Fontos információk! Kéretik előbb ezeket elolvasni!

Napra pontosan 1 éve volt annak, hogy a blog mai napig legnépszerűbb posztját megírtam. Akkor azt mondtam, hogy nem szeretném azt a listát állandó  jelleggel megbolygatni, de úgy gondoltam, hogy ennyi idő múltán már kissé megkopott a fénye. Így eljött az ideje a  frissítésnek, mert azóta több olyat művet is volt szerencsém megtekinteni, amelyek annyira betegre sikeredtek, hogy egyszerűen "kiérdemlik ezt a megtiszteltetést".

Mielőtt belevágnánk, arra kérek mindenkit, hogy előtte nézzen rá az eredeti bejegyzésre, mert nincs kedvem még egyszer ide írni azokat a szempontokat, amelyek alapján egy adott mű ide kerülhetett.

Előre szólok, hogy a felsorolás még korántsem teljes, még vagy körülbelül 20 olyan filmről hallottam, ami az elmondások alapján simán dobogós helyezést érne el. Szóval jövő ilyenkorra számítani lehet egy újabb, esetleg teljesen új (?) TOP-listára. Remélem megbocsájtható lesz tőlem az, hogy ami megmaradt, azoknál az eredeti szöveget többnyire meghagytam, az egyszerűség kedvéért.

Továbbá ismételten figyelmeztetem a kedves látogatókat, hogy csak az olvassa tovább, akinek van hozzá gyomra, idegzete. Nem egyszer találkoztam olyan kommentekkel, hogy "én már a leírtaktól is rosszul lettem". A filmek megtekintését pedig tényleg csak saját felelősségre tudom ajánlani, bár gondolom ez úgyis hasztalan, a kíváncsiság gyakorta erősebb a józan észnél. 18 évnél fiatalabbak meg könyörgöm ne ezeknek a megtekintésével próbáljanak "menőzni", mert még megállnak a fejlődésben.

Az olyan megjegyzéseket meg kérem mellőzük, hogy "aki ilyeneket néz, az beteg és börtönbe kellene zárni", mert akkor jogos a kérdés, hogy az illető egyáltalán mit keres itt? Moderálni csak a legvégsőbb és legszélsőségesebb esetben fogok, de ilyenre még nem igazán volt példa, éljen a szólásszabadság:)

Most akkor egy nagy levegő, és kezdjük is el:

10. Subconscious Cruelty (2001)

Nemzet: kanadai

Rendezte: Karim Hussain

Írtam már róla? Igen, itt.

Kissé elvont, de sokszor érezni a mögöttes tartalmat, itt a brutalitásnak legtöbbször megvan a mondanivalója. Bár arra azért még mindig kíváncsi vagyok, hogy amikor elvágják az újszülött torkát sniccerrel, akkor azzal mit is akartak a készítők kifejezni. Mindenesetre a társadalomkritika átjön, de Krisztus splatter-jelenetének a jelentőségét szerintem többféleképpen is lehet értelmezni. Mindenesetre remélem, hogy nem csak a vallást akarta  meggyalázni.  Koherens történetről nem igazán beszélhetünk, de talán jobb is így. Akár hogy is, nagyon érdekes  egy darab, amiben érezni lehet a társadalmi kritikákat, vagy legalábbis ennek a szándékát.

9. Cannibal Holocaust (1980)

Nemzet: olasz

Rendezte: Ruggero Deodato

Írtam már róla? Igen, itt.

Igazi klasszikus, igazi alapmű. Túl sok mindent nem lehet hozzáfűzni, ez az, amit hazánkban már biztos sokan láttak, pláne, hogy egyes helyeken már 400 forintért is be lehet szerezni, de 990-ért többe sehol se kerül. Már ha csak az egylemezesre van igényünk. A cím sokatmondó, pláne ha elárulok néhány kulcsszót: nemi erőszak, élve égetés, állatgyilkosságok (igaziak!), csonkítás, na és persze emberevés. Egyszerre nyomasztó és sokkoló is. Mielőtt valaki arról regélne, hogy igazi felvételek vannak benne, előre szólok, hogy ez nem igaz, ezt csak anno el akarták hitetni, hogy többen nézzék meg. Erre 50 helyen betiltották, ahol meg nem, ott meg cenzúrázták. Persze mára ez jócskán megváltozott.

8. Nekromantik 1-2 (1987-1991)

Nemzet: német

Rendezte: Jörg Buttgereit

Korábban írtam róla? Nem.

