Következzen négy olyan film, amik nem nézhetetlenek, de kihagyásukkal nem veszít sokat az ember. Mindenki döntse el a maga ízlése szerint, hogy melyikre fizet be.
1. A gyilkos bennünk - From Within (2008)
Rendezte: Phedon Papamichael
Olvasói ajánlásra néztem meg, igyekszem az ilyeneket bepótolni.
Tipikus tini-horror, azzal a csavarral, hogy a gyilkos ezúttal nem egy kampós-maszkos őrült, hanem egy kiközösített srác szelleme, aki testről testre vándorol. Akinek a testébe beleköltözik, az elég rövid idő alatt öngyilkos lesz. Jó módszer. Maga az alapötlet sem rossz, kár, hogy a megvalósítás már elég kevésl újdonságot tartalmaz.
Ugyanazok a tipikus köröket láthatjuk, mint minden kertvárosi horrorban: kiközösítés, barátkozás a kiközösítettel, ez nem tetszés másoknak. Az összetartó közösséget még egy nagy adag vallási áhítattal is megfűszerezik, aminek az ábrázolása eléggé a hitgyülire emlékezteti az embert. Az azért pozitívum, hogy nem magát a vallást és a hitet gúnyolja a film, hanem a fanatizmust.
Voltaképpen nézhető darab, maguk az (ön)gyilkosságok egész ötletesek. Mi több, vannak kifejezetten meredek jelenetek is (pl. élve elégetés). A végén lévő "nagy csavaron" csak egy bizonyos kor alatt lehet meglepődni, viszont a záró képsorok sok mindenért kárpótolnak cserébe.
A szereplők között felfedeztem az Amerika következő TOP modellje ikerpárját is, Amanda és Michelle Babint. (Igen néztem, tudom, kissé kiábrándító hír.) A többiek meg feltörekvő tinisztárok, tucatszínészek.
2. The Awakening (2011)
Rendezte: Nick Murphy
Ez már egy komolyabb és komorabb darab Angliából, egyenesen a BBC stúdiójából. No igen, nem lehet örökké dokumentumfilmeket és tévéfilmeket forgatni.
1921-et írunk, világ már átesett egy óriási háborún és a spanyol náthán. Florence kuruzslókat leplez le, akik szellemlátóknak, idézőknek adják ki magukat. Módszerei abszolút tudományosak. Ennyire egy materialista karaktert ritkán látni. Főhősnőnk kap egy megbízást, hogy nyomozza ki egy fiúiskola szellem gyerekének a valódiságát. A többi már sejthető.
A "járjunk utána egy természetfölötti dolognak, abban a hiszemben, hogy kamu, majd szopjuk be" c. koncepciót nem először látjuk a filmvásznon. A készítők ugyan egy másik korba való elhelyezéssel próbálták kompenzálni a nem túl eredeti ötletet, de ez igazából nem sok mindenen változtat. Viszont a paráztatások egész hatásosak, néhol kifejezetten a Más világra emlékeztető képsorokat lehet látni. De vannak eredeti ötletek is, mint pl. a visszatérő babaház.
A szereplők viszont borzasztó idegesítőek és felszínesek. Pedig van idő bőven megismerni őket. Vannak kifejezetten bosszantó dramaturgiai bakik is. Ilyen a vörhenyes kissrác karaktere, akin az elején rajta van a fókusz, azt hinnék, hogy ő lesz a lényeg, erre a film felénél megszabadulnak tőle (nem úgy). Vagy az igazgató éjszakai ordítozási rohamait is lerendezik két mondatban. Anyád. Itt is kapunk egy "nagy csavart", aminél szerintem kilóg a lóláb, meg hasonlót szintén láthattunk már korábban is.
Minden bosszantó körülmény ellenére azért hatásos és szépen kivitelezett. Ezt meg kell hagyni. A színészek veteránok, csak ők se tudtak mit kezdeni ezekkel a rosszul megírt karakterekkel. A főszereplőt egyébként a BAFTA-díjas és Golden Globe-ra jelölt Rebecca Hall alakítja (Dorian Gray, A tökéletes trükk).
