Az ördögűző (The Exorcist) 1973-ban hatalmas sikert aratott, még két Oscar-díjat is bezsebelt. Azóta megélt több folytatást, sőt egy rendezői változatot is. A történetet majmoló rengeteg rip-off-ról meg már ne is beszéljünk. Így aki manapság ilyen típusú filmet akar forgatni, annak valami újjal kell előrukkolnia. Szerencsére erre több példa is van, lássunk ezek közül hármat.
Ördögűzés Emily Rose üdvéért - The Exorcism of Emily Rose (2005)
Rendezte: Scott Derrickson
Kezdjük a legismertebbel. Ez a film azért különleges, mivel nem akarja az ember szájába rágni, hogy igenis van Isten, Sátán meg ilyesmik. Egy kettős képet kapunk, ami kielégítheti a szkeptikusok igényeit is. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy igaz történet alapján készült, hogy mennyire az, nem néztem utána.
A sztori voltaképpen egy visszaemlékezéssel egybekötött bírósági tárgyalás. A vádlott egy pap, aki ördögűzést hajtott végre -ki nem találjátok- a 19 éves Emily Rose-on. Sajnos ő maga nem élte túl a megpróbáltatásokat, így a tárgyalás tétje komoly. Az ügyészség pedig minden erejével azon van, hogy bebizonyítsa az esküdteknek azt, hogy az egész szertartásosdi egy nagy humbug. A lánynak pedig voltaképpen epilepsziás rohamai voltak.
A kettősség, amiről beszéltem, rögtön érzékelhető. Ugyanis minden egyes kulcsfontosságú jelenetet kétféleképpen láthatunk: egy természetfelettit és egy racionálisat. Nekem ez nagyon tetszett, valóban egyedi és egyben zseniális húzás volt az alkotóktól. Azonban a feszültség érthető módon vajmi kevés. Egyrészt nekem alapból visszás az, ha rögtön az elején megtudom, hogy mi lett a főszereplővel, onnantól kezdve már nem köt le. Másodszor pedig a film horror jellege sokszor csak hatásvadász ijesztgetésekben mutatkozik meg. Konkrétan amikor a címszereplő démonokat hallucinál (?).
Mindenesetre a film izgalmas, bár el kell ismerni, hogy ez az izgalom leginkább annak köszönhető, hogy a néző megtudja-e vajon az igazságot. Illetve, hogy felmentik-e a papot. Így a végeredmény nem másabb egy átlagos bírósági drámánál, leszámítva a sok ijesztgetést.
A színészek tapasztaltak, külön kiemelném az ördögűzőt (Tom Wilkinson - Batman: Kezdődik!), illetve magát a megszállt (?) diákot alakító Jennifer Carpenter-t (Karantén). Az ő torzulásai érthető módon annyira nem látványosak, a rituálékban pedig nincs túl sok egyedi vonás. A kivitelezés pazar, a színvilág rendkívül változatos. Egyszer mindenképpen érdemes megnézni.
Az utolsó ördögűzés - The Last Exorcism (2010)
Rendezte: Daniel Stamm
Úgy néz ki, hogy még az idén hozzánk is elérkezik DVD-n. Ez várható volt, hiszen Amerikában egész szép bevételt hozott össze. Igaz, ez is egyike a ma oly divatos, alacsony költségvetésű ál-dokumentarista filmeknek. Hozzá kell szoknunk, hogy lassan minden alműfajból készülni fog egy ilyen változat.
A történet egy kicsit vicces, hiszen azt láthatjuk, ahogyan egy tévéstáb nyomon követi egy kamu ördögűző munkálkodását. Pontosítok: a fickó igazi pap, csak úgy véli, hogy a megszállottság pszichikai eredetű, amit egy ilyen "placebo" kezeléssel a legegyszerűbb gyógyítani. Éppen ezért képes trükköket is bevetni, hogy a szertartás minél valódibbnak tűnjön. Mindezt pénzért természetesen. Hogy ez mennyire kihasználás, vagy sem, attól most tekintsünk el.
A lényeg, hogy ezúttal sokkal komolyabb az ügy. A fiatal lánynak (ki más?) úgy tűnik, hogy sokkal komolyabb a problémája. Az se kizárt, hogy apuka is felelős az ügyben, aki persze vallási fanatikus. A végére persze csak kiderül, hogy itt tényleg démoni megszállottság van, bármilyen meglepő is.
