Gőzerővel darálom az idei termést, amibe óhatatlanul is becsúszik 1-2 silányabb darab. Jelen felsorolásból akadnak nézhetőbbek is, de az már biztos, hogy egyik se lesz benne az év végi TOP 10-ben. Meglátjátok, hogy miért.
1. Vérfarkas: A szörny köztünk van - Werewolf: The Beast Among Us
Rendezte: Louis Morneau
Az előzményeket gondolom mindenki ismeri. Az Universal stúdió leforgatta a Farkasembert, ami megérdemelten lett bukás, tekintve, hogy semmi újat nem tudott felmutatni. Azonban valamiért nem adták fel és készítettek egy reboot-ot, ezúttal direkt DVD-re. Csak a korelhelyezés egyezik, minden másban teljesen más. A végeredmény azonban így is siralmas.
Adott egy nagyobb falu (vagy kisebb város?), ahol egy farkasember zaklatja a jónépet. Ami pozitívum, hogy ezt mindenki elfogadja, senki se kezeli úgy a történteket, hogy "már pedig ilyen nincs". Az viszont abszurd, hogy még a hivatalos rémvadászok is kiröhögik azt a feltételezést, hogy vannak vérfarkasok, akik akármikor átalakulhatnak, nem csak teliholdkor. MERT AZ KÉPTELENSÉG BAZZMEG! Ez olyan, mintha valaki nem hinne az alkoholmentes sörben, vagy nem is tudom mihez hasonlítani.
Szóval az említett vadászokat megbízzák, hogy kutassák fel és öljék meg a lényt. Igazából az egész film a jól ismert "ki csoda lehet" játékra van felépítve. Ez a része nem is annyira zavaró, de minden más igen. A karakterek borzalmasak. A vadászok már kínosan manírosak és jól ismert figurákat hoznak. Van itt Django- és Michelle Rodriguez-klón is. Ráadásul ez utóbbi lángszórót (!) kapott, aminek a jelenléte kész agyfasz. Ugyanis még az autót is előbb találták fel, amit viszont nem látni. Azt meg már meg sem merem kérdezni, hogy honnan szerzett hozzá gázt...
Ebben a filmben semmi se működik. Borzasztóan steril. A szerelmi szál, vagy még inkább az orvos-tanonc vergődése agyzsibbasztó. Sikerült még zombikat is belepakolni, nem tudom minek. Illetve egy vámpírt is, amit én szintén nem tudtam felfogni. A lezárás meg annyira idegesítő, hogy legszívesebben beleboxoltam volna a képernyőbe.
Örvendetes, hogy a Select ilyen gyorsan, megpakolva extrákkal elhozta hozzánk, csak éppen minek? Karácsonyi ajándéknak ideális, mármint olyanoknak, akiket megakarsz szívatni. Mondjuk ahhoz meg túl drága. Inkább hagyjátok a fenébe.
A rendező már ismert, legutóbb a Kéjutazás 2: Holtsáv kapcsán került szóba. Az jobb.
2. Cockneys vs. Zombies
Rendezte: Matthias Hoene
Meg kell hagyni, hogy az alapötlet zseniális. Egy kisstílű banda bankot rabol, hogy a pénzből megmenthessék a nagyapjuk lebontásra ítélt idősek otthonát. Csak hogy a rablás végeztével arra eszmélnek rá, hogy kitört a zombiapokalipszis. Ezt szó szerint tessék elképzelni. A film legnagyobb bakija, ugyanis még egy óra se telik el, de hirtelen fél London bezombul. Mivaaaan?!! Ezt ne akarják már velem megetetni! Nincs átmenet, nincs semmi küzdelem. Mintha a 28 nappal később 28 perc alatt ment volna végbe! De! Legalább ismét van előzmény, végre nem csak a "semmiből" jött a vírus klisét játszatják el velünk. Halleluja!
Amivel kitűnni látszik a szokásos vicces zombis filmek közül, az a nyugdíjasok harca. Élükön Alan Forddal, aki hozza a Blöff és A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső filmekben megismert kemény karaktert, amit mindig is imádtunk. Eleve ott van a levegőben a párhuzam, hiszen szokás mondani, hogy az otthonban lakók már "élőholtak", kik a a halálukat várják. A járókeretes üldözés meg telitalálat. Azonban ezzel a szállal egy giccses bájt is adtak a filmnek. Mert ugye senki se gondolja, hogy szegény, kis cuki-muki aggkorúakat majd széttépik? Ez a Cockneys vs. Zombies második nagy hibája: túlságosan is ártatlan. Hiába raknak bele csecsemő kirúgást, attól még jóformán csak a negatív szereplők halnak meg.
