Mielőtt nekikezdenénk, szögezzük le, hogy a kedvenceim mellett ezek sem a "legjobbak", hanem egyszerűen olyan meghatározó alkotások, amik hatással voltak a filmiparra, mondhatni a nagy zsánerek következnek.

Biztos lesznek olyan közismert nevek, amiket kihagyok, de próbáltam a 10 legfontosabbat összeszedni. Az igaz, hogy ez is részint szubjektív, szóval a listával vitatkozni szabad, mi több, kötelező:)

Elkerülve azt a hibát, hogy valamiféle rangsort vizionáljatok bele, ezért az egyszerűség kedvéért kronológiai sorrendet állítottam fel.

Ne cseszekedj az...izével. Portugáliában készült az alábbi 14 perces Blarghaaahrgarg horror (-vígjáték). Megismerjük Zecát, aki nagyanyjával él és bogárírtóként ténykedik. Egy nap történik egy kis baleset, amelynek következében a szemetesébe került papírzsepiből kifejlődik egy lény és ahogy látszik, elég éhes.

A nagy sikerű South Parkban már szinte mindenki megkapta a magáét, alig akadt olyan téma, amit nem érintettek és alig volt olyasmi, amit nem figuráztak ki. Most Az emberi százlábún (The Human Centipede) volt a sor.

Cannibal Ferox (1981)

Rendezte: Umberto Lenzi

A világot megbotránkoztató Cannibal Holocaust sikere után (az csak jelent valamit, ha az ember filmjét 50 országban betiltják?) bizony megindult a kannibálos, dzsungeles filmek divathullámja. Ezt nem ecsetelném tovább, mert ezt már bővebben kifejtettem A dzsungel árnyékában c. borzadálynál. A lényeg, hogy nagyon sokan próbáltak  az előbb említett hullámot meglovagolni, a legtöbben elég kevés sikerrel. Kivételt képez talán ez a mű, teljes joggal, annak ellenére hogy a különbségek ellenére ez is voltaképpen egy másolata Deodato művének.

A sztori önmagában még akár érdekes is lenne, ha a főszereplők nem lennének ennyire ellenszenvesek: egy hisztis- és egy okostojás picsa. Ez utóbbi pedig különösképpen irritáló, noha neki van a legfontosabb szerepe a filmben, amit a csak a végén fogunk megérteni. De mitől is zavaró ez a karakter? Mert eleve úgy megy el az esőerdőbe, hogy az antropológiai szakdolgozatával bebizonyítsa azt az elméletet, hogy olyan, mint "kannibalizmus" nem létezik, ez csak a fehér ember meséje, amivel anno legalizálta az őslakosok módszeres kiirtását. Azért valljuk be, van ebben ráció, de nekem egy ilyen kaland kb. azzal egyenértékű, mintha valaki elmenne Csernobilba megbizonyosodni arról, hogy tényleg sugárzik-e. Természetesen két városi lány három percet sem bírna ki egy ilyen vidéken, ezért felbérelnek egy hasonló kaliberű kísérőt, akit a nagy klasszikusban is láthattunk. Igaz, itt nem hal meg rögtön, sőt még flörtölgetésre is futja.

Laetitia Casta játssza a főszerepet a Behind the Walls francia horrorban. Erről a "vidékről" érkezett jó néhány említésre méltó produkció, így bizton remélhetjük, hogy ez is szerez néhány borzongatós percet.  Julien Lacombe és Pascal Sid körmölték le a forgatókönyvet és még a rendezői teendőket is ellátták. A jóemberek eddig csak rövidfilmekkel jelentkeztek, most először kaptak lehetőséget, hogy hosszabb produkcióval jelentkezzenek, ráadásul egyből 3D-ben forgathattak.

Casta egy írónőt alakít, akinek éppen semmi épkézláb ötlet nem jut az eszébe, ezért egy vidéki házikóba vonul vissza, hátha megváltozik a helyzet és meg tudja írni új könyvét. A nő a ház alagsorában egy lezárt szobára lel. Ezt követően rémálmok és egyéb víziók kezdik gyötörni, a helyiek pedig egyre idegesebbek néhány kislány rejtélyes eltűnése miatt.