Most megint egy nyugisabb résszel volt dolgunk, azért most is történtek jelentős események. Három főszálra tudnám osztani: Marlboro Man telefonálgatása, Szöszi és a Kormányzó bimbódzó románca és Afro Ninja menekülése.

Marlboro Man és a telefon

Az egyik legnagyobb cliffhanger volt a legutóbbi, amikor megcsörrent az a bizonyos készülék. Egy hétig kellett találgatnunk, hogy ki lehet a túloldalon. Egy másik túlélő csoport valahonnan messziről? Belső hálózat, vagyis van még valaki a börtönben? Vagy csak a vezér kattant be? Sajnos ez utóbbi. Mondhatni az orrunknál fogva vezettek minket, ugyanis Marlboro Man végig az eltűnt / meghalt bajtársakkal (köztük a nejével) beszélgetett. Igen, megzápult egy kissé az agya. Tökéletes vezető, akár csak a Kormányzó. Na jó, ott még nem tartunk. Amúgy ez valami kritérium manapság a felsőbb pozíciókba?

Végül a hangok megmondják neki, hogy legyen erős és hogy nevelnie kell a gyerekeit. Ja és jó lenne, ha végre kezébe fogná az újszülöttet is, ha már volt olyan kedves és anyuka belehalt. Ez az epizód végére meg is történik, remélhetőleg így jeleztek a készítők, hogy a főnök fejében helyreállt a rendszer. Viszont innen újraépíteni a karaktert... csoda, hogy még nem esküdtek össze a leváltására.

Szöszi és a Kormányzó

Mint ahogy eddig is látni lehetett, Szöszi akárhányszor ránézett a Kormányzóra, izzott a lába köze, mint nagymama kemencéje. Ráadásul azt is kibökte, hogy ha nem lenne ennyire ráizgulva, akkor már rég lelépett volna, mert neki azért hiányzik a zombik öldöklése. Amivel egyébként ki is húzza a gyufát, ugyanis elhagyja az őrhelyét, hogy közelről végezzen eggyel. Ez pedig bűn, legalább a fegyelem megvan a városban.

Mindenesetre a gyümölcs beérik és kufircolnak egy jót. Ha csak nem voltak leszbi pásztorórái a nyolc hónap alatt, akkor bizony volt ott mit pókhálótlanítani. Akárhogy is vesszük, ez egy roppant unalmas vonal volt, de legalább később bonyodalmakat tud majd szülni. Apropó, remélem védekeztek.

Afro Ninja vesszőfutása

Ez volt a legérdekesebb és legakciódúsabb szegmens. Hősnőnk nagyon kreatívan testrészekből üzen az őt üldöző Polipnak és három barátjának. A "back" mint kétértelmű szó használata számomra nagyon ütött, mint a szóviccnek nagy rajongójának. Végül megütköznek, aminek az eredménye az, hogy Afro Ninja ugyan végez kettővel, de cserébe eltalálják a lábát. Amúgy másnak is feltűnt hogy ebben az évadban többen haltak meg úgy, hogy élő ember végez velük, mint az előző kettőben összesen? Amire Polip rátesz még egy lapáttal, ugyanis rohadtul nincs kedve már üldözni, de társának igen. Szegénynek kampó. Ezzel a húzással személyisége visszatért a régi, jól megismert szemét gecibe. Kár, pedig már kezdtem megkedvelni.

Csillagszem és Gyalogkakukk megérkezik egy elhagyott kisvárosba és egy boltból szereznek mindenféle babaholmit. Ezt kifigyeli a sebesült Afro Ninja, akit a zombik nem támadnak meg a szaga miatt. Itt gyorsan emlékezzünk az első évadra, ahol ezt már eljátszották. Fel is merül a kérdés, hogy miért nem használják ezt gyakrabban? Pechjükre azonban ott terem Polip is, akinek az első kérdése az, hogy öcsike él-e még. Él. Jó, rendben, akkor ti most velem jöttök. Ezt egyébként elég könnyen el is éri. Új foglyai vannak a városnak, ami nem sejtet valami jót...

Egyébként Polip hogy érkezhetett meg ugyanoda, ha elvileg feladta a keresést? Egyáltalán, miért nem ment haza egyből? Mindegy, a végére Afro Ninja becsörtet a börtönbe a babacuccal, ezzel jelezve, hogy nem fog zöldségeket beszélni, ráadásul ő jókislány.

Mellékzöngék

Érdemes megemlíteni, hogy a két rab (Bajusz és T-Dog2) már teljes értékű taggá vált. Továbbá, hogy Sinead O'Connor mégis él! Ez sejthető volt, csak épp az előző részben jól beszopattak minket. Akkor a sírok tényleg jelképesek voltak? Bazzmeg. Ilyen olcsó filmes trükköt...

Viszont a következő epizód nagyon fincsinek ígérkezik!