A harmadik hiba meg maga az ötlettelenség. Hiszen az angolok már legyártották az eszméletlenül jó Haláli hullák hajnalát, amivel már nagyon sok "angolos" poént ellőttek. Ez viszont olyan, mintha Guy Ritchie és Seth MacFarlane szerelemgyereke lenne. Ugyanis megvan a balfék rablóbanda (élükön a pszichopata fekával) és megvannak azok a tipikus Family Guy-os poénok, hogy "emlékszel? és erre jön egy viccesnek szánt flashback".
A negyedik, és legfontosabb hiba azonban maga a lapos humor. Csak párszor tudtam felnevetni, igazából eléggé erőtlennek éreztem végig. Az meg már kifejezetten szánalmas, hogy kétszer is eljátsszák az ezeréves "van valami mögötte, nem hiszi el, pedig tényleg" poént.
Jó a dinamikája és egyszer érdemes is megnézni, de nagyon kevés újdonságot fogtok látni.
3. The Barrens
Rendezte: Darren Lynn Bousman
A rendező karrierjét mindig is figyelemmel kísértük. Hiszen túl azon, hogy letudta a Fűrész 2-3-4-et, még szépen elhozta nekünk az egyedi hangulatú Repo! - A genetikus operát, a korrekt Mother's Day remake-t és a borzalmas 11-11-11-et. Talán ez utóbbi tehet arról, hogy a mostani filmje mintha nem kapott volna akkora költségvetést, már csak azért is, mert végig egy erdőben játszódik. Erdőben forgatni meg voltaképpen a legolcsóbb mulatság, főleg ha végig négy emberre koncentrálsz.
Mert ugyan vannak mellékszereplők, a hangsúly egyértelműen egy családon van. Akik elmennek kempingezni, csak jobban összekovácsolódjanak. Elméletben. Gyakorlatban a gyerekként hisztiző apuka akarata érvényesül végig. Anyuka rendben van, a nagylány kissé idegesítő, mint minden kamasz a filmekben. Annyira elegem van a lázadásukból... Az öcsike viszont nagyon aranyos.
Nehéz róla írni, mert igazán nincs mit. Apa (Stephen Moyer - A pap - Háború a vámpírok ellen, 88 perc, Sade márki játékai) egyszerűen bekattan, és mindenhol a "Jersey-i ördögöt" látja, ami egy otromba nagy szörny. Ennek a legendának az elmesélése egyébként jól, hátborzongatóan sikerült. Ugyanakkor nem kapunk mást, mintha a Ragyogás családját beraktuk volna az Ideglelésbe. Ez is az az eset, amikor lényegtelen, hogy a főszereplő tényleg látja-e a szörnyet, vagy csak megőrült. Mert mindkét esetet láttuk már. Ugyan egész ügyesen próbál lavírozni mindkét elmélet között, én se jöttem rá addig, amíg nem derült rá konkrétan fény. Azonban ezt valahogy kevésnek éreztem.
A kivitelezés egyébként pöpec, szép tájképek és közelik vannak. Továbbá a színészek abszolút hitelesek és végre működik az a rohadt mobiltelefon is! Akit érdekel a pszichológiai horror, annak ajánlom, de a többieket nem hiszem, hogy le tudja majd kötni.
Korábban már volt róla egy előzetesünk.
4. Scary or Die
Rendezte: Michael Emanuel és Bob Badway
Antológia, amiben öt különböző sztori kap helyett. Az eredeti elképzelésem az volt vele kapcsolatban, hogy majd a V/H/S mintájára külön-külön bemutatom őket, csak hogy ez teljesen felesleges. Ugyanis mind egytől egyig borzalmas. Valami elképesztő, hogy egy antológiában mindegyik mű ennyire szar legyen. Le vagyok döbbenve.
Már eleve a "kerettörténet" illúzióromboló, hiszen egy rothadó kezet látunk, amint az interneten keresztül nézi ezeket a kisfilmeket. Vagyis mi is "csak" filmeket látunk! Ennek így mi értelme volt?
Nem elég, hogy mindegyik unalmas, vontatott és mérhetetlenül gagyi is, de még a filmek hossza is szélsőségesen eltérő. Van köztük 10 perces, meg van 45 perces is! Ez utóbbi a legnagyobb röhej, ugyanis a főszereplőt megharapja egy vérbohóc és utána maga is bohóccá alakul! Ami viccesen hangzik, de baszki, ezt ők halálosan komolyan vették!!! Leírhatatlanul szánalmas!
Hiába vannak itt zombik, vámpírok, meg mit tudom én mik, ha mind ótvar! Többet nem is akarok róla írni. A lényeg, hogy kerüljétek nagy ívben! Tudom, nagy a kísértés a "vérbohóc" miatt, de könyörgöm higgyetek nekem és NE NÉZZÉTEK MEG!
Friss kommentek