Ha el akarsz adni egy (horror-) filmet, akkor az egyik legköltséghatékonyabb opció ilyenkor az, ha egyszerűen oda biggyeszted azt a rövid, ám velőd mondatot, hogy "A film megtörtént események alapján készült". Ezután már szinte bármit megtehetsz, hiszen a cselekmények legnagyobb részét úgyis "homály fedi", te pedig akármit kitalálhatsz.

Most lássunk két olyan filmet, ami helyzetükből adódóan ugyan nagy része fikció, de sajnos van valóság alapjuk.

Nyílt tengeren - Open water (2003)

Rendezte: Chris Kentis

A történet egyszerű és jobban belegondolva pont ettől nyomasztó: egy amerikai házaspár elmegy a trópusokra nyaralni, konkrétan búvárkodni. Igen ám, de a hajó véletlenül ott hagyja őket a nyílt tengeren, ahol mondanom se kell, nem sellők úszkálnak.

Van egy elég komoly dokumentarista jellege, de ettől lesz minden körülmény érthető. Sajnos érezni itt is a szerény költségvetést (fél guriga), ám ennek ellenére olyan feszültséget gerjeszt, amire a Cápa óta nem volt e téren példa. A film pont attól erős, hogy próbál minél reálisabb lenni: egyszerűen beletudjuk magunkat élni a helyzetbe és a legrosszabb, hogy mi is hasonlóképpen cselekednénk. Pontosabban semmit se tudnánk tenni. Hiszen itt csak két szerencsétlen ember van, körülöttük pedig a hatalmas Óceán. Emiatt nem is hiányoznak a "robotcápák" és egyéb speciális effektek. Maga a mélytengeri látvány érzékelteti velünk, hogy itt aztán nincs túl sok esély az életben maradásra. Azonban az operatőri munka meg kell hagyni, elég amatőr, mármint ami a színeket illeti, a vágásokkal nincs nagyobb bajom. Tudjátok, amolyan TV-film hatásra gondolok.

Aftermath (1994)

Rendezte: Nacho Cerdá

A spanyolok mindig tudnak meglepetést okozni. Azt ugye tisztáztuk, hogy a horror terén ők az istenek. Ez a film viszont kissé megosztja az érzéseimet. Eléggé beteg, viszont mondhatni nagyon szépen kivitelezve.

Mivel mindössze egy félórás alkotásról beszélünk, én is rövid leszek. A történeten nincs nagyon mit ragozni: a patológián az egyik korboncnok felvág, majd megdug egy halott nőt. Igen, lényegében ennyi. Nekrofília.

Ami érdekessé teszi az összhatást, hogy mindezt emberi beszéd nélkül láthatjuk, mert azért elárulom, az illető eleinte nem magányosan boncolgat. Zene sincs, csak azok a hangok, amik gyanítom mindennaposak a proszektúrán, persze leszámítva a szexualitást. Ebből adódóan eléggé kitárulkozó, hímtagon kívül minden a szemünk elé tárul, mondjuk a blog szempontjából maga az anatómiai rész érdekes. E téren maximálisan meg lehetünk elégedve, abszolút hitelesek a khm... kellékek.

Itt egy újabb adag bizonyíték, hogy én igenis "dolgozom" azon, hogy minél tökéletesebb listát állítsak össze, hiszen mégiscsak a 10 legparáztatósabbat keressük. Korábban már beszámoltam egy fél tucat műről, amiben rémisztgetést ígértek, helyettük viszont jóformán kínszenvedést kaptam. A most következőek már egy fokkal jobbak, de még így is elég gyengusok az elvárásaimhoz képest.

1. The Echo (2008)

Rendezte: Yam Larans

Na ez egy érdekes film, ugyanis a rendezője, a saját, 4 évvel korábbi filmjét remake-elte, hogy Amerika-kompatibilis legyen, az amúgy a Fülöp-szigetekről származó alkotás. Ennek fényében az eredeti sem lehet annyira jó, hiszen anno a Körnél is ugyanaz a rendező dolgozott a japán verzión, mint a feldolgozásánál is.

A lényeg: frissen szabadult csóka az elhunyt anyuka, régi, lerobbant bérházába költözik, ahol fura hangokra lesz figyelmes. Leginkább a szomszédok veszekedésére, de történnek más furcsaságok is. Voltaképpen itt sincs semmi más, "gyszerűen" szellemek garázdálkodnak, minket pedig megpróbálnak megijeszteni. Ez a része egyszer-kétszer sikerül is, hiszen már maga a kezdés is eléggé hátborzongató. De ezt, és még egy jelenetet leszámítva, kissé unalmas és kiszámítható az egész.

Technikailag nincsen vele semmi gond, szépek a színek, van a filmben bőven munka, csak épp maga a forgatókönyv nevetséges. Egyszerűen nem tud meglepni. Pedig ez elvárás lenne, ha már "rejtélyeket" akar felgöngyölíteni a főszereplőnk. Egyébként meg buta is a film. Ahogy a karakterek többsége is az. Ráadásul mindenféle eredetiséget nélkülöz. Kár érte, pedig ígéretesnek indult.