3x04 – Top Billing

Még újév előtt gyorsan betárazok nektek három kriptamesét, ha még nem tettétek volna meg. Az elsőben egy sikertelen színészt, Barry-t (Jon Lovitz – Osztály Vigyázz!, A boldogságtól ordítani, A káosz birodalma) ismerhetjük meg, aki a nem éppen hálivúdi arcberendezésével nem úszkál a jobbnál jobb ajánlatokban. Egy újabb elutasítás után összefut egy régi ismerősével, a jóképű Winton-nal, (Bruce Boxleitner – Tron, avagy a számítógép lázadása, Tron – Örökség, Babylon 5) aki sikeres TV-sztár és tehetségtelen színész, amin Barry totál ki van akadva. Ahogy azon is, hogy az ügynöke is inkább a visszavonulást javasolja, ráadásul hazaérve még a barátnője is elhagyja.

De hősünk nem adja fel, elmegy egy hirdetésre, ahol a Hamlet újszerű feldolgozásának színházi előadásához keresnek aktorokat. Barry a címszerepre pályázik. A meghallgatáson összefut Winton-nal, aki már csak presztízsből meg akarja mutatni Barry-nek, hogy a színész szakma a kisugárzásról és külsőségekről szól, legkevésbé sem a tehetségről. A rendező, Mr. Halliwell (John Astin – Európai vakáció, A báránysültek hallgatnak, Törjön ki a frász!) elég maximalista, mondhatni megszállott. Ennek ellenére mégis Winton kapja meg a főszerepet. Barry ezt nem hagyhatja annyiban. Megfojtja a szépfiút és felajánlja szolgálatait a rendezőnek. Ő azonban Yorick szerepét szánja neki, aki ugye nem más, mint az a halott, akinek Hamlet a koponyájához idézi klasszikus kérdését. Ez után hamar kiderül, hogy mindvégig egy a betegek által megszállt elmegyógyintézetben voltak…

Az epizódot Todd Holland rendezte, aki egyéb sorozatok részeivel és az Alibi törzzsel büszkélkedhet. Ez a rész tulajdonképpen egy fricska. Az elüzletiesedett hollywoodi filmvilágról, ahol, ha jól passzolsz a vászonra, vagy a képernyőre, akkor teljesen mindegy, hogy mennyire dilettáns vagy. És persze lehetsz te tehetséges, ha közben nem vagy egy Patiszon Róbert. Azt hiszem ez ma sokkal aktuálisabb, mint 20 éve. Szóval görbe tükörnek jó, horrornak már kevésbé, ettől függetlenül nekem tetszett. Persze, felmerülhetnek olyan kérdésék, minthogy hogy nem tűnt fel a srácoknak, hogy az épület másik oldala egy sárga ház, még ha egy sikátor felől is közelítették meg azt. De hát az efféle dolgokat már megszokhattuk…

3x05 – Abra Cadaver

A sztori egy orvostanhallgató testvérpárról szól, melynek egyik tagját, Martin-t (Beau Bridges – Jerry Maguire – A nagy hátraarc, Max Payne – Egyszemélyes háború, Utódok) olyan jól megtréfálja az öccse, Carl (Tony Goldwyn – Péntek 13 VI. rész – Jason él, Ghost, Az utolsó ház balra [2009]) és haverjai a hullaházban, hogy a srác szívrohamot kap. Évekkel később Carl vezető pozícióban dolgozik egy kórházban, míg Martin ugyanott kutató, mivel a sebészi álmai a kis vicc után elszálltak, maradandó károsodás miatt. Az idősebb tesó azt kutatja, hogy a halál után az agy még aktív és bizonyítani akarja ezt. Az öccs meglátogatja testvérét és isznak egy whiskey-t, amibe Martin mérget kevert Carl-nak, aki szívrohamot kap. Ez után bead neki egy injekciót, ami kimutathatatlanná teszi a mérget a szervezetben. Majd megmutatja Carl-nak az EKG-n, hogy ő bizony már nem él.

Innentől a fiatalabb tesó pokoljárásának lehetünk szemtanúi, ugyanis az agya még valóban él; lát, hall, gondolkodik, beszél magában, csak fizikai fájdalmat nem érez. Bátyja elviszi őt a kórboncnokhoz, közben folyamatosan beszél hozzá. A hullaházban egy kampóra akasztják a többi halott mellé egy sötét helyiségbe. A férfi itt nagyon kiakad, pánikba esik és elviselhetetlen az érzés, hogy ő is halott. Még a kampóról is leesik. Órákkal később visszajön a spanglizó, raszta feka, és nekiáll lecsapolni a vérét. Carl az őrület határán táncol. Befut Martin is, aki elfogadta a tanári állást és néhai öccsén kívánja megmutatni az emberi agy rejtelmeit a diákoknak. Előkerül az elektromos fűrész, és elkezdi vele szétnyitni Carl koponyáját, majd kiszedi az agyát… És akkor az öccs felkel az asztalról. Él. Martin elmondja neki, hogy a szer, amit a piájába kevert, tényleg szívrohamot okozott neki. De az injekcióban az ő felfedezése volt, ami megőrzi az agyműködést szívroham, vagy egyéb súlyos sérülés esetén. Pár óra múlva elmúlik a hatása. De Carl hirtelen rosszul lesz, újabb szívroham, ami el is viszi…

