A válasz: Igen! Már ha rendelkezünk az alábbi csatornák egy részével. Ha viszont csak a három alap adóval rendelkeznek a kedves olvasók, ne nyomjanak a tovább gombra. Nekik maradnak az egyéb alternatívák. Lássuk.
A válasz: Igen! Már ha rendelkezünk az alábbi csatornák egy részével. Ha viszont csak a három alap adóval rendelkeznek a kedves olvasók, ne nyomjanak a tovább gombra. Nekik maradnak az egyéb alternatívák. Lássuk.
Úgy tűnik, kénytelen vagyok máris visszakanyarodni a '70-es évekhez, remélem nem hiába.
Rendezte: Bob Clark
Andy a vietnámi háborúban szolgál, míg egy nap értesítik a családját a halálhíréről. Ők természetesen nehezen dolgozzák fel a hírt, azonban még aznap éjjel bekopog hozzájuk a halottnak hitt fiúk. Erre mondják, hogy valóságos csoda. Vagy csak adminisztratív tévedés. Ugyan a srác kissé furcsán viselkedik, de miért is ne lenne fura egy olyan ember, aki pár napja még az életéért küzdött a dzsungelben? Úgy hogy a szülők megnyugodnak, legalább él a fiúk, és ami a legfontosabb: hazatért.
Az lesz a legjobb, ha rögtön elárulom a lényeges momentumot: Andy egy zombi. Vagy valami olyasmi. Mert beszélni és gondolkodni tud. Azonban nincsenek testi szükségletei, ha csak az nem számít, hogy időnként embereket öl a vérükért, ami végül is egyben tartja. Kvázi külső elváltozást sem észlelni rajta. További érdekesség, hogy a "zombiizmust" nem terjeszti, szóval csak simán mészárol. Mondanom se kell, hogy a viselkedése abszolút nem a megszokott: a beszélgetés nála kimerül a tőmondatokban, amiket persze nem ő kezdeményez. Ja és kedvenc időtöltése a hintaszékben való üldögélés.
Természetesen idén is megtartjuk a kedvenc ünnepnapunkat. Csak győzzétek kivárni!
A képet innen loptuk.
Gondolom a többségnek már kicsit herótja van az utóbbi posztokból, hiszen jóformán csak '70-es évekbeli klasszikusokról rizsáztam. Ezért most következzen egy 2007-es koreai csemege. Mondhatni tökéletesen megfelel a blog ars poeticájának is, hiszen ez a film annyira nem ismert, hogy még imdb-n sincs fenn. Az más kérdés, hogy ilyen címmel már vagy egy tucat film készült.
Rendezte: Kim Jin Won
Ahogy a cím is sejteti, ez bizony egy torture porn. Méghozzá áldokumentarista rendezésben. Egész konkrétan egy mondo. Akiknek ezek a szakzsargonok nem mondanak semmit, azok egyrészt rossz helyen járnak, másrészt meg íme: szadista belezős film, ami el akarja hitetni, hogy ez megtörtént.
A történetről nem igazán lehet mit írni, hiszen itt is csak kínzás van, jóformán végig. Igen, nyugodtan vonjatok párhuzamot a Grotesque-val. Vagy inkább mégse. Mert míg ott tényleg másfél óra tömör tortúra volt látható, addig itt ez elég döcögősen van megvalósítva. Mondhatni a film első fele kifejezetten unalmas.
Ami érdekessé, és valamilyen szinten egyedivé teszi a művet a szokványos mocsokból, az az operatőri munka. Ugyanis itt az áldozatok fejére kamerákat szereltek, így sokszor az ő szemükkel látjuk az eseményeket. Azért a kínzóiknak is vannak kézi kamerájuk, szóval eléggé változatosra sikeredett ezeknek a váltogatása. Nagy kár azonban, hogy -hülyén hangzik- de sokszor túlzottan szemérmesek voltak az alkotók. Pl. amikor a kvázi főszereplő "alanyt" nyüstölik, akkor csak az ő szemével látunk, ami azért annyira nem látványos. Pláne, hogy a "realitás" kedvéért sokszor a fájdalomtól lehorgasztja a fejét, aminek következtében csak a lábait nézhetjük. Másik nagy probléma, hogy maguk a kínzások sincsenek túlságosan elnyújtva, gondolom inkább az emberi lélekre akart rávilágítani a rendező, de ez is csak felemásan sikerült.
Friss kommentek