Következzen néhány film, lényegre törő, rövid kritikákkal. Minden tekintetben vegyes a felhozatal: nemzet, műfaj, kor és minőség. Ezekről vagy nincs kedvem hosszabban írni, vagy csak egyszerűen nem akartam. Viszont, ha már meglestem őket, legalább ennyi haszna legyen belőlük. Nosza.
The Woman (2011)
Rendezte: Lucky McKee
Az év egyik legjobban várt horrorja. Mi is vártuk, hiszen a The Girl Next Door nagy kedvenc, ráadásul ez a szintén korrektül sikerült Offspring folytatása. Amit, ha nem látott a néző, az se nagy baj, csak így nem tudatosul benne, hogy a főszereplő "Nő" egy szadista, barlanglakó, kannibál család tagja volt, akik bárkit képesek voltak lemészárolni.
A történet szerint a "Nő" egyedüli túlélőként bolyong az erdőben, míg egy férfi be nem fogja, mint egy állatot. Aztán szépen kikötőzi a pincében (!), majd nevelő célzattal megkínozza családja asszisztálása mellett. Rém ismerős sztori, nem? Igen, igen: Jack Ketchum mintha újraforgatta volna a The Girl Next Door-t, csak éppen minden jót kivett belőle. A szereplőkkel nem tudunk együtt érezni, így a lány megpróbáltatásai sem húsba vágóak. A karakterek felszínesek, és elcseszettek. Ráadásul a film végén van egy bizarr fordulat, ami az egész eddigi cselekményeket teljesen más fényben tünteti fel. Vagyis itt nem egy civilizált család degradációját követtük nyomon, hanem egy eleve degenerált közösség életvitelét. Ennek következtében a mondandó is arra redukálódik, hogy a "férfiak mekkora egy állatok", tekintve, hogy hímnemű szereplők eléggé korlátozott számban jelennek meg, míg minden résztvevő nő csupán áldozat.
A legnagyobb baj, hogy egyszerűen mindenki sejtheti, hogy mi lesz a vége. Nincs igazi meglepetés (leszámítva azt, amiről az előbb tettem említést). A rengeteg negatívum ellenére valamiért mégis tetszett. Van egy sajátos hangulata és néhány jól eltalált pillanata. Az egyik kedvencem az, amikor az anyuka megindul a pincében, kezében egy deszkával. Ha minden jelenet ilyen erős lett volna, akkor most egy mesterműről beszélnénk. Kár érte, mert ez így csak egy nagy hakni. De legalább a nézhető fajtából.
Apropó, a stáblista után van egy bónusz jelenet, amit én sehogy se tudtam értelmezni. Kérem valaki írja már meg, hogy az mi akart lenni. Vagy csak el kellene olvasni a könyvet?
Szellemjárás - Ghost story (1981)
Rendezte: John Irvin
Ez az a film, ami egy korszak színészeinek állít emléket, hiszen olyan hírességek vannak benne, mint a közismert Fred Astaire, a két Oscar-díjas Melvyn Douglas, az Oscar-díjas Patricia Neal és még sorolhatnám. A rendező se kis név, hazánkban talán a legismertebb műve a Piszkos alku. Szóval minden adott volt ahhoz, hogy valami jó süljön ki a filmből, mégse jött össze igazán.
A sztori az első fél órában nagyon zavaros, alig lehet követni a cselekményeket, végül szerencsére kapunk egy lineáris történetvezetést. Aminek lényege, hogy van egy négy fős baráti társaság, akik már benne vannak a korban, így kedvenc szórakozásuk, hogy egymásnak rémisztő sztorikat mesélnek. Sajnos egyikük rejtélyes módon elhalálozik, a fia pedig szembesíti a többieket azzal, hogy itt valami paranormális dolog állhat a háttérben. Ezután az öregek csak elmesélik a közös titkukat, ami mondhatni film a filmben, hiszen a mesélés szintén kap egy szép nagy játékidőt. Ez viszont egy családi regény hangulatát idézi, így döntve romba az eddigi hatáskeltést.
A Szellemjárással sok baj van: a már említett nehézkes kezdés egy döcögős cselekményvezetésbe csap át, és csak a végére lesz igazi kísértetes hangulat. Addigra viszont már minden kitalálható, mi több, a "nagy fordulat" számos bizarr okfejtéshez vezet.
A színészekkel természetesen nincs baj. A megvalósítás is szép, gótikus hangulatú, hideg atmoszférájú. Ijedezni nem igazán lehet, bár vannak azért erős pillanatok. Egyszer érdemes megnézni, már csak a legendák miatt is. Például magának Fred Astaire-nek is ez volt az utolsó filmszerepe.
The Vanished / Ame no machi (2006)
Rendezte: Makoto Tanaka
Japán kísértetes/démonos film, amiben rémisztő, ijesztgető gyerekek vannak. Jól hangzik? Pedig ez egy roppant unalmas darab.