A rendezőnk Stephen Hopkins (Rémálom az Elm utcában 5 – Az álomgyermek, Ragadozó 2, A tíz csapás). Onnantól, hogy Carl "meghal" elég hiteles a bekattanása, ahogy próbálja feldolgozni, hogy már halott, próbál úrrá lenni ezen a rémálmon. Elfogadni azt, hogy szikével vagdossák, látja a saját vérét kiszívódni, vagy ahogy egy kampóra akasztják. Vagy csak én éltem bele magamat a fiú helyzetébe, mindenesetre nekem bejött a dolog. A vége viszont kevésbé. Mire volt jó egyáltalán, hogy a cucc szívroham után, megőrzi az agyműködést? Egyébként meg ugye bénulást is okozott, mert a férfi nem tudott megmozdulni. Ami arra jó volt, hogy halottnak higgye magát, de egy szívroham attól még szívroham. Mire jó az, ha közben megbénulsz, de ébren vagy? Én nem látom értelmét, ahogy annak sem, hogy ezek után Carl még egy jót röhög is a dolgon, hogy hogy megszívatta a bátyja. „Kösz a szívrohamot tesó, poén volt, úgyis megérdemeltem…” Jézus… Szóval nagy faszság a vége, de közben jó volt.

3x06 – Dead Wait

Az utolsó kriptamese az évben egy nagyravágyó tolvajról, Red-ről (James Remar – Psycho [1998], Hellraiser 5 – A Pokol démonjai, X-Men – Az elsők) szól, aki mindjárt a történet elején kinyírja sértegető társát. Egy gazdag ültetvényes rengeteget érő fekete gyöngyét akarja ellopni. Ehhez azonban előbb a közelébe kell férkőznie. Egy bárban fel is ajánlja szolgálatait Mr. Duval-nak, (John Rhys-Davies – Az elveszett frigyláda fosztogatói, A Gyűrűk ura-trilógia) aki felveszi a férfit, mint az ültetvények új irányítóját. A birtokon Red megismerkedik a vuduban jártas Peligrével (Whoopi Goldberg – Bíborszín, Ghost, Muppets) és Duval feleségével, Kathrine-nel (Vanity – Az utolsó sárkány, Jackson a vadállat) is közelebbi kapcsolatba kerül. Konkrétan megdugja és társak lesznek a fekete gyöngy ügyben.

A kis légyott után Red egy vergődő, levágott fejű csirkét talál az ágyában, ami Peligre szerint megvédi őt a veszélyektől. Valahol Közép-, vagy Dél-Amerikában lehetünk egy szigeten, ahol háború dúl a felkelők és a hadsereg közt. A helyzet annyira elharapódzik, hogy el kell hagyniuk az országot, amíg még a hadsereg tartani tudja a repteret. De, a gyémánt nélkül a párocska nem kíván távozni. Az ékkő azonban eltűnt a helyéről. Red Duval elé áll és pisztollyal a kezében a fekete gyöngyöt követeli. De az öreg csak annyit mond, hogy most nem tudja odaadni, majd ő is fegyvert ránt, de lassú és Red kinyírja. A nála talált lufikból a féri rájön, hogy Duval tuti lenyelte a motyót. Egy késsel felnyitja a gyomrát és az öreg testét a betegsége miatt ellepő férgekkel nem törődve, kihúzza a belét és megtalálja a cuccot. De a mohó Kathrine is ráfogja a pisztolyt. Ekkor Peligre a vudu segítségével elsöpri az útból a nőt, majd Red-del elindul, hogy kijussanak a szigetről…

Ezt a rész Tobe Hooper dirigálta. Be kell még őt mutatnom? Asszem elég, ha annyit mondok, hogy Bőrpofa/Leatherface. Nem túl izgalmas résszel van dolgunk, nincs feszültség, misztikum, jó sztori, vagy humor. A színészek átlagosak, tűrhetők. Amit kiemelnék az a belekben, gyomorban és férgek közt turkáló jelenet, az nagyon rendben volt. De ennyi. Ez az egy emlékezetes dolog történik ebben a kriptamesében. Tobe Hooper, te tényleg csak egy valamirevaló filmet tudtál felmutatni egy olyan nyitány után, mint A Texasi láncfűrészes mészárlás? Ej, ej… Mást ezen kívül nem tudok mondani, kérem kapcsolja ki! B.U.É.K.!