Argentína felől érkezik a Penumbra horror. A Bogliano fivérek dirigálták a produkciót, van már mögöttük egy rakat rövidfilm és mozis alkotás, többek között ők készítették a 36 pasos-t és No moriré sola-t, de egyik se jutott el felénk.
A történet szerint egy nő Buenos Ariesben kibérel egy apartmant, majd hirtelen jön a napfogyatkozás és elkezdődnek a bajok. Hazájában már bemutatták, Amerikába április 20-án érkezik, limitáltan fog futni.
Korábban esett már szó a Snow Sharkról, ami most újabb előzetest kapott. A Zs kategória kedvelői nyalogathatják ujjaikat.
Azt már Valentin-napkor kitárgyaltuk, hogy a slasher filmek szeretnek egy-egy ünnepnaphoz igazodni, miért pont a Bolondok napja maradt volna ki?
Ezúttal Ralome kritikáját olvashatjátok, amit ezúton is köszönünk neki! (Még szerencse, mert a mai napra semmi jópofaság nem jutott eszembe.)
Rendezte: Fred Walton
Ez az egyik legkülönlegesebb slasher. Hogy miért? Mert teljesen egyedi.
Na jó, a történet annyira nem egyedi. Fiatal csajszi (Muffy) meghívja egy szigetre a barátait egy kis vidám hétvégi kiruccanásra. A sziget az övé, és a rajta lévő óriási ház is az övé lesz nemsokára (elhunyt anyuka utáni örökség, már csak a 21. születésnapot kell megvárni).
Aztán, ha jól belegondolunk, az "április bolondja"-jegyében előadott poénok többsége se túl eredeti: fingópárna, összerogyó szék, folyató pohár, robbanó szivar, letörő ajtófogantyú, hasba dobott kés - ja várjunk, ezzel kellett volna kezdeni. Ugyanis még a kompon két srác összekap valamin, aztán az egyik a másik hasába hajítja a kését, aki ezután előírásosan bele is esik a vízbe. Hárman rögtön ugranak is utána, hogy kimentsék, de kiderül, hogy ez is csak poén volt, művér meg minden. A rögtönzött mentőosztag egyik tagja bent is marad a vízben, mondván, majd onnan segít kikötni a kompot. Aztán nem igazán sikerül neki a helyére dobni a tartókötelet (értsd: egyáltalán nem sikerül), és a nagy igyekezetben a hajó nekinyomja a fejét a stégnek. A kompos rögvest vissza is viszi a városba a sziget partján posztoló rendőr motorcsónakjával (nem a stéget, a fickót).
Mivel holnap bolondok napja, úgy gondoltam ágyazzunk meg egy kicsit a mókának és kacagásnak. Ezért íme egy elborult, gusztustalan, abszurd, trash horror-vígjáték trilógia. Még nem írtam róluk, de azt már most megmondhatom, hogy az első két rész igazi mindfuck, míg a harmadik már eléggé izzadságszagúra sikeredett. Bár annak a lezárása szintén felér egy gyomrossal. Továbbá a filmekben jobbnál jobb csöcsöket láthatunk, csak úgy mellékesen megemlítem.
Aki azért teheti, majd vegye meg őket. Kapható gyűjtődoboz kiadásban is.
Na most végre sikerült megtekintenem egy igazi 2012-es művet, mert ugye a The Innkeepers esetében rezgett a léc. Kár, hogy rögtön egy csalódással kell kezdenem az évet, de hát tavaly is így volt a Vanishing on 7th street c. borzalomnál. A film előzetesét már mutattuk és én eléggé vártam, de már akkor is féltem, hogy sablonosra fog sikeredni. Igazam is lett. A csudimudiba.
Rendezte: Jourdan McClure
Adott egy meghatározatlan korú csajszi, aki elmegy egy folyóhoz, hogy apuci hamvait beleszórja. Arra sétál egy kedves, idősebb faszi, aki felhívja rá a figyelmet, hogy ez itten kérem tilos. Beszélgetnek egy jót, aztán hopp, a kislány autóját ellopják a semmi közepén, amihez azért már tehetség kell. A bácsi persze felajánlja, hogy magához viszi a bajba jutott hölgyet, aztán majd együtt kitervelnek valamit. Természetesen a házikó egy eldugott helyen van, a legközelebbi lakott település meg fényévekre. Rutinos horror-kedvelő már tudja, hogy mi fog következni. Úgy van, szopás a köbön.
Igen, a "feleség" kedves, rendezett otthon. Szépen megkajálnak, nevetgélnek, minden idilli. Azonban még az éjjel csak történnek furcsaságok. Hamar kiderül, hogy a vendéglátók pszichopaták, meg hogy egy agyonvert fickó van egy ládába zárva. Meg a szokásos elfojtott szexualitások, kínzások, zavaros monológok. A végére a csaj kiszabadul, bosszút áll stb. Uncsiiiiiiiii!
