Nem feledkeztem meg rólatok:) Csak zűrös napon vagyok túl és a netem is állandóan behal. Na de lássuk, hogy most mit hoztam nektek.
A film egyike volt az első beszámolóimnak, így külön kedves számomra. Nem mellesleg kötelező darab. Érdemes beruházni rá, mert egyes helyeken már 3-400 forintokért árulják. A folytatása már felejthető darab.
Sajnos ezt is letiltották, úgy hogy ezúttal is csak egy linket tudok mutatni:
Rég volt szó gialloról, ami nem véletlen, hiszen az olvasók többsége nem szereti. De szerencsére azért vannak itt is rajongói a műfajnak. Éppen ezért szeretnék minden igényt kielégíteni, úgy hogy tessék.
Rendezte: Tonino Valerii
A spagetti western-veterán Tonino mielőtt leforgatta volna a hazánkban is a mai napig népszerű Terrence Hill-féle a Nevem: Senkit, jó olasz rendezőhöz méltán kipróbálta magát a gialloban. Az eredmény nem vészes, pláne első próbálkozásnak, de rengeteg gyermekhibát vonultat fel.
A kezdés üdvözítő, hiszen végig nézhetjük, ahogy egy mocsár közepén álldogáló öltönyös fickót lefejeznek egy markológéppel. A nyomozás látszólag pofon egyszerű, hiszen az elkövetőről jómunkásember lévén minden információ adott. Aztán őt is megtalálják holtan, na innen kezd érdekesé válni igazán a sztori. Bravúros ötlet volt az, hogy a nyomozás keretében elindul egy régebbi lezáratlan ügy feltárása. Ami meglehetősen tragikus, hiszen egy elrabolt, majd halálra éheztetett kislányról szól.
A történet előrehaladtával a gyilkos szépen sorjában kinyír mindenkit, akinek csak egy kicsit is köze lehetett a gyermekrabláshoz, na nem úgy. Így a Napnál is világosabb, hogy a két tettes ugyanaz, és hogy minden összefügg mindennel. Az külön mulatságos, hogy a hajsza a perdöntő bizonyítékért voltaképpen mi is...
2011-ben a 37A járat lezuhant a 407-es körzet felett, amelyet a kormány gondosan elzárt az emberek elől. Akadt néhány túlélő, de nem lehet ráfogni, hogy szerencsések, mivel számukra a neheze még csak most jön.
Dale Fabriger és Evert Wallin dirigáltak a horrort, előbbi már letett az asztalra egy rakat rövidfilmet, utóbbi még nem állt a kamera mögött. A történéseket egyébként found footage stílusban regélik el.
Igen, igen. Nem csak a fostos filmeket szoktam egybegyúrni egy nagy gombóccá, hanem a jókat is. Ezekről külön-külön nem igazán írnék, viszont megfeledkezni sem akarok róluk. Kiemelkedőnek egyiket sem mondanám, de a többségével el lehet lenni. Úgy hogy tessék mazsolázni!
Rendezte: John McNaughton
Kezdjük egy kötelező klasszikussal. A film megtörtént eseményeket dolgozz fel. A főszereplő Henry (Michael Rooker - A csontember, Slither és ő Merle a TWD-ből) minő meglepetés, egy sorozatgyilkos. Nincsenek bevett módszerei, vagy kifejezett célcsoportja. Ha kedve szottyan, egyszerűen öl. Pusztán azért, mert egy írástudatlan szociopata.
Van egy igazi suttyó szobatársa, akihez épp oda költözik a bájos kishúga. Elvannak szépen hármasban: a kiscsaj dolgozik, bratyó füvet terít és seftel, míg Henry... hisz úgyis tudjátok. Ezt az idilli hangulatot töri meg az, amikor a bátyuska derék őrültünkkel egymásra nem találnak, és el nem kezdenek véletlenszerűen embereket ölni. Mondhatni amolyan mester és tanítványa nem lesz a dologból. A rémtetteket még kamerára is rögzítik.
Van egy sajátos hangulata a filmnek, azt meg kell hagyni. Kissé lassú és hideg. De talán ennek köszönhetően a gyilkosságok egyszerűsége sokkal borzasztóbban hat, mint egy belezés akár melyik splatternél. Néhol kifejezetten felkavaró.
Azonban magát a címszereplő karakterét nem sikerült egyensúlyba hozni. Valahogy nem hiszem el róla, hogy olyan profi legyen, hogy képes legyen a rendőrség agyával gondolkodni: "mindig másképp és máshol ölök, így nem tudják összerakni a profilomat". De ez csak az egyik az apróbb hibáknak, amik rontják az összképet. Arról nem is beszélve, hogy ha az ember utána néz az eredeti eseményeknek, akkor rájön, hogy a valósághoz képest ez a történet túlságosan is "idilli". Például maga Henry valójában egy átlag IQ-szint alatti barbár volt, nem egy mestergyilkos. A lezárás pedig kissé elsietett, bár talán így még nagyobbat is üt.
Minden hibája ellenére tessék nyugodtan megnézni, mert azért elég kemény.
Ennek a posztnak ma már harmadszorra ugrok neki. Egyszerűen nem akarja elmenteni a blog.hu...
Tehát: még éjfélkor lezárult a PÁNIQSZOBÁS játékunk. A nyertes szám pedig a
Gratulálunk a nyertesünknek, Anitának! E-mailen már üzentünk neki, de ezúton is gratulálunk!
Akkor harmadszorra, címszavakban a lényeges infók:
Köszönjük mindenkinek a részvételt! Remélhetőleg lesznek még játékaink:)
Közeleg a zombi apokalipszis, a holtak kikelnek a sírjukból, a túlélőknek élelemre, fegyverekre és gyógyszerekre lesz szükségünk. Az sem hátrány, ha tudjuk, hogy merre állomásozik a hadsereg. Már most fel kell készülnünk rá, amiben nagy segítségünkre van a Holtak Térképe. Ezen szépen be vannak a jelölve a fontosabb helyek, így nem kell tanácstalanul és kétségbeesetten bolyonganunk. Na jó, talán csak kétségbeesetten. Kattints az alábbi képre és máris hozzáláthatsz a térkép tanulmányozásához.
Friss kommentek