Történt, hogy valamikor a múltban egy osztálykirándulás alkalmával a résztvevő diákok egyszerre eltűntek egy erdőben. Semmi nyom nem maradt utánuk. Csak egy túlélő volt, aki viszont nem éppen beszámítható és hihető sztorival állt elő. Mindenesetre egy kis bulvárlap írója úgy dönt, hogy készít erről egy jó kis cikket, ezért leutazik az eldugott faluba. Lényeg, hogy azóta a gyerekek rendszeresen meglátogatják egykori szüleiket, akik ha befogadják őket, meghalnak.
A film első fele itt is nehezen követhető, ráadásul mint később kiderül, némelyik jelenetnek nem is volt funkciója. A rendezés nagyon lassú tempójú és kifejezetten unalmas. Itt ugyan nincsenek hatásvadász elemek, de bárcsak lennének! Akkor legalább ki tudnának zökkenteni az ébren maradással küszködő állapotból.
A karakterek bénák, a forgatókönyv meg egy vicc. Mindenki rébuszokban beszél, és igazából a végén se kapunk kielégítő válaszokat. A jelenetek kiszámíthatóak, vagy csak simán érdektelenek. A színezés ugyan hatásos, de kb. ez a legnagyobb pozitívum. Bár lehet, hogy csak én nem tudtam kellőképpen értékelni, a japán filmek szerelmeseinek lehet, hogy tetszeni fog.
Halálos tézis - Tesis (1996)
Rendezte: Alejandro Amenábar
Hogy ennek a spanyol rendezőnek miért lehetett akkora szerencséje, hogy tisztességes összegből leforgathatta a Más világot, arra többek között ez a film ad választ.
Ez egy klasszikus, nyomozós thriller, csak éppen rendőrök helyett két diák derít fényt egy nagyon durva bizniszre. A főszereplő lány ugyanis a snuff filmekről akar szakdolgozatot írni, amihez persze szüksége van khm... forrásra. Fel is keresi a helyi antiszociális arcot, akinek igen tekintélyes VHS gyűjteménye van horrorból, többek között olyan szintű művekből, mint a Halál 1000 arca. A lánynak persze ez nem túl sok, de véletlenül ráakad egy igazinak tűnő felvételre, amit meg is oszt újdonsült haverjával. Elkezdenek kutakodni, hogy honnan eredhet a felvétel...
Nagyon izgalmas darab, igaz, néhol kissé kiszámítható, vagy éppen fárasztó fordulatokkal teli. Azért vannak meglepetések is. Mindenesetre engem le tudott kötni. Személy szerint én még tovább mentem volna, és például a kérdéses felvételen látottakat durvábbra csináltam volna meg. Vagy legalábbis mindent a néző elé tártam volna, szigorúan persze csak a hatás kedvéért. Mert ennek fényében nehéz beleélnie magát az embernek. Az meg külön vicces, hogy a kis dolgozatírónk a sikoltozásokat magnón hallgatja. Kicsit beteg.
Mindenképp érdemes megtekinteni, főiskolásoknak meg egyenesen kötelező:)
Macumba Sexual (1983)
Rendezte: Jesus Franco
Ennek a filmnek semmi köze a horrorhoz, bár tény, hogy van benne egy nagy adag misztikum. Ez kérem egy kőkemény exploitation film, amivel nagy ritkán azért szoktunk foglalkozni (lásd Machete). Azonban ennek nagyon sok alműfaja van, mint például ez is. A neve sexploitation. Gondolom sejthető, hogy itt a lényeg a nagy fokú szexualitás és annak naturális ábrázolásmódja. Vagyis csöcs és pina minden mennyiségben.
A történetre kár szót vesztegetni, mert az elég rövid, csak ügyesen elnyújtották. Tehát: van egy házaspár, aki éppen vakációzik, csak hogy az asszony nagyon bizarr rémálmokkal küszköd. Teszem hozzá, hogy mindig meztelenül, így a mozgolódása olyan, mintha a Láthatatlan ember közösülne éppen vele. Álmaiban egy fekete asszony üldözi, akivel egy üzleti megbeszélés során (már akkor se lehetett kiélvezni a szünetet) ténylegesen találkozik. A film bugyutaságát nagyon jól jellemzi, hogy a nőnek semmi se gyanús, pedig MINDENT megálmodott előre. Aztán jönnek a szexuálisan túlfűtött bonyodalmak és rituálék.
Hiába a sok pornográf jelenet, ettől függetlenül a film baromi unalmas. Köszönhető a rengeteg vontatott snittnek. Most komolyan, ki kíváncsi arra, hogy percekig tevegél a szereplő, vagy fut? Nagyon-nagyon vontatott. Az elénk táruló szexjelenetek pedig nem túl izgatóak, mi több, volt amikor kifejezetten viccesre sikeredett. Hiába látni többet egy átlagos mai soft-pornónál, egy ponton túl nem kapunk többet. Itt konkrétan az erektált pénisz és a behatolás mutatásának hiányára gondolok elsősorban.
A rendező és a színészek is (Lina Romay és Antonio Mayans) híresek a műfajon belül, együtt már nagyon sok, szexuális túlfűtött zombis, kannibálos horroron túl vannak, de ez egyszerűen nézhetetlen. Egyedül kortörténeti dokumentum szempontjából érdekes az alkotás.
Friss kommentek