Mint az sejthető, időnként kapok ajánlásokat, kéréseket, hogy milyen filmekről kellene írnom. Ezeket igyekszem teljesíteni, időnként beleszőve egy-egy nagyobb posztba. Most azonban eljött az idő arra, hogy egy teljes cikkben mutassam be az olvasók igényeit. Ráadásul mindezt egy adott koncepción belül. Mivel ilyen esetekben csak a címeket jegyzem fel, így bocsássátok meg, ha nem írom oda az egyes művekhez, hogy konkrétan ki kérte. Az illető úgyis tudni fogja. Kezdjük is.
1. Az erdő foglyai - Hansel & Gretel / Henjel gwa Geuretel (2007)
Rendezte: Pil-Sung Yim
A dél-koreai rendező már korábban bemutatkozott a blogon az Antarctic Journail-al, ami ugyan baromi vontatottra sikeredett, de megvolt a maga szépsége. Sajnos ez erre a műre már nem igaz. Ja de, ez is vontatott. Ráadásul két órás.
A történet egy amolyan kifordított Jancsi és Juliska, csak egy kissé megkutyulták a dolgokat. Ugyanis aki eltévedt az erdőben, az egy autóbalesetet elszenvedett férfi. Talál egy csodaszép kis házikót a sűrűben, amiben látszólag egy boldog család lakik három gyermekkel. Hogy valami nem stimmel velük, az már akkor látszik, amikor a reggeli menü színes muffinból, tortaszeletből és drazséból áll. Minden kisgyerek álma és ez itt a kulcs.
Hősünk próbál hazatalálni, de mindig ugyanannál a háznál lyukad ki. A szülők időközben eltűnnek, helyüket átveszi egy pedofil hajlammal rendelkező férfi és a borzasztó barátnője, aki meg szeret lopni. A kölykökről meg kiderül, hogy természetfeletti hatalommal rendelkeznek. meg még sok más is.
Nagyon fárasztó egy film. Próbál drámai lenni, de ez csak a végén sikerül, amikor is szembesülünk az előzményekkel. Ez viszont csak félig-meddig hatásos, mert addig egyszerűen képtelenek vagyunk sajnálni a gyerekeket, mert eléggé idegesítőek. Főleg a fiú. Nagyon akaratosak, a dolgok csak úgy lehetnek, ahogy ők akarják. Mindenki ismer legalább egy ilyen kölköt, lefogadom.
Nincs atmoszféra. Nem hogy horrorisztikus, de semmilyen. A képi világ túl világos, túl színes. Értem én, hogy ez szándékos, hiszen egy mesén alapszik (értsd: ez akar lenni a mézeskalács házikó), de ez már túlzás. Inkább drámát kellett volna ebből faragni, mint horrort. Így viszont egyik sem lett. Meg feleslegesen is hosszú. Nagyrészt ugyanazokat a köröket járja végig az egész film. Pedig maga a mese épp elég horrorisztikus, hogy tisztességes mozit készítsenek belőle, de ezt túlvariálták.
2. Noroi (2005)
Rendezte: Koji Shiraishi
Shiraishi is ismert már, hiszen a derék japán nem csak a Carved-et rendezte, hanem a blog legnépszerűbb torture porn-át (muhahaha), a Grotesque-t is. Ezúttal egy harmadik arcát láthatjuk, mivel ezúttal egy ál-dokumentarista horrort készített. Mielőtt felsziszegnétek, jegyezzük meg, hogy ez már egy hét éves mű, ezzel voltaképpen megelőzve a Paranormal Activity által elindított újhullámot. Viszont jócskán az Ideglelés után készült, és annak bizonyos elemei itt is felfedezhetőek.
Amikor azt írtam, hogy ál-dokumentarista, azt szó szerint is értettem. Ugyanis kvázi egy "dokumentum filmet" láthatunk, aminek nagy részét egy paranormális jelenségeket kutató riporter felvételei adnak. Amit nagyon ügyesen megspékeltek különböző televíziós műsorok bevágásával, illetve híradásokkal. Hogy ez mennyire tette hitelessé, azt igazán csak egy japán mondhatja meg. Hiszen nekünk európaiaknak nem kötelességünk képbe lennünk a japán tévéadásokkal. Természetesen nyilvánvaló, hogy az egész kamu, de legalább érződik, hogy mennyire próbáltak ilyen téren hitelesnek tűnni. Ezek a felvételek nagyrészt hatásosak is, azt meg kell hagyni.
A nagyobb baj már magával a riporter felvételeivel van. Ugyanis ez a "mindent fel kell vennünk" sokszor igen kínos. Mert pl. ki a franc venné fel azt, ahogy ebédel? A végéről meg már ne is beszéljünk, mert azon már kínomban nevettem. Azért van paráztatás rendesen és képes lenne komoly, feszültséget keltő hangulatot teremteni, ha nem lenne benne egy retardált. Pontosabban egy "guru", aki alufóliát teker magára és artikulálatlanul beszél (sic!). Ez a karakter egy rossz vicc. Nagyon gáz, teljesen magával húzza az egész filmet. Egyszerűen lehetetlen komolyan venni.
