Tényleg nem szándékos, de valahogy mindig sikerül nézhetetlen filmekbe bukkannom. A "friss" jelző pedig arra utal, hogy a legtöbbjük nem olyan rég készült, még a "legöregebb" is 2004-es.
Most kivételesen legyen valami koncepció is, és haladjunk időrendben visszafelé.
1. Az ördög benned lakozik - The Devil Inside (2012)
Rendezte: William Brent Bell
Ördögűzős, kézikamerás film. Hű de eredeti! Mintha tíz éve készült volna Az utolsó ördögűzés, kb. így állhattak hozzá a készítők... Azért valami különbségnek csak kell lennie! Igen, itt nem egy svindlert kapunk, hanem tudományos eszközökkel felvértezett, a Vatikán alól kibújó két ifjú papot. Meg egy lányt, aki anyja lelki üdvéért aggódik. Ugyanis őt már évek óta megszállta a Gonosz, most egy elmegyógyintézetben vegetál.
Háááát... határeset. Érdekes is, ahogy a pupilla tágulást nézik, meg a mondjuk a vérnyomáskülönbséget. Meg a magyarázkodás, hogy a Szentszék már nem megy ki minden futóbolondhoz ördögöt űzni (exőszájzbúk Ferike ugye). Így viszont kívül eshetnek (valamiért, az ok nem világos) a tényleges megszállottak is. Ezért van ez a két önkéntes, aki felveszi a harcot. Ezek a csatározások egész pofásak, annak ellenére, hogy semmi eredetit nem tudnak felmutatni, de tényleg. A baj, a köztes időt kitöltendő baromi unalmas részek. Amint nincs akció, a film hihetetlen mélyrepülésbe kezd. A csaj karaktere totál érdektelen és felesleges. Bőven elég lett volna a két ördögűzőről készíteni egy kvázi "riportfilmet".
A másik gond az, hogy nem csak, hogy ezerszer elsütött panelokból építkezik, hanem szemérmetlenül lop is. Túl azon, hogy az összes ezzel a témával foglalkozó filmből csipeget, még az olyan klasszikusokból is képes csenni, mint az Ómen 3 ominózus csecsemő keresztelése. Ráadásul rosszul. Mert ami ott hátborzongató és nyomasztó volt, az itt kifejezetten kínos.
A kivitelezés tele van a found footage művekre jellemző tipikus hibáival, mint a "mindent lényegtelen böfögést látnunk kell", meg az "egy percre se teszem le azt a kibaszott kamerát, mert a kezemhez nőtt". De a végén már arra se figyelnek, hogy két olasz karakter a hazájában mi a francért beszélgetne egymással angolul?! Ja hogy vesz a kamera! Az már mindjárt más!
Teljesen felesleges film. Nem veszítesz vele semmit, ha kihagyod. Egyébként, ha kell még elrettentő infó, akkor megsúgom, hogy a rendező legutóbbi műve a Stay Alive! - Ezt éld túl! volt...
2. Absentia (2011)
Rendezte: Mike Flanagan
A film eleve vesztes helyzetből startolt, hiszen én már anno megírtam az előzetes kapcsán, hogy olyan érzésem volt, mintha házi barkács alkotást látnék (hoppá, még koimbra kolléga is fel hívta rá a figyelmet). Ami részint igaz is, hiszen mindössze 70.000 dollárból készült, ez aztán a mikro-költségvetés. Ennél még egy Asylum-hulladékra is többet áldoznak. Persze ettől még lehet élvezhető filmet készíteni, szerintem nem egy sikeres és befutott minimál alkotást tudnánk felsorolni. Sajnos azonban itt már a forgatókönyv megírásakor súlyos gondok voltak. Éppen ezért a technikai megvalósításra ki se térek, mert az nem lenne túl tisztességes. Ami egyébként a lehetőségekhez képest egész korrekt.
Látta valaki az Ők (They - 2002) c. foshalmot? Én se nagyon, mert a film közepén bealudtam, majd a barátaim ébresztettek fel, hogy csak azért is végig szenvedjem velük. Na, a készítőknek bejöhetett, ugyanis az alapkoncepció kísértetiesen hasonlít hozzá. Van ugyanis egy terhes nő, akit meglátogat az exdrogos tesója. Aztán kapunk egy duplacsavart, ugyanis a férj hét (!) éve eltűnt, így a vaknak is nyilvánvaló, hogy az asszony nem bírt a vérével, ami teljesen érthető is. A baba apukáját homály fedi, legalábbis ezt próbálják elhitetni velünk, de az első jelenétől kezdve tudjuk, hogy Ő AZ. Nesze neked meglepi.
Na de, térjünk rá a film horror részére, vagy mire. Ugyanis a kismamát elkezdi zaklatni férjének szelleme, ami minden, csak nem ijesztő. Mert én sokat panaszkodok (leginkább a távol-kelet kapcsán), hogy "hű milyen eredeti: hosszú fekete hajú szellemlány!". Igen ám, viszont rá kellett eszmélnem, hogy az ezredszerre is működik, míg egy kopaszodó, szürke pólós, harmincas pasi rohadtul nem tudja ráhozni a frászt az emberre. Felőlem a plafonon is lóghatna és foroghatna a feje, akkor se lenne képes bármit is megmozgatni bennem. maximum a röhögőgörcsöt. Éppen ezért még egy alapvető sokkolás, a legtriviálisabb biológiai reakció kihasználása se jön össze.
