Vanishing on 7th street (2010)
Rendezte: Brad Anderson
Nekem aztán ne mondjátok, hogy a blogon nincs aktualitás! A filmnek a trailerét korábban már bemutattam, akkor nagy reményeket fűztem hozzá. Azóta már meg is jelent, szóval a tisztesség úgy kívánja, hogy írjak is róla. Mielőtt azonban neki kezdenék, had magyarázzam meg a 2010-es évszámot: maga a film már tavaly elkészült, sőt már két fesztiválvetítést meg is élt, mire beindult a hivatalos forgalmazás. No, lássuk a medvét!
A rendező már feltudott mutatni pár dolgot, mire idáig eljutott, többek között a hazánkban is forgalmazott A gépészt, de a műfajon belül még meg kell említenünk a Session 9-et is. Ez a két film elég volt ahhoz, hogy az a megtiszteltetés érje, hogy a Horror Mesterei egyik epizódját leforgathassa. Mostanság meg a Rejtély nevű, népszerű sci-fi sorozat egyes epizódjait dirigálja. Szóval az elvárások ennek tükrében igen magasak, vajon meg tudott ennek felelni? Sajnos nem. Képes volt egy borzasztóan unalmas filmet tető alá hozni.
Ha röviden kellene jellemeznem, akkor kb. így festeném le a Vanishing-et: Stephen King Langolierek, az idő fogságában c. műve + Darkness, a rettegés háza + a Silent Hill játék összes epizódja. Sőt, még a 28 nappal későbbet is ide lehet rakni, ahogy azt már korábban is említettem. Ez most lehet, hogy elsőre jól hangzik, de nem az. Mert itt lényegében nincs másról szó, mint hogy a Földön (?) egyszer csak eluralkodik a Sötétség. Ez egész konkrétan azt jelenti, hogy ha éjszaka van, akkor akinél nincs semmi fény, az egész egyszerűen eltűnik, egyedül a ruhái maradnak utána. A túlélést több különböző tényező is nehezíti: egyrészt a nappalok brutális tempóban lerövidülnek. A nagyobbik baj azonban az, hogy az elektromos hálózatok is eltűnnek (ergo nincs kivilágítás), sőt, még az akkumulátorok (beleértve az elemeket is) élettartalma is jelentősen csökken. Szóval a maroknyi túlélőnek tényleg nehéz dolga van.
Na de lássuk őket szép sorjában: a kvázi "főhős" tipikusan jól szituált fehér férfi, aki amúgy egy f*sz (Hayden Kristensen, aki örökre meggyalázta Darth Vader-t). Aztán ott van a mozigépész, aki "természetesen" tökre művelt latino. John Leguizamo személyesíti meg, aki már jó pár horrort maga mögött tudhat, talán a legemlékezetesebbeket a Holtak Földjében és az Eseményben alakítja. Aztán ott van a "nő" is, aki egy félvér(?) aggódó (ex-)anyuka (őt meg a sok hollywoodi produkciót megjárt Thandie Newton prezentálja nekünk). Végül pedig a feka, árván maradt kölyök, akinek ez az első mozifilmje. Ennek ellenére talán még ő a leghitelesebb.
Szóval a csapat megvan, a helyzet meg adott: senki se tudja, hogy mi ez az egész, de túl akarják élni. Egy ideig, óráig ugyan elvannak egy bárban, amit egy saját generátor működtet, de ugye nem akarnak ott megrohadni. Egyébként annyira látszik az amerikai pazarló felfogás bennük, hogy csak a végső esetben jut eszükbe kikapcsolni a díszvilágításokat, illetve a zenegépet. Hát bravó. Persze ezt ki lehetett volna hegyezni társadalmi kritikaként is, de inkább úgy esik le, mint egy csapat, agyatlan barom egy akolban. Ennek ellenére már-már "bájos", ahogy próbálják a környezettudatosságot beletáplálni a nézőbe (napelemes buszmegálló dicsérete, na meg a végkifejlet).
A legnagyobb baj a filmmel az, hogy nem tart sehová. A szereplők és én is bekerültem egy állapotba, ami végig úgy marad. Nem derül ki egyértelműen az, hogy ez az "élő" sötétség végül is mi? Mert vannak benne alakok, akiket a túlélők "lelkeknek" titulálnak, melyek rég meghalt rokonaink hangjait és képesek "utánozni". Egyszerűen nincs konklúzió, nincs mondanivaló, ami hagyján, de feszültség sincs. Féljünk a sötéttől? Most komolyan, 2011-ben ilyen kisiskolás módszerrel akarnak minket riogatni? Hűha. De még ez a jobbik eset, sajnos a záró akkorddal próbáltak valami magasztosra utalgatni, de nekem igazából csak valami vallási megmondással kevert önbizalom növelési gyakorlatnak tűnt az egész.
Ez kérem egy giccses hakni. Nem tart semerre, nincs súlya. Mindenek előtt meg baromi unalmas. Pedig sokszor érezni azt az izzadságszagtól átitatott erőlködést, amit próbáltak a készítők lenyomni a torkomon, hogy "Figyelj, látod? Ez most baromi ijesztő lesz ám!". Nem az.
A kivitelezés amúgy egész korrekt, néhol egész hatásos, szép képeket kapunk. Azt ebben az esetben nem lehet felróni, hogy "túl sötét", ez inkább pozitívumként is hat. A színészek nem igazán remekelnek. Látszik, hogy mindannyiuknak ez egy sima pénzkeresési lehetőség. Egyedül talán Kristensen-en éreztem azt a gőgös ki-kicsillanó magabiztosságot, hogy "Én a Star Wars-ban voltam főszereplő bazzmeg!". De ugyanúgy egy ripacs maradt, ami hagyján, de a karaktere is gáz.
Ha még mindig félsz a sötéttől, és éjjelente kislámpával alszol, akkor Neked való. Amúgy meg egy nagy kupac trágya.
Értékelés: 3/10
Friss kommentek