Egyrészt azt tudni kell, hogy a dupla szabadulásra már minimum három fővel lehet jelentkezni, így húgom mellé sikerült hipersebességgel beszerveznem még két kedves hölgy ismerősünket. Biztos, ami biztos alapon. Ráadásul annyi előnyünk volt, hogy már egyszer ők is próbálkoztak az 1-es teremmel. Így szabadulásunknak ezen része már-már rutin feladat volt mindannyiunk számára. Bár meg kell említenünk, hogy ott jártunk óta azért bevezettek egy-két kellemes újdonságot (pl. távirányító, amellyel a neonfényt lehet bekapcsolni). Ezek az apróságok mind tetszettek.

Nem szeretném magunkat fényezni, de az elején nagyon összeszedetten és villámgyorsan oldottuk meg egymás után a feladatokat. Aztán (kis külső segítséggel ugyan, khm), de 45 perc alatt végeztünk is a már jól ismert –az azóta „Fűrésznek” keresztelt- szobával. A gondok csak ez után keletkeztek, amikor megszűnt a rutin és egy teljesen új környezetben találtuk magunkat.

Ezt a szó legteljesebb értelmében tessék venni. Ide ugyanis egy dzsungeles, lakatlan szigetes témát sikerült pazarul varázsolnia a tulajoknak. Pálmafák, szökőkút, aljnövényzet, miegymás. Ennek köszönhetően akaratlanul is ellőttünk legalább tíz percet a rácsodálkozásokkal. Van látnivaló, na. A két helyszín között ég és föld a különbség. De nem csak kinézetre, hanem a játék menetét illetően is.

Először is, ez már sokkal könnyedebbre sikeredett – már ami, a fizikai feladatokat illeti. Itt nem kell se kötelet, se falat mászni. Ellenben az ember agyát jobban megdolgoztatja. Ugyanis a játékmenet majdhogynem lineáris, úgyhogy, ha valahol elakadsz, akkor szívsz, mint a torkos borz. Persze külső segítséget itt is kap az ember, de nem igazán lehet megkerülni a kihívásokat. Szemben mondjuk a „Fűrész”-szobával, ahol mondjuk egy-két dolgot azért zárva hagytunk.

Az külön érdem, hogy egyáltalán nem önismétlő! Valóban új és változatos akadályokat gördítettek a játékosok elé. Ezek közül azonban most egyet sem szeretnék lelőni. Bár az igaz, hogy némi finomhangolásra még szükség lenne, hiszen az egyik központi elem, a mérleg nem elég precíz, ha az ember nem teljesen sík felületen használja. Amiből a helyiségben elég kevés van, így viszont elég sok idő elmegy sajnos a különböző kombinációk tesztelésére. Mert ugye nem mindegy, hogy a kijelző 113-at vagy 114-et mutat. Persze más szemszögből nézve, ez is remekül növeli a feszültséget.

Külön buktató lehet a már említett túlzott rutin is. Egyrészt az ember mindent összefogdos, megvizsgál és adott esetben szét is szed. Ez utóbbira remek példa, hogy lelkendezve felfedeztem, hogy a farakás elmozdítható, majd kiderült, hogy a füstgéppel szórakoztam, huppsz… De az egyik láda tartalma is kész zsákutca lehet a magamfajta military-buziknak. Mert azzal is túl sok időt töltöttem el, hogy megvizsgáljam a világháborús kézigránát applikációkat és töltényhüvelyeket. Most komolyan, mikor máskor van lehetőségünk gépfegyverbe alkalmas tölténytárat fogdosni?

A lényeg pedig, amire talán mindannyian kíváncsiak vagytok: ismét benn rekedtünk. Pedig most sem kellett hozzá sok. De sebaj, így is egy élmény volt, mi remekül szórakoztunk.

Az termet természetesen önmagában is ki lehet próbálni!

Bővebb információkért a honlapra tessék fáradni. Itt jegyezném meg, hogy sikerült egy ötletes jegyfoglaló oldalt is készíteniük, ami azért egy ilyen telefonadós időkben mindenképpen pozitívum.

!!!NYEREMÉNYJÁTÉK!!!

A cég volt olyan kedves és ismét felajánlottak nekünk -ezúttal- egy öt fős belépőt akármelyik teremhez! Vagyis egy egy órás szabaduláshoz!

A játék pedig már a jól ismert (unalmas?) EGYSZÁMJÁTÉK lesz!

A szabályok gondolom már ismertek, de nem árt, ha felidézzük őket. tehát: küldjetek el a nyereményjátékos e-mail címünkre (hmblognyeremeny@gmail.com) egy pozitív egész számot (a 0 nem játszik). Az lesz a nyertes, aki a legkisebb olyan számot küldi el, amit más még nem írt. Természetesen mindenki csak egy e-mail címmel próbálkozhat, egyetlenegy szám megadásával. A szabályok be nem tartóit -mondanom se kell-, kizárjuk.

A képek telefonnal készültek és nem mi, hanem a cég készítette.