Erősen gondolkoztam, hogy Buttgereit későbbi filmje a már publikált Schramm bekerüljön-e, de végül lemondtam róla, mivel ez egy szaftosabb témát érint. A másik meg simán trágya. Ezzel a két alkotással igazából magának a kifejezetten nekrofíliával foglalkozó filmeknek adnám az ötödik (már csak a) nyolcadik helyet. Mit is lehetne róluk írni? Emberek, akik szeretnek halottakkal (mindegy milyen nemű vagy hogy egyáltalán ember-e) intim viszonyt folytatni. Ne tessék rögtön dirr-durrban gondolkodni, itt az elhunytak csupán olyan szükséges segédeszközök, mint másnak  a csipkés harisnya viselete, vagy nem is tudom még mi. Annyira morbid mindkettőnek a rendezése, hogy már-már egy romantikus eposz hatását kelti, főleg a folytatás. A zene meg csak rátesz egy lapáttal.

7. Ebola Syndrome (1996)

Nemzet: kínai, de az egykori különálló Hong-Kongban gyártották

Rendezte: Herman Yau

Írtam már róla? Nem.

Az alkotók itt aztán bele adtak apait-anyait, hogy minden benne legyen ebben a beteg rémálomban. A minden alatt a következőket értem: arcra vizelés, nemi erőszak, kannibalizmus, brutális gyilkosságok, gore, gyermekhalál és persze, mint azt a cím is sugallja: az Ebola vírus hatásainak a megtekintése. A főszereplő egy ocsmány, bűzölgő, két lábon járó trágyakupac, emberi értéket csak a film vége felé mutat, de azt is hamar eltünteti magából. Igen beteg, ráadásul valami bizarr humort is csempésznek bele. A legendás ázsiai műfajkeveredés italán itt csúcsosodik ki. Érdekesség, hogy a film nagy része Dél-Afrikában játszódik.

6. Philosophy of a Knife (2008)

Nemzet: orosz

Rendezte: Andrey Iskanov

Írtam már róla? Nem.

Iskanovnak is a teljes életműve itt lehetne, de ez a film a maga 250 percével szerintem megérdemelte azt, hogy önmagában egyedül képviselje a rendezőt. Be kell ismernem, hogy ez annyiban kakukktojás, hogy egy fél-dokumentumfilmről beszélünk ugyan (ezzel ellentmondva önmagamnak), de itt a kínzások már "házi készítésűek" és annyira durvák, hogy nem lehet szavakba önteni. Hiába fekete-fehér majdnem az egész mű, attól még pl. végig kell néznünk, ahogy egy nőnek kiszedik mind a 32 fogát, még hozzá egyenként. Egyébként a II. vh. alatt Mandzsúriában kísérletezgető japán "tudósokról" van szó, amiről készült már egy másik film is, a Man behind the Sun. Szóval csak olyan üljön neki, aki képesnek érzi magát tömör 4 órányi kínzásokra, a legkülönbözőbb formákban.

5. Grotesque / Gurotesuku (2009)

Nemzet: japán

Rendezte: Koji Shiraishi

Írtam már róla? Igen, itt.

Erről viszont már tényleg csak pár szóban, hiszen az erről szóló bejegyzésemet, már az első nap 14 ezren elolvasták, aminek nagyon megörültem:) Meg amúgy is könnyű összefoglalni a történetet: egy beteg japán rabul ejt egy párocskát, akiket másfél órán át kínoz, ahogy csak lehet. Az egyik legdurvább torture porn. Egyszerűen brutális.

4. Psycho: The Snuff Reels / Niku Daruma / Tumbling Doll of Flesh (1998)

Nemzet: japán

Rendezte: Tamakichi Anaru

Írtam már róla? Nem.

Ugyan kikötöttem, hogy olyan film nem lehet a listán, amely "snuff-nak" állítja be magát, de ez azért pikáns darab, mert a kissé álszent japán törvények miatt a nemi szerveket kicenzúrázták. Emiatt pedig egy percig sem lehet komolyan venni, szerencsére. A történet egyszerű, mint a faék: egy lány pornóforgatásra megy, ami olyan szinten bedurvul, hogy szex közben lefűrészelik a lábát és krumplihámozóval vagdossák a nyelvét. Gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy iszonyatosan kemény darab. Érdekesség, hogy aki a rendezőt játssza, az maga Anaru, gondolom könnyen azonosulni tudott a szereppel...

3. Saló, avagy Szodoma 120 napja (1975)

Nemzet: olasz

Rendezte: Pier Paolo Pasolini

Írtam már róla? Nem.

Pasolini sokak számára a Decameron megfilmesítésével lehet ismerős, és amíg az parázna volt, addig ez már csak simán perverz és szadista. Sokan nem tudják, de ez eredetileg a hírhedt De Sade márki könyve alapján készült, így a legtöbb perverzitás nem a direktor fejéből pattant ki, noha néhol kicsit "felturbózta", elég ha csak arra a jelenetre gondolunk, amikor kondérból eszik a szart fekáliát. Embert még egy filmben sem aláztak meg ennyire, mint az itt lévő fiatalokat, nincs kegyelem sem nekik, sem a nézőknek. Ezt aztán kihívás végignézni, legalábbis nekem az volt, de hírlik, hogy amikor anno nálunk vetítették moziban, nem sokan ülték végig. Azonban az erőszak nem öncélú, van mondanivaló is, csak oda kell figyelni. Voltaképp itt az ellenség maga a Hatalom, amit legjobban egy fasiszta köntösben lehetett érzékeltetni. Magyarországon is be lehet könnyedén szerezni, egy ezresért szinte akárhol, már egy újrakiadást is megélt. Érdekesség, hogy egyes országokban még a mai napig tiltólistán szerepel.

