Rémes egy éjszaka - Night of the Creeps (1986)

Rendezte: Fred Dekker

Dekker íróként mindig is a vígjáték-horror-sci-fi tengelyen dolgozott, többnyire ezeknek a kombinációjával. Mely közismert filmek forgatókönyveit köszönhetjük neki? Például A ház, Spionfióka és a Robotzsaru 3, a rendezést azonban ez utóbbi filmmel abba is hagyta, amit ismerjünk el, megértünk. Ez - az első általa dirigált filmje - viszont egy valóságos gyöngyszem.

Nem elég, hogy a fenti "háromszöget" remekül sikerült összehangolnia, de emellett tiszteletét teszi több más mű előtt is. Minden hibája ellenére ez egy mestermunka. Most akkor lássuk, hogy miért is.

A kezdést nem lehet kibírni röhögés nélkül: annyira gagyi, hogy az már aranyos. Két "gumiruhás" földönkívüli üldöz egy harmadikat, akinél valami fura kísérleti anyag van, amit nemes egyszerűséggel kilő a világűrbe. Sajnos többet nem is hallunk róluk. Na és hova fog ez a valami landolni? Igen, kitaláltátok, a mi kis bolygónkra, ahol jelenleg még csak az '59-et írunk. Emiatt a színezés fekete-fehér, ami egy dolog, de a becsapódás egy az egyben az 1958-as Masszát idézi. Minden részletében ugyanazt a hangulatot kapjuk vissza: a párbeszédekben és a fiatalok attitűdjeiben is. Aztán hirtelen belerepül egy "űrpióca" az egyikük szájába, majd vágás és a "jelenben" ('86-ban) találjuk magunkat egy (hol máshol) amerikai egyetemi kollégiumnál.

A főszereplő két srác a kolesz táplálékláncának a legalján helyezkedik el, vagyis őket szokás állandóan megfingatni. Az egyik ráadásul mozgássérült is, de állandóan poénkodik, így nem lehet nem észre venni a hasonlóságot közte és a South Park-os Jimmy között. A lényeg, hogy ne írjam le az egész történetet, a következő: kettejük közül az egészséges csontozatú akar egy bizonyos lányt. Annyira, de annyira akarja, hogy képes kiszabadítania a parazitától megfertőzött holttestet a hibernált állapotából. Ne kérdezzétek, hogy hogy kerül egy titkos kutatólabor egy kollégium közelébe, mert nem tudom. Lényegtelen. A történet vezérfonala pedig csak ezután kezdődik: a halott el kezd sétálni és harapdálni. Azonban nem egy szimpla zombis filmmel van dolgunk, hiszen ha itt szétlövöd a fertőzöttnek a fejét, akkor abból egy fél tucat "óriás piócához" hasonló lény mászik elő. Ezek pedig képesek akár a rothadó holtakat is ily módon feltámasztani.

Ne feledjük, hogy '85-ben már tarolt Az élőhalottak visszatérnek, így nem meglepő, hogy egyes motívumok emlékeztettek is rá. De vannak még itt egyéb apró kikacsintások is, de ezeknek a megtalálását már a nézőre bízom. Humor is akad bőven, melyből látszik, hogy ezt a filmet abszolút nem szánták valami komoly alkotásnak. Ha nem lennének benne a plusz poénok, akkor sokat rontana az összképen, hiszen akkor az jönne le, hogy itt kérem elgagyiztak mindent. Persze erről szó sincs, érződik, hogy itt minden szándékos, tudatos tervezés eredménye.

A karakterek színesek, némelyik elég sablonnak tűnik, de inkább azt mondanám, hogy ezek jobban megfelelnek az akkori filmek szereplőinek a karikatúrájaként. Ugyanis emlékeztetnék mindenkit arra, hogy ekkor már a mozizók többsége már rég túl volt egy tucat slasheren. Ezekben a produkciókban pedig egy idő után eléggé elszaporodtak  a személyiség nélküli szereplők legyilkolászása. Igaz, ezt a motívumot A halál  angyala trilógia  jobban ekézi. Egyedül az öreg nyomozót éreztem erőltetettnek. Továbbá sajnos a párbeszédek is néhol agyzsibbasztóak, azt viszont nem merném megkockáztatni, hogy ezt is direkt varázsolták ilyenné.

A gore kellemes, néhol elég vicces. Ilyen téren abszolút minden rendben van. Hibának rovom fel, hogy időnként azért kissé leülepszik a történet, továbbá, hogy hiányoznak számomra a meglepő fordulatok is. Az összképet tekintve viszont akkor is egy professzionális darabot kapunk. Egyébként érdekes abba is belegondolni, hogy ezt követően hány másik klasszikus horror merített ihletett ebből, pl. a fűnyírós jelenetet a Hullajó.

Riszpektá'!

Értékelés: 8/10