Ja igen, hol az összefüggés ez és az Ők között? Ugyanúgy rejtélyes eltűnésekről van szó, ami ezúttal egy gyalogos alagúthoz köthetőek. Konkrét magyarázatot persze nem kapunk, mert minek. Ahogy a lezárás is hasonlóképpen alakul. Ha még csak a sztori eredetlenisége és a nevetséges szellem lenne, még akkor se lenne olyan nagy a baj. De ez egy baromi unalmas és vontatott film. A végén nem hittem el, hogy ez csak másfél óra volt, nekem legalább háromnak tűnt. Igazi kínszenvedés. Kerüljétek.
3. Urban Explorer (2011)
Rendezte: Andy Fetscher
Úgy érzem, valahogy sikerült a "minden eredetiséget nélkülöző" csomagot összeállítanom, hiszen ez se egy túl egyedi darab, pedig akár az is lehetne. Egyébként most Németországba utazunk, bár ez se túl biztató, valljuk be.
A történet lehetne akár egy rossz Benetton reklám is: az észak-amerikai, a dél-amerikai, a francia és a dél-koreai elindulnak egy exkluzív földalatti túrára Berlin szívében, természetesen egy német vezetésével. Ugyanis a történelmüknek hála, rengeteg érdekes és veszélyes alagút leledzik a város alatt.
Az tetszett, hogy a készítők a film feléig szopattak rendesen, hogy most mégis mi fog történni velük. Szóba kerültek itt felejtett "szuperemberek" még a náci időkből, megjelent két agresszív gengszter, de akár még szellemek is lehettek volna. De nem, végül ragaszkodtak egy pszichopata kannibálhoz, aki egyenként levadássza őket. Uncsi. Főleg, ha felidézzük, hogy ez is hány más európai műből építkezett. Van itt Katakombák, A barlang, de még a Borzongásból is kapunk ismerős jeleneteket. A gyilkos pedig egy random karakter, ilyenből tizenkettő egy tucat, had ne mondjak rá példát.
Technikailag minden rendben van. Igazából nézhető egy darab, már ha nem vágyunk másra, mint egy szolid hentelésre, mert ez utóbbiból nem sokat kapunk. Vagy legalábbis a vártnál kevesebbet, pl. két szereplőnek a halálát készen kapjuk, ejj. Vannak kifejezetten jó pillanatai is, de összességében eléggé sablonos. Nagy kár, valamiféle ott felejtett gyilkos "szupernácizombiknak" jobban tudtam volna örülni.
4. Gyilkos játék - Steel Trap (2007)
Rendezte: Luis Cámara
Törzsolvasónk, hErpEsz kért meg rá, hogy emlékezzek már meg erről a műről, mert neki bejött. Mivel ebben a posztban olvashattok róla, így sejthetitek, hogy nekem meg mi a véleményem róla:) Ez is német és ez se túl eredeti.
Szilveszter éjjelén egy hatalmas épületben buli van, tele mindenféle emberrel. Néhány meghívást kapnak egy VIP terembe, ahol exkluzív bánásmódban lesz részük. Innen már lehet sejteni, hogy mi fog következni. Igen, egyenként meghalnak. Ki csapdába esve, ki egy maszkos gyilkos kezei által. Lássuk is az ismerős filmeket: mindenekelőtt Fűrész, Kocka, P2 és akármelyik slasher, ne ragozzuk túl.
A karakterek változatosak ugyan, csak éppen baromira nem érdekesek. Ahogy a köztük alakuló kapcsolatok se, mert minden ismert "fordulatot" ellőnek: lesz cserben hagyás, bizalomvesztés meg az örökös "tuti, hogy a gyilkos cimbije vagy" jelszavú egymásra támadás is.
Persze egy ilyen típusú filmnél mindez kit érdekel, nem igaz? Vér és belsőség kell a népnek ugyebár. Nos, azt is csak mértékkel kapunk. Igazából semmi extra nem maradt meg bennem. Ez egy szimpla iparos munka. Egynek talán elmegy, mert a cselekmény legalább szépen halad, így unalmasnak egyáltalán nem mondanám. Viszont ne legyenek túl nagy elvárások. Ez egy mezei horror és kész, extrák nélkül. A végén meg hiába van fordulat, az teljesen érdektelen.
5. Tsuburo no gara (2004)
Rendezte: Masafumi Yamada
Nincsen kaki-lista ázsiai alkotás nélkül. Íme egy igazi tortúra. Mármint a nézőnek, ha végig bírja nézni ezt az egy órácskát. Hihetetlenül lassú és vontatott. Ami még hagyján, de ráadásképpen még baromi elvont is.
A történetről nem is tudok mit írni, mert igazából nincs is. Egy nő meg egy férfi be van zárva egy helyiségbe, mindenféle lim-lomok közé. A férfi hátára meg egy bizarr szerkezet van operálva és látványosan szenved. Mint kiderül, szerencsétlent eleve így neveltén, babakora óta. Hogy miért, az vagy nem derül ki, vagy csak nekem nem volt világos. Ahogy a visszatérő csigák jelentése sem.
Jó példa azokra a filmekre, amelyek nem európai embernek készültek, legalábbis szerintem. Biztos van benne valami mögöttes tartalom, amit csak a japánok érthetnek. Vagy itt képletesen tényleg csak arról volna szó, hogy az ember próbáljon meg elszakadni a családjától és legyen független? Nem tudom, nem értem.
Csak művész- és ázsiai-, illetve ázsiai művészfilm rajongóknak ajánlom. Remélem Darkcomet nevű olvasónk felvilágosít:)
Friss kommentek