2. Vomit Gore Trilogy (Slaughtered Vomit Dolls - 2006, ReGOREgitated Sacrifice - 2007, Slow Torture Puke Chamber - 2010)

Nemzet: amerikai

Rendezte: Lucifer Valentine

Írtam már róla? Igen: első rész, második rész és harmadik rész.

Ez ugyan három film, de mivel mind ugyanazon a séma szerint halad, így akár vehetnénk egynek is. Történet, mint olyan egyik epizódban sem fellelhető, ellenben minden egyes rész betegebb az azt megelőzőnél. Visszatérő elemek: kibelezés, pisi, Sátán, megalázott nők, vér és rengeteg hányás. Ez utóbbi olyan szinten jelen van a műveknél, hogy nem egyszer fordul elő az, hogy az illető megissza a saját hányadékát, majd utána az is kiokádja. A trilógia abszolút a rendezőnek az önreflexiója: bevallottan sátánista és imádja azt, ha a megemésztett kaja ott megy ki, ahol bejött. A gore pedig nem ismer határokat, bár szerencsére ennek a realitására annyira nem ügyeltek, de azért elég kemény. Amikor a még élő felboncolt lány arcát megcsapkodják a saját beleivel, na az sokaknál kiverte már a biztosítékot. Nagyon abszurd mindegyik epizód, és aki megfejti a mondanivalót (már ha van), az vendégem egy sörre.

A "győztes" pedig sokak számára nem lehet kétséges, a 2010-es év botrányfilmje a szomszédból:

1. Szerb film - Srpski film (2010)

Nemzet: (nahát) szerb

Rendezte: Srdjan Spasojevic

Írtam már óla? Igen, itt.

Mit is lehetne erről még írni? Furcsa kettőség van a filmben: a kivitelezés professzionális. Akár amerikai is lehetne. A történet megkapó és elgondolkodtató. Szépen felépített, precízen megszerkesztett. Csak egyszerűen kib*szott beteg. Az hagyján, hogy a főszereplő úgy erőszakol meg benne egy nőt, hogy közben levágja a fejét. Na de az újszülött-pornó mindent visz. Ahogy maga a lezárás is, ami egyszerre nyomasztó és katartikus is egyben.Lehet szeretni, lehet megvetni, de egyet nem lehet: megkerülni. Szerbia (pontosabban Spasojevic) feladta a leckét.

Azonban a posztnak ezzel még nincs vége. Tanulva az eddigiekből, lássuk néhány olyan produkciót, amit egyesek "számon kérhetnek" még:

Az Ichi the Killer-t, a Radírfejet és a Visszafordíthatatlant, már korábban megmagyaráztam.

A Texasi Láncfűrészes Mészárlás ugyan egy korszakalkotó mű, de valljuk be, bizonyos értelemben eljárt felette az idő, az ott látható brutalitások ezeknek a közelébe se érnek.

Az emberi százlábú az alapötlettől eltekintve nem egy nagy durranás.

A Snuff 102 egyszerűen nem igazán tudott újat mutatni, bár elismerem, azért határeset.

A Betolakodó nagyon véres, de hiányzik belőle az a plusz, amiért itt lenne a helye.

A Cannibal Ferox nem más, mint a legendás nagy elődjének a sikeres másolása, ami ráadásul egy fokkal "könnyedebbre" is sikeredett.

A Broken abszolút túlértékelt ilyen tekintetben. Kifejezetten unalmasnak mondanám, egy-két jobb pillanattól eltekintve.

A Gozu-nak az első egy órája kifejezetten unalmas és zavaros. A végén ugyan megtud lepni, de ez azért kevés.

Az Aftermath egyrészt túl rövid, másrészt meg nem más, mint nekrofília, amit meg ugyebár képvisel egy film, igaz nem olyan "látványosan".

Az Antikrisztus 2 durvább jelenettől leszámítva eléggé unalmas, bár lehet, hogy a TOP 20-ba beleférne.

A Murder-Set-Pieces szintén elég kemény, de engem annyira nem fogott meg, hogy bekerüljön.

Amiket ezek közül kihagytam, azok vagy említésre sem érdemesek, vagy csak egyszerűen még nem láttam őket. Remélem nem lesz nagy hőbörgés:)