Az állatok napja - Day of the Animals / Something is out There (1977)
Rendezte: William Girdler
Talán Hitchcock 1963-as Madarakja tekinthető az első öko-horrornak, amikor is a feszültség forrása maga az anyatermészet volt. Ezt követően a '70-es évek már a katasztrófafilmek éve volt, elég csak a Földrengésre, a Pokoli toronyra, vagy a Poseidon katasztrófára gondolni (ez utóbbinak a történetét azóta még háromszor vászonra vittek). A rendező ráadásul már letudott egy hasonló témájú tévéfilmet, a Grizzly-t, amiben egy medve terrorizál néhány kempingezőt. Most viszont bevetett minden lehetséges vadállatot, ami csak feltűnhet az észak-amerikai hegyekben.
A film bizonyos értelemben megelőzte korát, hiszen az ózonréteg elvékonyodására hívja fel a figyelmet. Ez pedig sajnos a mai napig aktuális probléma. Itt konkrétan az történik, hogy egy kis, hegyvidéki város felett keletkezik egy ózonlyuk, ami elsősorban az ott élő állatvilágra hat ki. Egyszerűen "megfő az agyuk" és ettől agresszívakká válnak. Valamilyen oknál fogva azonban egymást nem, csak az embereket támadják meg. Éljen a fajok közti egyetértés...
No de az izgalmak eléréséhez kellenek áldozatok is! Akik elsősorban nem a városka lakói lesznek, hanem a közeli erdőben vadkempingező turistacsoport tagjai. Annyira vadra veszik a figurát, hogy élelmet sem visznek magukkal, azt majd a kijelölt turista pontokon fognak kapni. A csapat meglehetősen sokszínű, van köztük idős professzor, fiatal szerelmespár, kisgyermek a nyűgös anyjával, egy indián és még lehetne sorolni. A legmeglepőbb azonban maga Leslie Nielsen, aki egy igazi agresszív seggfejet alakít, még hozzá piszok jól. Már pusztán miatta érdemes végig nézni a filmet.
Akárhogy is, a hirtelen jött meleget ők is megérzik, az élelmük elveszik és folyamatosan állatok riogatják őket. Csak hogy érzékeltessem, legelőször egy csapat puma támad rájuk. Ez a jelenet egyébként mesteri, nem is tudom, hogy hogy tudták akkoriban kivitelezni. Manapság egyszerűen CGI-t használnának... A mostoha körülmények persze könnyen megtudják osztani a legösszetartóbb közösséget is, így egy idő után a társaság kétfelé oszlik. Az egyiknek a vezére nem meglepő módon az egyre agresszívabbá váló Nielsen karaktere lesz. Akinek a negatív jellemfejlődése később odáig fajul, hogy öl, erőszakol és puszta kézzel megküzd egy medvével! EPIC: Leslie Nielsen rátámad (!) egy medvére! Ezt egyszerűen látni kell! Egyébként nem lehet panasz, mert tényleg mindenféle elképzelhető élőlényt bevetettek. Szerencsére ráéreztek arra, hogy pl. veszett mókusokat ne tegyenek bele, mert az ilyesmi kissé komikusan nézne ki.
Lehetett volna ez is egy profi katasztrófafilm. Csak egy kicsit kellett volna odafigyelni. Azonban túl sok zavaró tényező van egymásra pakolva. Ilyen az, amikor a kissrác a rádióján értesül a problémáról, a rádió széttörik, majd mindenki rögtön elhiszi neki, hogy mit hallott. Engem mindig idegesíteni szoktak a filmekben a kételkedő karakterek, de itt azért a helyén lehetett volna. Aztán ott van az, ami manapság egy amerikai filmben elképzelhetetlen lenne: a politikai korrektség teljes hiánya. Az nem zavar, hogy egy deka fekete szereplő sincs. Na de az, hogy az egyetlen kisebbséget, az indiánt (bocs, amerikai őslakos) így megalázzák... Az nem nagy baj, hogy folyamatosan éreztetik vele, hogy ő kisebbség. De hogy képesek voltak egy olyan viccesnek szánt mondatot a szájába adni, hogy "vigyázz, mert megskalpollak"... hát bazzmeg.
Az olyan "apróságok" meg már tényleg csak megmosolyogtatóak, hogy az El jorobado de la Morgue után itt is képesek voltak métereket ugráló patkányokat belerakni. Vagy ott van az, amikor egy tompa végű bottal könnyedén hasba szúrnak valakit. Az ilyenek pont az ellenkező hatást érik el. Mindazonáltal még elég vérszegény is, de némely jelenet (mint pl. a madaras támadás) még így is elég hatásosra sikeredett.
A cselekményvezetés néhol akadozik, ami leginkább annak köszönhető, hogy próbálják megismertetni velünk a karaktereket. Ez csak félig-meddig sikerül, így inkább csak azt érték el, hogy ritmustalanná teszik a filmet. Egyébként nem éreztem szükségét annak, hogy jobban megismerjem őket, én bőven megelégedtem volna a látvánnyal, ahogy küzdenek a kegyetlenné váló természettel. A színészek egész jól alakítanak, Nielsenen kívül még Christopher George-ot érdemes kiemelni, aki Fulci Zombik városából lehet ismerős.
Képileg hozza a kor színvonalát, a zene pedig engem A majmok bolygójára emlékeztetett. Talán ez se véletlen.
Van egy sajátos hangulata, de néhol kissé lapos. Egyszer azért érdemes megnézni, már csak a többször említett oknál fogva is. Továbbá dicsérendő, hogy egy mai napig fontos kérdésre hívja fel a figyelmet, még ha kissé butácskán is.
Friss kommentek