Folytassuk sorozatunkat azokról a filmekről, amelyekről az (magyar) emberek többsége nem is gondolná, hogy remake. Ráadásul kicsit eleget teszek azoknak is, akik kivannak már éhezve a retro-rovatra is. Akik nem követnék rendszeresen a blogot, azoknak itt az első rész, itt pedig a második.

Ház a Kísértet-hegyen  - House on Haunted Hill (1959 William Castle - 1999 William Malone)

Igen, a kellemes kis kísértethistória sem egy túlzottan eredeti forgatókönyvvel rendelkező film, ám nagyon sok a különbség közöttük. Sajnos kissé spoileres lesz, de muszáj így megírnom, különben nem lenne értelme az összehasonlításnak.

Kezdjük a hasonlóságokkal: mindkét esetben az alaptörténet ugyanaz: egy gazdag milliomos embereket hív meg a frissen megvásárolt kísértetházába, hogy rávegye őket egy kis "mókára". Ez annyiban merül ki, hogy a résztvevőknek egy teljes éjszakát ki kell bírniuk a helyszínen, aki ezt teljesíti az busás összeget kap pirkadatkor. Értelemszerűen  az infláció meglátszik a két alkotáson, mert míg az előbbiben elég volt 10 ezer zöldhasú, addig a későbbiben már 1 millió kell ahhoz, hogy meggyőző erővel hassanak. A játékosok mindkét esetben felülmotíváltak, hiszen a többségüknek még a töredékével is beérné, annyira nagy kaksiban úszkál. Na de most jön a lényeg: a "ház" mindent elkövet majd, hogy a többségnek még az élettől is elmenjen a kedve, nem hogy a reménybeli gazdagságtól. Vagyis a paranormális jelenségek elszabadulnak.

Az egyik alapvető különbség pedig már az elején ígérkezik: míg a feldolgozásban a házigazda direkt szívózik a vendégekkel, vagyis egy segédjével trükkökkel riogat, addig az eredetiben szó sincs ilyesmiről, ott egy (?) pontosan megtervezett bűncselekmény van előkészítve. A másik, óriási különbség pedig az, hogy a későbbiben ténylegesen szellemek vannak, míg a másikban csak azt a hatást keltik bennünk, teszem hozzá, hogy mai szemmel is nézve nagyon meggyőzően. Egyébként az épület előtörténete mindkét esetben kellően hátborzongató, egyikre sem lehet panasz.

A karakterek két kivétellel teljesen különböznek egymástól. Mondanom se kell, hogy kik azok, akiket szándékosan meghagytak: a kimért, fanyar humorú milliomos, és az őt mélyen megvető, ám csinos, fiatal felesége. Az egymással való civódás ugyanúgy megmaradt, szerencsénkre. Egyébként a színészek mindkét esetben csillagos ötös kaliberűek: a klasszikust mintha direkt Vincent Price-ra írták volna. Őt remélem senkinek se kell bemutatnom, talán Lugosi mellett az egyik legtermékenyebb horror-színész volt. A tisztelet iránta a remake-ben abszolút jelen van, hiszen Geoffrey Rush-t nem csak hogy egy az egyben hozza a karaktert, de még a neve is jelen esetben Stephen H. Price... Sajnos a többi szereplő egyikben sem tudta igazán odatenni magát, de ez nem is csoda.

Igazából azt mondhatnám, hogy mindkét film a maga nevében nagyon jó. Igaz, a befejezés a feldolgozásban roppant erőltetett és röhejes volt, míg az '59-esben majd leesett az állam a meglepetéstől. Viszont az is tény, hogy rémisztgetés terén egyértelműen az új verzió viszi a pálmát, no meg az is igaz, hogy a cselekmények jóval pörgősebbek, de ebben természetesen közrejátszik a felgyorsult világunk is. Maradjunk annyiban, hogy mindkettőt érdemes megnézni, de a 2007-es folytatást felejtsük el.