3. ATM (2012)
Rendezte: David Brooks
Két férfi és egy nő benn reked egy ATM automatában (mármint fülkében, ilyesmi ebben a formában tudtommal nálunk nincs), pontosabban egy pszichopata tartja őket rettegésben. Aki ugye kártya nélkül nem tud bemenni. Csavar, hogy nem tudja, hogy elromlott a zár... Ja és tél van, szóval nincs idejük megvárni a reggelt, mert kissé alulöltözöttek is.
Ebből a minimalista sztoriból kihozták a maximumot, de sajnos ez még így is kevés volt. Mert hőseinknek ezernyi lehetőség adódik, illetve adódhatna, hogy kilábaljanak a helyzetükből. Szemben a Frozennel, amiben tényleg a kilátástalanság lett az úr. Itt ezt nem kapjuk meg. A szereplők egyszerűen életképtelenek, de komolyan. Nem tartom magam valami talpraesett fickónak, de úgy nagyjából 10 perc bezártság után már megpróbáltam volna feszítgetni az automatát, mert mindegyikben KELL lennie riasztónak, hiszen ezekben a kütyükben súlyos pénzösszegek vannak! Ez csak a film végén jut eszükbe és nem is erőltetik annyira.
Lehetne még sorolni a hülyeségeiket, de felesleges. Pedig lehetne ez egy jó film is, mert vannak itt is jó ötletek, ahogy maga a sztori is legalább egyedi. Csak a készítők nem gondolták át rendesen, vagy a cselekményvezetés kedvéért egyszerűen hülyének nézték a nézőt. A lezárás meg eléggé hiányos, sőt. Egyébként a kevés szereplő és helyszín ellenére iszonyatosan hosszú a stáblista, amit bónusz felvételekkel tarkítottak.
A színészek pedig hiába profik papíron, itt mindegyikük valósággal szenved a szerepükben. Komolyan mondom, hogy ezeknél még én is hitelesebb lennék egy tampon reklámban. Különösen Josh Peck (A harag sodrása, Fúrófej Taylor) maradjon meg inkább szinkronszínésznek, mert amit itt művel, az kritikán aluli. Ráadásul maga a karaktere is idegesítő.
Amerikai-kanadai koprodukció.
4. Tell Me Something - Telmisseomding (1999)
Rendezte: Youn-hyun Chang
A "kötelező" ázsiai darab, most Dél-Koerából.
Egy jól sikerült Hetedik-klón. Na jó, ez félrevezető lehet, mert itt nincs vallásos üzengetés, kreatív gyilkosságok, csak feldarabolt hullák. Ráadásul a darabok nem mindig passzolnak egymáshoz, vagyis több gyilkosság holttesteink a testrészeit variálja a tettes. A közös pont -egy nő- hamar előkerül, de magának az elkövetőnek a kiléte természetesen csak a film végén derül ki. Meg egy plusz csavar, de azt már soknak tartottam.
A nyomozók meg teszik a dolgukat, szóval amolyan megszokott thrillerrel lenne a dolgunk, ha nem lenne benne annyi darabolás. Mindenesetre abszolút hangulatos, nem véletlenül hasonlítottam az előbb egy bizonyos műhöz. Viszont kissé hosszú, ezt a két órát soknak éreztem. Ráadásul a gyilkosra se lehetett volna nehéz rátalálni, ha egy kicsit jobban odafigyelnek a rendőrök. De egyáltalán nem vontatott, csak elnyújtott. Kellemes, "tipikus nyomozós" tempója van.
Sajnos vannak dramaturgiai zsákutcák, mint a főnyomozó korrupciós ügye (vagy mi), ami semmi pluszt nem ad a filmhez. Vagy a társa mogyorómániája, amiből semmi nem sül ki. Továbbá Enyának a zenéjét imádom, de ebben a filmben borzasztóan hat. Mint a csokoládés rántott hús. De nem csak az ő szerzeményeivel nyúltak mellé, alapvetően elég rosszul választottak aláfestő zenéket.
Mindazonáltal a négy alkotás közül talán ezt ajánlanám a legjobban.
Friss kommentek