Ma éjfélig még tart a nyereményjátékunk az 5 db páros mozikuponért, melynek keretében meg lehet tekinteni az alábbi filmet. Lássuk, hogy mire vállalkoznak a jelentkezők! (Valami rejtélyes oknál fogva eltűnt az utolsó két bejegyzés, úgy hogy akit érdekel a játék, az nézzen fel a blog Facebook-oldalára, lájkolja, majd ossza meg az ezzel kapcsolatos posztot.)

Ideglelés Csernobilban  - Chernobyl Diaires (2012)

Rendezte: Bradley Parker

Kezdjük azzal, hogy a film teljesen más, mint amit az előzetese sugall. Abban ugyanis azt érezzük, mintha ez is egy újabb futószalagon gyártott found footage darab lenne, szellemekkel. Nos, ez kérem rohadtul nem így van. Ugyanis hál' Istennek nem egy ál-dokutt kapunk, hanem egy "rendes" filmet. Az más kérdés, hogy az operatőri munkája eléggé szabadon mozgó, ilyesmire példának a Karantén 2-t tudnám felhozni. Ez a megoldás nekem tetszett, így a néző jobban bele tudja magát élni, és mégse kell azon fognia a fejét, hogy "ezt akarják velem elhitetni?".

A másik kellemes meglepetés, hogy szellemek sincsenek, helyettük veszett kutyák és még valami kergeti őrületbe szereplőinket. De ezt most egyelőre hagyjuk, térjünk rá magára a történetre.

Két fiatal amerikai pár  bejárja Európát, amit egy montázs keretében láthatunk, ebben egyébként a Hősök tere is felbukkan, yee. Folyamatosan haladnak Kelet felé, így kilyukadnak Ukrajnában. Befizetnek egy extrém túrára, melynek keretében elzarándokolnak az egykori csernobili atomerőmű melletti halott városba. Hozzájuk csatlakozik még egy ausztrál-norvég (!) szerelmes pár is. Aztán persze hazafelé már nem tudnak elindulni, mert a kisbuszuk bemondja az unalmast. Az éjszaka folyamán meg elragadja valaki vagy valami a vezetőjüket. Innentől kezdve meg egy sablonos "egyenként elhullanak a szereplők" filmet kapunk, amit csak a helyszín tud feldobni úgy igazán. Mert mik elől is menekülnek? Arra sajnos csak a végén kapunk választ. Nem túl kielégítőt, de a maga nemében egyedit. Viszont sokat nem lehet az ezzel operáló jelenetekből látni, így aki annyira odavan azért, hogy az "ismeretlen félelmetesebb", annak ez maga lesz a mennyország.

Egy ilyen jellegű horrornál kulcsfontosságúak a karakterek. Szerencsére velük nincs sok gond, annyira nem idegesítőek. Na jó, az egyiküket a mű közepétől már azért ütni tudtam volna. De azért vannak frappáns, vicces beszólásaik. Kell is, mert amúgy maga az összkép elég lapos. Nem unalmas, mert a dinamika megvan, csak éppen olyan íztelen az egész. Nem igazán tudott belőlem reakciókat kiváltani. Ezen még a sokkolások se segítettek, amik szintén kiszámíthatóak, meg már alapból kinőttem abból, hogy ilyesmire felkapjam a fejem. A színészek egyébként hozzák az elvárhatót, bár amikor egyikük-másikuk összeomlik, azt eléggé túljátsszák. Kiemelni esetleg az idegenvezetőt alakító Dimitri Diatchenko-t tudnám, neki abszolút elhittem, hogy ő most kit is alakít.

Maga a hely eléggé lehangoló, tiszta poszt-apokaliptikus utánérzés. Tetszetős. Ennek hála azért érezni egy sajátos atmoszférát. Sőt, néhány jelenet (helyszín) engem tisztára a Half-Life 2 c. kultikus akció játékra emlékeztetett. Ez is pozitívum. Még az is tetszett, hogy hőseink nem csak az ismeretlen veszélynek voltak kitéve, hanem a sugárzásnak is. Nagyon jó ötlet volt, amikor pl. menekülés közben jelzett a Geiger-Müller számláló, hogy abba az irányba bizony nem mehetnek, mert belehalnak. Kár, hogy az alkotók nem gyúrtak jobban rá, hogy még több ehhez hasonló húzást kitaláljanak.

Többet nem is igazán tudnék erről a filmről írni. Egynek elmegy, de nyugodtan kihagyható. Olyan kis semmilyen.

Értékelés: 5/10

A már említett, magyar feliratos előzetes: