Lássuk, hogy a zseniális írónak, Clive Barker-nek melyik novellájából készült mostanság jobb film. Előre szólok, hogy sajnos egyik sem tudja kenterbe verni a Dread-et. Egyébként mindkét novella kapható nálunk a Vérkönyvek első kötetének keretében. Itt pl. meg is lehet vásárolni.
Éjféli etetés - The Midnight Meat Train (2008)
Rendezte: Ryuhei Kitamura
Mint az a névből is sejthető, a rendező japán, ráadásul tudtommal ez az egyetlen olyan filmje, ami nem hazájában készült. Voltaképpen rajta kívül szinte mindenki amerikai. Így eddigi munkásságát nem is firtatnám, kivéve a nálunk is kaphatót, a kultikus Versus-t. Egyébként készített már egy Godzilla-filmet is, ezt csak úgy érdekességképpen írom le.
A történet elég érdekes elsőre: van egy fotóművész, aki nagyon szeretne már egy saját kiállítást, csak épp annyira azért még nem tehetséges. Így mást nem tud tenni, mint hogy elmegy az éjszakába és várja, hogy történjen valami olyasmi, amit érdemes lekapni. Valami olyat, ami magával ragadja az embert. Így fut bele a tehetséges kőarcú Vinnie Jones-ba, aki a Fog és köröm című, enyhén gyengére sikeredett horrorban megismert csendes karaktert hozza vissza. Na jó, most még inkább szűkszavú, de cserébe keményebb. Mondanom se kell, ő a "rosszfiú", aki a legutolsó időpontban induló metróban ülőket aprítja fel. Most lehetne mondani, hogy ez hogy nem tűnik fel senkinek, ám az írót nem arról ismerjük, hogy minden fekete és fehér lenne. Szóval a fotósunk a megszállottja lesz annak, hogy kövesse mindenhova az ürgét. Közben meg összebalhézik minden ismerősével.
A főszereplőt alakító, mellesleg Arany Málna-díjas, Bradley Cooper se ismeretlen a nagyközönség számára, legtöbbünk a Másnaposokból ismerheti, de horrorban is jártas, hiszen a szintén eléggé közepes Védtelen gyermekben szintén látható. A harmadik híresség pedig a Háromszoros Arany Málna-díjas Brooke Shields, akit meggyőződésem, hogy az emberek 90%-a csak a Kék lagúna miatt ismerhet. De ez senkit ne riasszon el, mert amúgy mindegyikük elég meggyőzően alakítanak, vagy legalábbis nem ripacskodják el.
A kivitelezés nagyon szép: tetszik a sok hideg szín alkalmazása, amit gyakran kontrasztba állítottak a meleg színekkel. Erre legjobb példák a metró és a kiállítás szembeállítása, vagy akár a legtriviálisabb a nappal és az éjjel megjelenítése. A vágások, hangok jók, a trancsírok a helyükön vannak, bár ezt (is) lehetett volna fokozni.
De valahogy engem nem győzött meg. A történet a vége felé egy olyan irányba megy, amire sajnos nem tudok hirtelen jobb szót mondani, mint azt hogy gáz. Nagyon sok megválaszolatlan kérdés marad utána, ráadásul engem sokban emlékeztetett az Őrült Stone c. sci-fi horror klasszikusra.
A főszereplőt meg ugyan jól eljátssza Cooper, de attól még a karaktere egy pöcs. Abszolút ellenszenves, nem tudok érte izgulni. Meg igazából ez a másik probléma: kevés a feszültségforrás. Azért egyszer érdemes megnézni, mert azért vannak érdekes fordulatok.
Egyébként én még anno 590-ért vettem akciósan, de manapság sem kerül sokkal többe. Az írói műveit gyűjtőknek kötelező darab.
Még valami: ritka eset, amikor a magyar cím jobb az eredetinél, erre pedig az Éjféli etetés egy kiváló példa.
