
Sajnos az előzetes kifejezetten ótvar. De tényleg. Ilyen minőséget ZS-kategóriás horror filmeknél (se) látni. Az operatőri munka egy rossz vicc. A hangok iszonyatosan tompák és élettelenek. Egészen elképesztő. Remélem, hogy ez még csak amolyan "nyers felvételekből dobtuk össze" szintű tákolmány, és még jó sok utómunkát fognak belefektetni. Mert ez így csúnya bukta lesz. Ráadásul egy tíz milliós büdzséről beszélünk! Vagy minden pénz elment a két húzónévre?
Kedvenc Kriptaőrünk egy újabb hihetetlenül kedves történetet mesél el, kedves gyerekek, ami ugyan az év eme részében nem túl aktuális, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne jó.
E heti részünk főszereplői Mary Ellen Trainor (Szellemes karácsony, Kongó) és Larry Drake (Darkman 1-2., Dr. Giggles). Az epizódot Robert Zemeckis rendezte, akit, gondolom nem kell bemutatni. Elég, ha a következőkre gondolunk: Forrest Gump, Vissza a jövőbe trilógia.
Igen nyugodalmasan kezdődik ez a rész; hóhullást láthatunk a koszorúval díszített ablakon át, pár pillanattal később a csillogó karácsonyfa tárul a szemünk elé, meg ajándékok, gyertyák, a Télapónak kikészített süti, s eközben andalítóan lágy karácsonyi muzsikát hallhatunk. De, ugyebár ez egy kriptamese, az idill nem tarthat örökké; a kandalló melletti piszkavasat egyszer csak megragadja egy vékony női kéz, akinek a tulajdonosa odaáll a kanapén könyvet olvasó, italt kortyolgató férje mögé. Mondanom sem kell, hogy a piszkavas a faszi fejében landol. Utána a nő nagy nehezen kirántja a koponyából a vasat, ám a zajra leszalad az emeletről a kislánya, aki már alig várja a Mikulást és az ajándékait. Miután mami visszatessékelte a kiscsajt az ágyba, felhívja a szeretőjét, hogy elmondja a jó hírt.
Ez után jöhet a hulla és a nyomok eltüntetése. Míg a testet cipeli az udvarra, nem hallja a bejelentést a rádión, miszerint egy beteg megszökött a helyi elmegyógyintézetből, miután kinyírt két ápolót és Télapóruhában kószál a városban. Igen, eltaláltátok, miközben anyu a holttesttel bajlódik, elő is kerül a gyilkos Mikulás és az udvarban talált baltával szándékozik kicsit átszabni hősnőnket. Ő azonban szó szerint kivágja magát a helyzetből egy jégcsap segítségével és még a baltát is megszerzi. Majd bemenekül a házba. Szalad is a telefonhoz, de hoppá, hogyan magyarázza meg a férje hulláját az udvaron? Míg ezen agyal, addig Mikulás megpróbál bejutni a házba, de a nő a balta segítségével segít neki elszenderedni.
A legutóbbi Masters of Horror kritika meghozta a kedvem Argento-hoz, így pótoltam egy régóta esedékes hiányosságomat, ami nem más mint a:
Rendezte: Dario Argento
Peter Neal (az Oscar-díjra jelölt Anthony Franciosa) sikeres amerikai író, aki Rómába utazik népszerűsíteni a legújabb regényét, a Tenebre-t. Amint megérkezik, rögtön azzal fogadja a rendőrség, hogy egy lányt brutálisan megöltek és a szájába tömködték könyvének néhány oldalát. Természetesen nem gyanúsítják, de szemmel tartják, már csak a saját érdekében is, hiszen hamar kap egy fenyegető levelet és telefonhívást is. Egyből feltűnik, hogy a gyilkosnak nem tetszik Neal műve, ami egyébként szintén egy pszichopata sorozatgyilkosról szól. Ahogy pedig az lenni szokott, hősünk magánnyomozásba kezd.
Alapjában véve egy egész tisztességes gialloval van dolgunk. Noha ehhez képest egy picivel kevésbé brutális és cicikből is csak két párat kapunk. A teljes képet ráadásul némileg árnyalja a rengeteg zavaró tényező. A legtöbb tényleg csak apróság: az elején Neal miért nem képes öt méterrel arrébb vinni a táskáját a telefonhoz? Vagy miért hiszi el az áruház tulaja a szarkának, hogy a megadott a cím igazi-e? Meg most tényleg életszerű az, hogy fényes nappal, a lakótelep közepén egy hajléktalan meg akarjon erőszakolni egy nőt? Ez mind a film első 10-15 percében zajlik le, szóval eléggé le tudja hangolni a nézőt.
A film egyértelmű tisztelgés lesz az 1958-as Az 50 láb magas nő támadása (Attack of the 50 foot Woman) előtt, amit egyébként 1993-ban már egyszer feldolgoztak. Ugyan egy 100% vígjátékról beszélünk, de gondoltam nem mehetünk el szó nélkül egy ilyen mellett. Ráadásul 3D-s lesz!
A történet természetesen elég egyszerű: pom-pom lányunk beszed valami spéci drogot, amitől egyre csak nő és nő.