Az, hogy maga az alapszituáció mennyire unalmas már, gondolom nem kell ragoznom. Nem kezdek bele felsorolásba, inkább csak emlékeztetek mindenkit egy 2008-as, kisköltségvetésű kanadai műre, a Scarce-ra. Ugyanis a lényegen nem változtat, hogy az adott esetben a gazdák kannibálok, szervkereskedők vagy csak valamiféle saját családra áhítoznak. .Mert a képlet mindig ugyanaz, amit már az előbb is felvázoltam. Ennél fogva abszolút kiszámítható. Főleg, ha jelen esetünkben ezt meg is fejelik egy spoileres kezdéssel is, amit komolyan nem értek. A leghülyébb filmes trend evör. Hiányoznak a meglepetések, de még a hiteles dráma is. Az egész üresen hat.
A sorozat, amelyben 1970 előtti horror-filmek vannak terítéken.
Rendezte: Andre de Toth (született Tóth Endre)
Erről a remekműről már tettem korábban említést a 10 mérföldköves posztban, de úgy gondoltam, hogy egy ilyen kaliberű film megérdemel egy külön bejegyzést. Ezt talán még a "retro-ellenesek" is érdekesnek találhatják.
"Fúj már, minek egy jó filmet feldolgozni, színesíteni és háromdésíteni?! Megölik az eredeti művet! Barbárok!" - ismerős, ugye? Manapság divat ilyesmiket hangoztatni, amit valahol meg is lehet érteni. Azonban most jön a feketeleves, ugyanis ez nem egy mai, XXI. századi tendencia. Ezt már 50 éve is megtapasztalhatta a nagyközönség.
Igen, ez egy remake-je az 1933-as Panoptikum című, szintén magyar származású (Kertész Mihály) horrorjának. Mi több, Tóth Endre képes volt színesben forgatni, ami akkoriban eleve ritkaság számban ment, kiváltképp ebben a műfajban. Ennek technikai hátterét már korábban is linkeltem, ezen ne változtassunk, felesleges lenne még egyszer ugyanazt leírnom. Íme.
De térjünk rá magára a történetre, mert elvégre ezért született meg ez a poszt is.
A sci-fis változat már napok óta terjeng a neten, ezt a változatot azonban még nem láttam, egészen amíg egyik lelkes Facebook-követőnk közzé nem tette. Ezt ezúton is köszönjük. Íme.
Felismeritek mind? Szégyen, nem szégyen nekem csak 17 van meg:/ Főleg az alsó sorral vannak gondjaim. (Segítség: az eredeti filmcímet kell nézni, nem a karakter nevét).
A sorozat 2005-ben indult az amerikai Showtime csatornán (ők készítik a Dextert is). Tizenhárom részből áll a A horror mestereinek első évada Az alapkoncepció, hogy minden egyes epizódot mindig más, a horror műfajában (is) jártas rendező rendezze meg. A sorozat minden egyes epizódja egy külön történet, melyek 60 percesek.
Íme az író- rendezők, akik közreműködtek:
Tobe Hooper (A texasi láncfűrészes mészárlás, Poltergeist), John Carpenter (Halloween, A Dolog), Dario Argento (Sóhajok, Inferno), Joe Dante (Üvöltés, Szörnyecskék), Stuart Gordon (Re-animátor, Castle Freak), Takashi Miike (Meghallgatás, Visitor-Q), Don Coscarelli (Agyrém széria), John Landis (Egy amerikai farkasember Londonban, Harapós nő), William Malone (Félelem.com, Ház a kísértet-hegyen remake), John McNaughton (Henry: egy sorozatgyilkos portréja), Larry Cohen (It's Alive, Mániákus zsaru trilógia) Lucky McKee (The Woman, Az erdő).
Rendesen ledöbbentem. Csak erős idegzetűek nyomjanak a továbbra.
Figyelem! A tartalom szigorúan 18+! Kéretik kulturáltan kommentelni!
Többek között erre is választ kaphattunk a legutóbbi kérdőív kapcsán. persze ez csak amolyan érdekes mellékterméke a kutatásnak. Mindenesetre örülök, hogy 141-en töltötték ki, ez vélhetően olyan 90%-a az oldal rendszeres olvasói. Köszönöm, hogy nem hoztatok szégyenbe:)
Így viszont végre kaphattunk egy képet az olvasói "keménymagról", hiszen ők hajlandóak voltak megtenni ezt az apró szívességet. Éppen ezért csak a minket leginkább érintő adatokat osztom meg. Grafikonok nélkül, mert nincs kedvem kivagdosni meg beillesztgetni. Ezért bocsánatot is kérek.
Akkor lássuk, hogy leginkább kik olvasnak minket!
Friss kommentek