A massza - The Bloob (1958 Irvin S. Yeaworth Jr. - 1988 Chuck Russel)

Az '50-es évek termékenynek voltak az ún. inváziós filmek terén, ne felejtsük, hogy ebben a legnagyobb szerepet az 1947-ben bekövetkezett "Roswell-incidens" játszott. A filmeseknek meg más se kellett: olyan sci-fi klasszikusok születtek, mint a H. G. Wells novellája alapján készült 1953-as Világok harca vagy az 1956-os Testrablók támadása, ami szintén megélt már egy-két feldolgozást. Azonban szerintem az egyik legkreatívabb megoldást ez a film prezentálta: itt nincs űrhajó, se lézerpisztoly, csak egy kicsi, saját tudattal rendelkező, mozgó trutyi. Ez az izé pedig leginkább embereket fogyaszt el, amitől egyre nagyobb lesz. Az ötlet zseniális, a kivitelezés pedig a korhoz képest pazar, semmi gagyiság nincs benne, nagyon hitelesen készítették el a lényt, ami persze leginkább egy nagy adag zselatinos pudingra hasonlít. Ráadásul mindezt már színesben élvezhették a nézők!

A főszereplő pedig az az Oscar-díjra jelölt Steve McQueen, aki olyan klasszikusokban vált híressé, mint A nagy szökés, a Pokoli torony, vagy a Pillangó. Az egyetlen szépséghiba csupán annyi, hogy ekkor már 28 volt és egy 17 évest kellett eljátszania... Ez nőknél még beválhat, de itt a vak is láthatta, hogy van egy kis korkülönbség. Így elég kínosan nézett ki, amikor az apja rendre parancsolta. De a lényeg a cselekményen van, ami igazából nem áll másból, mint hogy a massza lopakodik és egyesével megeszi a városlakókat, persze amikor már gigantikus méreteket ölt, akkor már mindenki tud róla és kitör a pánik. Szomorú, hogy eléggé vontatottra sikeredett, még úgy is, hogy figyelembe vesszük a korkülönbséget. A párbeszédek pedig sokszor nagyon kimértek.

A feldolgozásnál itt is jelen van a tisztelet a nagy előd iránt, így egyes karakterek úgy-ahogy megmaradtak. Például az első áldozat mindkét esetben egy magának való öregember, igaz a gazdasági stabilitás romlása miatt a későbbiben szimplán egy kukabúvárt kapunk. Az alapvető különbség az az, hogy míg az előbbi sokkal inkább sci-fi, addig a későbbi kifejezetten horror, ráadásul a hovatartozását a lénynek még meg is fejelik egy kellemes fordulattal. A  "műfaji  mutáció" abban merül ki, hogy az "új" lénynek a nedvei kissé maróak, a bőrt szépen és látványosan  leszedi az emberről. A régebbiben meg csak egy modern, kvázi "Kisgömböcöt" kell magunk elé képzelnünk.

Tetszett, hogy az olyan epikus jeleneteket, mint a mozis mészárlást, meghagytak. Azonban a karakterekkel már nem vagyok annyira kibékülve. A korábbi változatnak volt egy sajátos, naiv bája, ami viszont az újragondolásból teljesen eltűnt. Helyette csupa idegesítő és egyáltalán nem szimpatikus karaktert követhetünk: a főszereplő amolyan "vagány motoros", annyira kemény, hogy mindjárt ketté törik... A csaj egy hisztis liba, a többiek meg csak simán arra jók, hogy meghaljanak, de azt látványosan. Viszont meglepett az, hogy rengeteg olyan karaktert "áldoztak fel", akikről azt hittem, hogy vagy túléli, vagy legalább egy órát még kibír. Ez egy nagyon nagy pozitívum, amikor viszonylag megtudják menteni a filmet a sablonoktól.

A cselekmények menete hasonlóan vannak felépítve, tehát a massza nagyobbodásával egyenesen arányosan nőnek az áldozatok és az izgalmak számai is. Továbbá a gyenge pontjuk is ugyanaz lett, jó, hogy ezen sem változtattak. A befejezés pedig mindkét esetben magában hordozta a folytatás lehetőségét, igaz, ezt csak az eredeti élte meg.

