Végre! Egy emberként lélegzenek fel azok, akik már a listát várják lassan egy éve. No igen, jó munkához idő kell. Azonban végig nézve a címeket, sajnos meg kell állapítanom, hogy teljesen felesleges volt ennyit várnom, kutakodnom és megnéznem mindenféle jött-ment hulladékot. Ugyanis már tavaly is ezeket választottam volna, ha akkor megírom. Így jártam. Nosza.

Mielőtt bárki belekezdene a felsoroltak mustrálásába, kérem, előbb olvassa el a kvázi "használati utasítást":

1. Ez egy szubjektív lista, jobb ha ezt rögtön tisztázzuk. Nekem ezek voltak a legmeghatározóbb filmélménjeim, már ami a félelemkeltést illeti. Másképpen nem is lehetne megírni, tekintve, hogy nem lehet semmiféle faktort felállítani, mint pl. a tudjuk melyik listám kapcsán a "brutalitásmérőt".

2. Törekedtem arra, hogy ne a saját félelmeim miatt legyenek egyes művek a listán, illetve általánosságban ne a fóbiák kihasználása kerüljön előtérbe. Ezért olyanokat ne is várjatok, mint pl. az 1990-es Arachnafóbia - Pókiszony c. klasszikust (mondjuk ennek eleve van egy komikus beütése).

3. A lista még így sem tökéletes, vagy végleges. Ugyanis be kellett látnom, hogy rengeteg filmet kell megnézni az ilyesmihez, én meg egyszerűen feladtam. Ha egy év alatt nem találtam semmi újat, akkor most mire várok? Kérdeztem magamtól, és hát tessék...

4. Az 1-es ponthoz kapcsolódóan: nagyon sok klasszikus (amikre lentebb kitérek) azért nem lesz rajta, mert egyszerűen eljárt felettük az idő. Mert elhiszem a kedves 30-as, 40-es kommentelőknek, hogy ők anno, hogy megijedtek a moziban, ami valószínűleg nyomot is hagyott bennük. De mai szemmel nézve bizony sok remekmű egyszerűen nem képes megborzongatni, csak kellemes filmélményt nyújtani.

5. Próbáltam változatosra készíteni, így nem feltétlen a legfélelmetesebbeket láthatjátok majd, hanem esetleg az alműfajon belül a legmeghatározóbbat. Már amelyik kategória képes erre, pl. meggyőződésem, hogy a farkasemberes alkotásokon egyáltalán nem lehet parázni.

6. A félreértések megelőzése végett: nem ezek a legjobb horrorok, sőt. Csak a SZERINTEM leg-félelemkeltőbbek. Így a sorrendet is csak a paráztatási szint szerint kell értelmezni.

Egyébként nyugodtan írjátok le Ti is a saját listátokat, érdekel:)

Továbbá nem elfelejteni, hogy még ma éjfélig lehet ránk voksolni a Kult-Szórakozás kategóriában!

Jó mulatást! Aztán ne nekem panaszkodjatok, ha majd nem tudtok aludni:)

Mega Cápa, Mega Kroki, Mega Piranha... minden állatból lehet egy hatalmasra nőtt egyed, lassan jöhet a Mega Vércsiga. Pókokból is volt már jó néhány termetes példány, de azért jön a következő méretes pók. A rendezői teendőket Mike Mendez látja el, tőle a Gravedancerst és a The Conventet lehetett látni.

A hegyomlási méretű mutálódott cukiság Los Angeles felé veszi az irányt, nyomában ott lohol egy katonai egység, aminek az élén egy kissé őrült parancsnok áll. Rajtuk kívül egy tökös helyi fickó is megpróbálja becserkészni az állatkát. Ám hiába hatalmas a dög, mivel elég jól el tud rejtőzni, be tud olvadni a környezetbe.

Ne mondjátok, hogy nem tartom a lépést a bemutatókkal, íme egy idei darab, ami már most is elég népszerű sokaknál.

Insidious (2011)

Rendezte: James Wan

Alapból már megvan egy minimális siker, ha úgy harangozzák be, hogy a Fűrész és a Paranormal Activity alkotóitól. Nos, ami számomra érdekesebb, az James Wan, akinek nem csak Jigsaw-ot, de a szerintem nagyon ütősre sikeredett Halálos hallgatást is rendezte. A trailer pedig egész pofásra sikeredett, bár én már akkor is megírtam, hogy nem tűnik többnek, mint egy átlagos kísértetházas horror. Az előrejelzésem jogos is volt, meg nem is.

A történet látszólag semmi extra: apu, anyu és a három gyerek egy új házba költözik, mivel anyuci nem bírta tovább a régi lakhelyüket. Egészen konkrétan paranormális jelenségek áldozata volt, apuci az "egyszerűség" kedvéért meg inkább belement az ingatlanváltásba. Azonban a furcsaságok ide is követték őket, mi több, legidősebb fiúk, Dalton (Ty Simpkins - Világok harca, A következő három nap) egy furcsa kómába esik, ami előtt az orvosok is értetlenül állnak. Aztán persze előkerülnek a szellemszakértők. A lényeg pedig az, hogy az említett kissrác álmában ún. asztrál utazásokon esik át, vagyis a lelke a testén kívül repked. Csakhogy az ártó szellemek nem engedik vissza, mivel át akarják venni a gazdátlan testet. Mi több, a főkolompos egy démon, aminek a kivitelezése ritka gagyira sikeredett, ráadásul kifejezetten röhejes. Nem tud megijeszteni az fix. Engem leginkább Darth Maul-ra emlékeztetett.

Legutóbb az Eaten Alive kapcsán írtam, hogy úgy tűnik, hogy a rendezőnek életében csak két nagy dobása volt: a Texasi láncfűrészes mészárlás és a Poltergeist. Akkor még nem tudtam, hogy ez nem egy elhamarkodott kijelentés volt ez tőlem. Jöjjön két mű tőle, amikben két közös vonás is van: mindkettő förtelmes és mindkettőt folytatták.

A mángorló - The Mangler (1995)

Most komolyan, ha valaki azt hallja, hogy van egy olyan film, amit Tobe Hooper rendez, egy Stephen King novellából, továbbá a főszereplő Robert Englund (alias Freddy Krueger), annak nem futna össze a nyál a szájában? Ilyen hármasfogat munkája egyszerűen NEM lehet szar, de mégis.

Már magával a történettel gondok vannak, ugyanis a konfliktus kiindulópontja egy mángorló. Aki nem tudná, az egy ipari méretű vasaló, leginkább lepedők, terítők és egyéb, nagy méretű anyagok ránctalanítására használják. Magyarul lapít, mint az állat. De aki erről többet akar tudni, annak íme.

Szóval ez a gép egyszerűen gonosz, mint később kiderül, egy démon szállta meg. Itt alapból elgondolkodhatnánk, hogy egy helyhez kötött eszköztől mégis mi félni valója van az embernek? Na igen, nem sok. Ugyanis a mángorló egy kapzsi vénember  (Englund zseniálisan alakítja, az tény) tulajdona, aki kvázi rabszolgaként foglalkoztatja az ott dolgozó nőket. Gondolom sejthető, hogy az áldozatoknak egy része belőlük lesz. Aminek a véghez vitele egyértelmű: a masina egyszerűen kilapítja az embert.