Az ördögűző (The Exorcist) 1973-ban hatalmas sikert aratott, még két Oscar-díjat is bezsebelt. Azóta megélt több folytatást, sőt egy rendezői változatot is. A történetet majmoló rengeteg rip-off-ról meg már ne is beszéljünk. Így aki manapság ilyen típusú filmet akar forgatni, annak valami újjal kell előrukkolnia. Szerencsére erre több példa is van, lássunk ezek közül hármat.

Ördögűzés Emily Rose üdvéért - The Exorcism of Emily Rose (2005)

Rendezte: Scott Derrickson

Kezdjük a legismertebbel. Ez a film azért különleges, mivel nem akarja az ember szájába rágni, hogy igenis van Isten, Sátán meg ilyesmik. Egy kettős képet kapunk, ami kielégítheti a szkeptikusok igényeit is. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy igaz történet alapján készült, hogy mennyire az, nem néztem utána.

A sztori voltaképpen egy visszaemlékezéssel egybekötött bírósági tárgyalás. A vádlott egy pap, aki ördögűzést hajtott végre -ki nem találjátok- a 19 éves Emily Rose-on. Sajnos ő maga nem élte túl a megpróbáltatásokat, így a tárgyalás tétje komoly. Az ügyészség pedig minden erejével azon van, hogy bebizonyítsa az esküdteknek azt, hogy az egész szertartásosdi egy nagy humbug. A lánynak pedig voltaképpen epilepsziás rohamai voltak.

A kettősség, amiről beszéltem, rögtön érzékelhető. Ugyanis minden egyes kulcsfontosságú jelenetet kétféleképpen láthatunk: egy természetfelettit és egy racionálisat. Nekem ez nagyon tetszett, valóban egyedi és egyben zseniális húzás volt az alkotóktól. Azonban a feszültség érthető módon vajmi kevés. Egyrészt nekem alapból visszás az, ha rögtön az elején megtudom, hogy mi lett a főszereplővel, onnantól kezdve már nem köt le. Másodszor pedig a film horror jellege sokszor csak hatásvadász ijesztgetésekben mutatkozik meg. Konkrétan amikor a címszereplő démonokat hallucinál (?).

Vincent D'Onofrio több tucat filmben játszott (pl. 13. emelet, Ed Wood, Men in Black), rendezői debütálásának a Don't Go in the Woods horrort választotta. A történet szerit egy fiatalokból álló csapat az erdő felé veszi az irányt, szabadulni szeretnének a mindennapokból és csakis új dalok írására akarnak fókuszálni. Ha vígjáték lenne, akkor nagy poénok közepette sütögetnek a vulgáris poénokat, ha dráma, akkor felhánytorgatnák a múltat és folyamatosan sírnának. Csakhogy ez itt egy horror és bizony nem a ihlet bujkál a fák között. Mondjuk nem csoda, hogy ilyen dalok hallatán ölni támad kedve.

Igazság szerint most leginkább a Zombi sztriptíz kedvelői örülhetnek, hiszen a Strippers vs. Werewolves hasonló témával szolgál. A sztriptíz bárban dolgozó csajok felveszik a kesztyűt a farkasemberek ellen.

Cápák éjszakája - Shark night 3D (2011)

Rendezte: David R. Ellis

Tavaly a világ megkapta a Piranha 3D-t (mi fél év késéssel), ami egész sikeres vállalkozásnak bizonyult. Semmi sem bizonyítja jobban annál, hogy már készül a folytatása Piranha 3DD néven. Nosza, egyesek gondolták, hogy azért idén is prezentálnak egy térhatású, vizes, állattámadásos tini-horrort az erre vágyóknak. Az elkövetők pedig ezúttal legyenek cápák, ami magától értetődő, nem szorul különösebb magyarázatra. Az is, hogy miért pont David R. Ellis kapta meg a rendezés jogát, hiszen neki a Végső állomás 3D óta van tapasztalata ilyen téren, igaz az (is) egy nagy bukta volt.

A történet sejthetően nem túl bonyolult: egy csapat főiskolás elmegy egy tavon lévő szigetre nyaralni, csakhogy hamar rájönnek, hogy a víz nem túl biztonságos. Hozzáteszem, hogy sós vizű tóról van szó, így nem kell valamiféle mutáns cápákat vizionálni. Továbbá igen, sok van belőlük, ennek az okára is fény derül, ami nem egy nagy csavar ugyan, de nem is agyzsibbasztó baromság.

Újabb filmet köhög ki magából az Asylum, ezúttal a The Amityville Haunting horrorral jelentkezik. Geoff Meed első rendezésével van dolgunk, az úriember több B kategóriás filmben színészkedett és természetesen felbukkant egy-két Asylum remekműben is. Found footage stílusban próbálnak rémisztgetni, egy családért izgulhatunk, akik egy kísértet járta házban próbálnak éldegélni. Amerikában december 27-én jelenik meg DVD-n és Blu-rayen.