Érdekes, hogy mindkét rendezőnek ez volt a második rendezése, Yeaworth Jr. sok egyéb sci-fi klasszikust tett le ezután az asztalra, míg Russel a Rémálom az Elm utcában 3 után változatos műfajokban is kipróbálhatta magát (pl. a Schwarzenegger-féle Végképp eltörölni-ben, vagy Jim Carrey-s Maszk-ban).

Szóval itt is ugyanaz a helyzet, mint a Ház a Kísértet-hegyen párosnál: mindkettő jó a maga módján, és voltaképpen itt is érdemes volt újraértelmezni őket. Igen, anno még a "remake" nem feltétlen azt jelentette, hogy fogunk egy bevált filmet, majd kockáról kockára ugyanazt megismételjünk... Vagy ez a jelentés csak azokra az alkotásokra érvényesek, amit a külföldiektől "emelnek át"?

Köpök a sírodra - I spit on your grave (2010)

Rendezte: Steven R. Monroe

Igen, ezzel tartoztam nektek, hiszen túl azon, hogy korábban már írtam a siralmasan rossz '78-as verzióról, a norvég koppintásról, de még ennek a trailerére is felhívtam a figyelmet. Szóval nincs mese, ezt is meg kellett néznem. Szerencsére egész kellemeset csalódtam.

A rendező rutinosnak mondható, rengeteg film született már meg a keze alatt, kár, hogy ez nem látható. Azt hittem, hogy valami tehetséges amatőr feneke alá tolták be a főnöki széket. Korábban olyan produkcióhoz adta a nevét, mint a ZS-kategóriás Sasquatch Mountain, szóval a bizalom az kellett dögivel. Az eredménnyel azonban elégedettek lehetünk, ugyanis kedves olvasóim, ez egy egész jó film lett. Azért vannak benne zavaró dolgok.

A történetet nem ismertetném részletesebben, egyrészt mert már korábban írtam róla, másrészt meg nagyon nincs mit. Hiszen itt sincs más, mint egy nagyvárosi csinos (most tényleg az) írónőt megerőszakolnak a vidéki suttyók, ő meg bosszút áll. Lényegében minden fontosabb elem megmaradt, sajnos a lényegtelenebbek is, mint pl. a degenerált srác karaktere. EZT MOST MIÉRT?! MIÉRT KELLETT ERŐLTETNI?! De! Most a "leghitelesebb", nem csak egy vigyorgó tejbetök. A többiek lényegében nem különböznek a megszokottaktól, leszámítva egy plusz szereplőt, aminek meglepetést kellene okoznia, kár, hogy ezt a "poént" már a Hora-ban is elsütötték.

Maga az erőszakolás sokkal kidolgozottabb lett, főleg, hogy egy elég szépen elnyújtott megalázást is kreáltak mellé. Mérföldekkel hitelesebb, mint az a bohózat, ami az eredetiben történt, bár az igaz, hogy engem még így se tudott meghatni. Ráadásul itt is voltak izzadságszagú ötletek, mint ez a "mutasd a fogadat", nekem ez abszolút nem jött át, hogy ez most mitől lenne olyan megalázó. Viszont az "I am an Ass-Man" beszólás ütött:)

A bosszú is ezerszer jobb. Na jó, azért a régebbiben a fürdőkádas az azért odatett rendesen, de itt azoknak a vágyát rendesen kielégítik, akik már a Fűrész-szérián szocializálódtak. Van itt szemhéjba szúrt horog, péniszlevágás majd az áldozat szájába tömésétől minden. Én meg elégedetten mosolyogtam, így kell ezt.

Az operatőri munka pocsék, élettelenek a képek, hiába szürkítettek be mindent, végig egy tévéfilm hatását keltik. De cserébe a kínzások profin kivitelezettek és változatosak, mondhatni egészen kreatívak. Végül is ez egy korrekt, iparos munka, egyáltalán nem nevezném a legfeleslegesebb filmnek. Viszont remélem, hogy többé nem nyúlnak ehhez a történethez, mert már elegem van belőle.

Itt a tisztelgés még a poszteren is látszik.

Ház a Kísértet-hegyen 1959: 7/10

Ház a Kísértet-hegyen 1999: 8/10

A massza 1958: 6/10

A massza 1988: 8/10

Köpök a sírodra 2010: 7/10