A legnagyobb baj a cselekmények vontatottságával van. A film nagy részében nem történik semmi olyan, amit elvárnánk egy horrortól. A befejezés pedig ugyan eseménydús, de túlságosan is elsietett.
Maga a technikai megvalósítás is felemás: sokszor érthető módon nem látni mindent, ugyanakkor ez benne a jó is, mert így kvázi "hihetőbbnek" is hat. Az is tetszik, hogy nem teljesen lineáris a cselekményvezetés; vannak kifejezetten jól sikerült vágások. A színészek alakításával sincs gond. A megszállott csajon pedig ugyan nincsenek látványos elváltozások, de neki nem is kell, e nélkül is elég para.
Voltaképpen nem rossz film, csak valahogy nekem kevés. Igaz, a lezárás nagyon keményre sikeredett, csak jobb lett volna, ha azt is elhúzzák egy kicsit. Mindenesetre vannak benne elvárható fordulatok, no meg az a lelki folyamat se semmi, amin átmegy a pap, amikor rájön, hogy beletenyerelt a kakiba.
Akárhogy is, jövőre érkezik a folytatás a nagyon kreatív Last Exorcism 2 néven.
La posesión de Emma Evans / Exorcismus (2010-2011)
Rendezte: Manuel Carballo
A film, ami technikailag 2010-es, de mivel a bemutatóra december 29-én került sor, remélem nem baj, ha ideinek számítom.
A spanyolokat szeretjük. Erről már volt két nagy poszt is (istenítő itt, kevésbé istenítő itt), azonban erről az alkotásról a büdös életben meg nem mondanátok, hogy nem angol. Ugyanis a szereplők és a helyszín is Angliához köthető. Ami megjegyzem csak részletkérdés, bár elismerem, hogy talán a spanyoloknál komolyabban vennék az ördögűzést. De ne szaladjunk ennyire előre.
Maga a film vezérvonala nem több egy átlagos ördögűzős darabnál: 15 éves lányt megszáll a Sátán/démon, majd jön a pap bácsi segíteni. Csak hogy! Itt maga a folyamat nagyon szépen fel van építve. Konkrétan kb. 45 perc, mire eljutunk a rituálé felvetéséig. Ugyanis a szülők földhöz ragadt, racionális emberek, akik ráadásul otthon tanítják két gyermeküket. Mivel a statisztikák szerint így nagyobb eséllyel jutnak majd be az egyetemre. Igen, konkrétan olyanok, mint a South Park idevágó epizódjában az érintett család. Szerencsére a nagybácsi az Úr szolgája, igaz, hogy örökre eltiltották a démonok elleni harctól, mivel a legutóbbi páciens meghalt. Sebaj.
Azért csak szép lassan nyilvánvalóvá válnak a dolgok (a levitálás elég meggyőző tud lenni) és kezdetét veszi a játszma. Azonban ebben a filmben több az erő, mint az sejthető. Hihetetlenül erős atmoszférát képes teremteni, ami szinte odaszegez a képernyő elé. Ráadásul több a csavar, mint a Praktikerben.
Az operatőri munka kissé zavaró, mivel kissé újhullámos, vagyis azt az érzést kelti bennünk, mintha mi is ott lennénk. Nem keverendő össze az előbb említett technikával! Az effekteket nem viszik túlzásba, és bár kissé sablonosak (hallucinációk, kigyulladó kereszt stb.) itt mégis minden működik. Voltaképpen egy idő után az lesz az érzésünk, hogy ez inkább egy nagyon erős családi dráma. Ez engem abszolút nem zavart. Ugyan néhol kicsit döcögős, de a hangulata lebilincselő. A színészek pedig korrektek. A lány (Emma) belső és külső átalakulása is nagyon szépen kidolgozott.
Ez a film úgy tud egyedi lenni, hogy voltaképpen nem az. Bravúros.
Ördögűzés Emily Rose üdvéért: 7/10
Az utolsó ördögűzés: 6/10
La posesión de Emma Evans: 9/10
Még valami: valaki magyarázza már meg nekem, hogy a Sátán miért (szinte) csak fiatal lányokat képes megszállni?
Friss kommentek