A történet igazából semmi extra, így csak tömören vázolnám fel: egy őrült anyukának a nyomait követik végig. Őt vélhetően még fiatal korában megszállt egy démon. Aztán persze önjelölt kutatóink a végén ráfáznak.
Egynek elmegy, a found footage kedvelőinek kötelező, de aki már unja a kézikamerázást, az inkább hagyja ki. Vélhetően nem ez a mű fogja meghozni hozzá a kedvét. Egyébként ez is két órás, ami ebben a műfajban igazi ritkaság.
3. Gabal / The Wig (2005)
Rendezte: Shin-yeon Won
Vissza Dél-Koreába. Bizonyára mindenkiben él a sztereotípia az ázsiai horror filmekről, hogy "mást se tudnak, mint hosszú, fekete hajú, halott lányokkal ijesztgetni". Ezt próbálták a Gabal készítői cáfolni is, meg nem is. Ugyanis itt a rettegés tárgya egy -kapaszkodjatok- egy hosszú, fekete PARÓKA! Igen, egy paróka baszki!
Mondanom se kell, hogy ez egy (nem bírom ki röhögés nélkül) ELÁTKOZOTT paróka! Amit egy leukémiás lány kap meg, hogy ne kelljen szégyellnie a kopaszságát. A családtagok biztatják, de igazából tisztában vannak vele, hogy szerettük haldoklik, csak hát mégse a kórház falai között következzen be az elkerülhetetlen. Továbbá szeretnék a lányt boldognak látni, ezért nem mondják meg neki, hogy mi is a helyzet. Ez egy nagyon súlyos morális kérdés, ami egy profi kezében egy ügyes és megható dráma is lehetett volna. Sajnos azonban egy pancser horror filmes kezébe került, aki nem igazán tudott mit kezdeni az alapanyaggal. Pedig egy részét még ő is írta. Mindenesetre főhősnőnk csodával határos módon kezd jobban lenni, azonban ezt az örömöt vér árnyékolja be.
Az említett kérdést ügyetlenül kezeli és inkább megpróbálkozik egy másik falsúlyos témával (ami amolyan csattanó is a filmben), de azt is sikerül hiteltelenné tenni. Itt semmi se működik. Próbálnak ijesztgetni, de csak a szokásos kliséket kapjuk. Továbbá a végén, amikor a műhaj életre kell, az mondanom se kell, hogy inkább nevetséges, mint félelmetes.
Ugyanaz a helyzet, mint Az erdő foglyai kapcsán: ha drámára gyúrnak, akkor akár egy nézhető és megható filmművészeti alkotás is lehetett volna ebből. Helyette kreáltak egy nevetséges és sablonos horrort, túlbonyolított sztorival.
4. Két nővér - A Tale of Two Sisters / Jahngwa, Hongryeon (2003)
Rendezte: Jee-woon Kim
Igen, végre írok róla. Ezt a filmet már nem is tudom, hogy hányan és hányszor kértétek tőlem, amióta beszámoltam az amerikai feldolgozásáról, A hívatlan vendégről. Egyébként úgy tűnik, hogy már minden koreai horror rendezőt megemlítettünk már a blogon, hiszen Jee-woon Kim már bemutatkozott nálunk a brutális I Saw the Devil-el. De most eljött az idő, hogy bemutassam azt az ázsiai horrort, ami hazánkban ritkaságként, kaphatott duplalemezes digibook kiadást (a másik ilyen szerencsés a The Host - A gazdatest volt, megérdemelten).
Kissé kellemetlen volt először úgy nézni, hogy a remake-nek köszönhetően tudtam, hogy nagyjából mire számíthatok. Meglepő módon azonban sikerült újat mutatnia. A történet nagyjából ugyanaz: adott két nővér, kik odavannak egymásért, egy depressziós apuka és egy sejtelmes mostoha anyuka. Mondanom se kell, hogy a lányok és a mostoha között feszült ellentétek vannak. Az ellentétek tettlegességig fajulnak. Közben meg sok furcsaság történik, mi több bizarr látomások jelennek meg.
A sztori persze korántsem ilyen egyszerű, sőt a végén kapunk egy tripla csavart, megfejelve egy valóban dráma lezárást is. Mondhatni itt sikerült az, ami a fenn említett két koreai filmnek nem: egyszerre dráma és horror.
A legtöbb, hasonló felépítésű, stílusú film elvérzik a hitelességen. Na ez itt maximálisan rendben van. Mivel már kétszer láttam, így volt lehetőségem az esetleges bakikat kiszúrni, és azt kell mondanom, hogy egy kiemelkedőt sem találtam. Képes feszült és rejtélyes maradni, igaz, a tempó lehetne egy fokkal gyorsabb is. Mindazonáltal A hívatlan vendéggel ellentétben nincs szüksége olyan hatásvadász elemekre, mint a szellem kislányok, akiknek voltaképpen nem is volt más funkciójuk.
Nem hibátlan, vagy lebilincselő, de határozottan jó film. Nem is ajánlom, mert vélhetően a többség már látta is:)
Friss kommentek