A gyártó az Epix, ami amolyan hibrid: egyszerre prémium csatorna és videótárhely. Ami azt jelenti, hogy a 3D tévék kora hivatalosan is elkezdődött.
Három, túlságosan is közeli barátnő kikapcsolódik egy távoli házikóban. Véletlenül rábukkannak egy ősi könyvre, ami tele van különböző mágikus rituálék leírásával. Ezt követően egy pokoli utazásban lesz részük.
Mint korábban írtam, megpróbálom aktívan követni az idei filmeket. Íme még egy, amiről olvasói ajánlás is érkezett. Nagyon nem is kellett győzködi, mivel jókat olvastam róla.
Rendezte: Pascal Laugier
A francia rendezőt gondolom nem kell bemutatni (Mártírok, Saint Ange). Úgy tűnik, hogy tehetségére felfigyeltek a tengerentúlon is és tető alá hozta ez az amerikai-kanadai koprodukciós alkotást. Aki egy "amerikanizált" Mártírokra, vagy hasonló, szaftos horrorra számít, az csalódni fog. Mi több, ha figyelembe vesszük a film végét, akkor rájövünk, hogy nem is horrort, hanem egy szép drámát láthattunk. Csak eddig a lényeg el volt takarva a szemünk elől. De kezdjük mindent az elején.
Adott egy hegyi kisváros, ami haldoklik. Nem csak képletesen a bezárt bánya miatt, amitől a szegénység soha nem látott méreteket ölt, hanem mert rendszeresen tűnnek el a gyerekek. Jogos a kérdés, hogy akkor miért nem költöznek el az ott élők. Ezen én is elmélkedtem vagy öt percet, pedig a válasz egyértelmű: a fenti két ok. Pénz nélkül lehetetlenség, ráadásul a házadat senki se fogja megvenni egy ilyen környéken. Patt helyzet. Így az ott lakók csak reménykedni tudnak, hogy a "Magas Ember" (így nevezik el a gyermekrablót) elkerüli családi fészküket. Így sikerül egyfajta középkori hangulatot teremteni, csak ugye itt a "falubéliek" nem önként áldoznak a környéken élő "rémnek".
A városban az orvos már nem él, a betegellátást az özvegye, Julia látja el, mint ápoló. Egy nap azonban betörnek hozzá is és elrabolják a fiát, David-et. Innentől felgyorsulnak az események, amelyek olyan fordulatokat tartogatnak, hogy az ember majd' beleszédül. Ráadásul ezek még logikusak és jól felépítettek is. Ami mostanság ritka.
Nem olyan rég írtuk, hogy Oliver Stone fia egy erősen B-kategóriás kézikamerás horrort forgat. De nem ő az egyetlen rendező csemete, aki apuci nyomdokaiba lép. Íme két film, melyek várhatóan még idén érkeznek. Mindkét esetben büszkék lehetnek a szülők, legalábbis az ígéretes előzetesek alapján.
Jennifer Chambers Lynch filmje. Apja a kultikus rendező, David Lynch (Radírfej, Dűne, Útvesztőben). Nem ez lesz a legelső filmje, már bemutatkozott a Dobozba zárt szerelemmel, az Aberrált élvezetekkel, a Girls! Girls! Girls-szel és a Hisss-szel.
A történet egész érdekes: Bob (Vincent D'Onofrio - A sejt, Acéllövedék, Ed Wood) egy taxis sorozatgyilkos, aki magához vesz rabszolgának egy kisfiút, Timet. Ő felel voltaképpen mindenért, de egy vastag lánc megakadályozza a szökésben.
Szerepelni fog még benne Julia Ormond (Benjamin Button különös élete, Tudom ki ölt meg) is.
Egész sok posztert készítettek már hozzá:
Következzen négy olyan film, ami egy életre elveszi a kedvetek attól, hogy szórakozzatok a kamionosokkal. Ezekhez képest Bud Spencer labdába se rúghat.
Rendezte: Steven Spielberg
A népszerű és közismert rendező legelső nagyjátékfilmje, meglepő módon direkt tévére készült. Így az 1.33:1-as (4:3) képaránya egyből érthetővé válik. Sajnálatos, mert megérdemelné a 16:9-et. Ehhez képest viszont kifejezetten profi alkotásról beszélhetünk. Spielberg tehetsége már ekkor kitűnt.
A történet nagyszerűsége abban rejlik, hogy egy mindennapos, bosszantó szituációt nagyít fel, nem is kicsit. Történetesen azt, hogy a sietős David (Dennis Weaver) megelőz egy ütött-kopott kamiont az országúton. A sofőrének ez nem tetszik, így az visszaelőz, viszont a komótos tempóját megtartja. Így hősünk ismét megelőzi. Na, ekkor kezdődnek a bajok.
Ugyanis a kamionosról kiderül, hogy egy csendes pszichopata, aki szabályosan üldözőbe veszi Davidet. Ezzel megkezdődik a Párbaj, ami nagyon hamar élet-halál kérdésévé válik. A film pedig voltaképpen erről szól. Nincsenek felesleges kanyarok, másfél órán keresztül ezt a feszültséggel teli ámokfutást láthatjuk. Így leírva nem tűnik túl izgalmasnak, pedig az.
Friss kommentek