Így kívánok boldog születésnapot purgának. De gondolom, ti is. Isten éltessen!
Következzen néhány film, lényegre törő, rövid kritikákkal. Minden tekintetben vegyes a felhozatal: nemzet, műfaj, kor és minőség. Ezekről vagy nincs kedvem hosszabban írni, vagy csak egyszerűen nem akartam. Viszont, ha már meglestem őket, legalább ennyi haszna legyen belőlük. Nosza.
Rendezte: Lucky McKee
Az év egyik legjobban várt horrorja. Mi is vártuk, hiszen a The Girl Next Door nagy kedvenc, ráadásul ez a szintén korrektül sikerült Offspring folytatása. Amit, ha nem látott a néző, az se nagy baj, csak így nem tudatosul benne, hogy a főszereplő "Nő" egy szadista, barlanglakó, kannibál család tagja volt, akik bárkit képesek voltak lemészárolni.
A történet szerint a "Nő" egyedüli túlélőként bolyong az erdőben, míg egy férfi be nem fogja, mint egy állatot. Aztán szépen kikötőzi a pincében (!), majd nevelő célzattal megkínozza családja asszisztálása mellett. Rém ismerős sztori, nem? Igen, igen: Jack Ketchum mintha újraforgatta volna a The Girl Next Door-t, csak éppen minden jót kivett belőle. A szereplőkkel nem tudunk együtt érezni, így a lány megpróbáltatásai sem húsba vágóak. A karakterek felszínesek, és elcseszettek. Ráadásul a film végén van egy bizarr fordulat, ami az egész eddigi cselekményeket teljesen más fényben tünteti fel. Vagyis itt nem egy civilizált család degradációját követtük nyomon, hanem egy eleve degenerált közösség életvitelét. Ennek következtében a mondandó is arra redukálódik, hogy a "férfiak mekkora egy állatok", tekintve, hogy hímnemű szereplők eléggé korlátozott számban jelennek meg, míg minden résztvevő nő csupán áldozat.
A legnagyobb baj, hogy egyszerűen mindenki sejtheti, hogy mi lesz a vége. Nincs igazi meglepetés (leszámítva azt, amiről az előbb tettem említést). A rengeteg negatívum ellenére valamiért mégis tetszett. Van egy sajátos hangulata és néhány jól eltalált pillanata. Az egyik kedvencem az, amikor az anyuka megindul a pincében, kezében egy deszkával. Ha minden jelenet ilyen erős lett volna, akkor most egy mesterműről beszélnénk. Kár érte, mert ez így csak egy nagy hakni. De legalább a nézhető fajtából.
Apropó, a stáblista után van egy bónusz jelenet, amit én sehogy se tudtam értelmezni. Kérem valaki írja már meg, hogy az mi akart lenni. Vagy csak el kellene olvasni a könyvet?
Mivel már meggyújtottuk az első adventi gyertyát, hivatalosan is beköszöntött a karácsonyi szezon. Mi sem maradhatunk le, így örömmel jelentem, hogy idén is lesz karácsonyi horror rovat. Íme.
Rendezte: Michael Cooney
Az első részt a maga módján szerettük, hiszen egy jópofa baromság volt, néhol beteg ötletekkel. Sajnos a folytatás azonban még a kategóriához mérten is színvonaltalan lett.
A kezdés jól sikerült, hiszen a legtöbb második rész megköveteli azt, hogy az előzményekről is essen szó, kiváltképp, ha a két film között 3 év telt el. Így láthatjuk, amint a szerencsétlen (ex-) seriff egy nem túl empatikus pszichológusnak meséli el a Gyilkos Mutáns Hóember történetét. Ami jó, mert az ilyesmit hamar le lehet zavarni, ráadásul még humoros is. Ezután kezdődnek a gondok, hiszen a család Karácsonykor elutazik egy trópusi szigetre, hátha ez jót tesz majd a főhősünk traumájának. Csak hogy Jack Frost feltámad (elég béna módon), és utánuk ered. Mi több, új képességekre is szert tett, továbbá ezzel együtt az ereje is megnövekedett.
Mivel már anno se ártott neki a meleg, így a túléléssel nem lesz gondja. A hóember kellékeit (orr, szem stb.) meg igen változatosan szerzi meg. Vagyis annyira nem, mert egyszerűen mindenkit legyilkol. Voltaképpen a teljes alakját elég későn éri el. A nyaraló tulaja (aki egy angol karikatúra) pedig nem hajlandó elfogadni a tényt, hogy egy gyilkossal van dolguk, még a szétlapított hulla láttán sem. Aztán persze elszabadul a pokol, ami egy hatalmas vérfürdőben mutatkozik meg. Igaz, ez a része is lehetett volna hatásosabb.
Friss kommentek