A vér könyve - Book of Blood (2009)
Rendezte: John Harrison
Ennek a Harrisonnak sajátos karrierje van: első filmes élménye az volt, hogy szerepelhetett zombiként Romero Holtak Hajnalában. Azonban a következő részben, sőt A rémmesék könyvében is, már mint rendező asszisztensként tevékenykedett. Azt nem tudom megmondani, hogy valaki felfigyelt a tehetségére, vagy csak annyit nyaldosott körbe, hogy már muszáj volt valami pozíciót adni neki. Akárhogy is, kezébe adtak neki pár részt a Tales from the Darkside c. sorozatból, majd kisvárta a nagyfilmet is megkapta. Aztán a közepes siker ellenére egy darabig csak TV-filmeket dirigált. Többek között neki "köszönhetjük" a most nálunk is futó (film+), Dűne-sorozatot, ami természetesen nyomába se ér az eredeti nagyfilmnek. Végül ennél a direkt-DVD alkotásnál kötött ki, de nem kell megijedni, annyira azért nem vészes, sőt.
A filmnek van egy erős kezdése az tuti, aminek a csúcspontja nem más, mint hogy végig nézhetjük egy lány arcának a letépését. Nyami. De egyelőre nézzük a sztorit: alapból egy taszító, rothadó bőrű srác beszámolóját hallhatjuk, ami nálam eleve negatív pont, mert nem szeretem az ilyet. A miértre egyszerű a válaszom: mert így már TUDOM, hogy Ő a történet során nem fog meghalni. Így akármi megeshet vele, egyszerűen nem fog felemelkedni a pulzusom száma, mert "megnyugtat" a gondolat, hogy ezt valahogy úgy is túléli. Pláne, hogy közben folyamatosan narrátori funkciót tölt be.
Szóval, a srácnak van valamiféle paranormális képessége, amit szeretne újból "előhívni", ezért felkeresi a dögös (?) egyetemi tanárját, hogy szívesen eltöltene vele pár kellemes napot és a kollégájával egy kísértetek által megszállt házban. Történetesen ott, ahol a fenn említett, nem éppen modern plasztikai beavatkozást láthattuk. Egyébként itt az alapfelvetés az, hogy a holtaknak megvan a maguk útjaik, amik a Föld egyes részein keresztezik egymást, sőt, vannak csomópontok is. A ház pedig nem más, mint egy ilyen pont, így értelemszerűen baromi sok szellem megy át rajta nap, mint nap.
A lényeg, hogy elkezdődik a több filmből is ismert klisé, hogy akkor most kamerákkal meg egyéb kütyükkel megfigyeljük a jelenségeket. Ezek sajnos nem igazán paráztatóak, pedig alapanyag az, mondanom se kell, bőven akad. Mindenesetre jó maga az alapötlet, hogy a "Vér könyve" nem más, mint a főszereplő fiú. Igen, a holtak ráírják történetüket és gondolom sejthető, hogy nem tollal... Aztán egyszer csak történik egy nem várt fordulat, ami ugyan ötletes volt, de engem csak lelombozott. Azonban a befejezés kárpótolt nagyrészt, az elég kemény lett. A legvége azonban elég összecsapottra sikeredett. Ráadásul még totál értelmetlen is.
Alapjába véve nem egy rossz film, de valahogy ez sem győzött meg. Technikailag itt sincs okom panaszra, ahogy a színészekre sincs, annak ellenére, hogy itt egy "nagyágyút" sem láthatunk. A legnagyobb bajom az, hogy nem tudták kellőképpen elosztani a cselekményeket: vannak kifejezetten unalmas részek és vannak elég izgalmasak is. Na, ezeket kellett volna jobban összekeverni, vagy nem is tudom. Azt azonban kiemelném, hogy a karakterek jellemfejlődései iszonyatosan el lettek cseszve. Főleg a tanító nénié, na az abszolút logikátlan.
Egy unalmasabb éjszakát el lehet vele ütni, de ettől se tessék csodát várni.
Éjféli etetés: 6/10
A vér könyve: 6/10
Hoppácska, ez most döntetlen lett. Ilyen is ritkán van.
Friss kommentek