Nézzétek el nekem a minőséget. Kómásan zötyögtem a kék metróval dolgozni, amikor megláttam ezt a plakátot. Szóval állva löttem gyorsan 2 képet, mielőtt leszálltam volna. Frappáns marketing!

Sóhajok  - Suspiria (1977)

Rendezte: Dario Argento

Bevallom eddig hadilábon álltam a rendezővel, mivel csak két filmjét volt szerencsém látni. Az Álmatlanságról korábban már megemlékeztem, ami a magyar kiadó miatt, olyan megtévesztő borítóval került a polcokra, hogy az már több mint szégyen. A másikat pedig még az egykori, hazai Fangoria magazin adta ki, igen, a Traumáról van szó. Mindkettő egy közepes alkotás, valahogy nem láttam bennük a "mester" tehetségét. Máig úgy voltam vele, hogy sokak szerint pont ezek a legrosszabb művei Argento-nak. Arról már nem én tehetek, hogy nálunk még csak ezeket adták ki (mármint akkor még). Zárójeles megjegyzés: tavaly napvilágot látott a Giallo c. filmje is, Adrien Brody-val, amit mindenki szét szedett, szóval valószínűleg az az igazi sereghajtó.

Aztán jött ez, mint a rendező munkásságának egyik ékköve, hogy ez mennyire "hű meg há"! Mondanom se kell; ezúttal is csalódnom kellett.

Én volnék az új szerkesztő. De pánikra semmi ok, kritikákat nem írok! Főleg, mert kb ennyi lenne: "Ez szar!". Persze, nem ilyen szegényes a szókincsem. Előfordulna még esetleg a "Nagyon szar" vagy az "Ezt az szart meg ne nézzétek!" is.

Szóval afféle udvaribolond-szórakoztató-cirkuszi majom leszek. Kevés szöveg, annál több kép, videó, meg amit csak el lehet képzelni. Easy rovatnak neveztük el.

Új szerkesztővel bővült a blog. Holnap reggel debütál is. Így amikor túl elfoglalt vagyok, ő tartja a frontot!

Ezzel mindenki jól jár: nekem nem kell emiatt stresszelnem, Ti meg nem maradtok bejegyzések nélkül.

További jó hír, hogy van végre saját e-mail címe a blognak, ez a hmblog66@gmail.com, amire lehet írni, sőt még továbbra is várok vendégkritikákat. De szívesen várok egyéb javaslatokat, ötleteket és ódákat a blog dicsőítéséről:)

Holnap a TV6 leadja a Démonok 2-t, amit annak is érdemes megnéznie, aki netán múlt héten lemaradt volna, hiszen jóformán ez nem más, mint az első rész cselekményeinek egy hasonló szituációjába való helyezése, ahogy azt anno meg is írtam. Valakinek persze pont emiatt tetszik.

A nyereményjáték most elmarad.

Azonban jövő héten, amikor is a kedvenc (nagy szó!) Fulci filmem lesz a soron, A Pokol hét kapuja, akkor majd egyszerre két DVD-t is lehet nyerni! Hogy miket, az egyelőre maradjon titok, lehet, hogy az is marad, hátha így jobban foglak majd titeket motiválni a játékra:) Természetesen ezek is Ultrafilmes kiadványok lesznek, meg lehet nyugodni.

A terméketlen hétért pedig elnézést kérek, sajnos egyre több a munkám, így estére olyan fáradt vagyok, hogy nincs erőm bejegyzéseket írni, pedig volna miről. A további rossz hír, hogy ez az állapot várhatóan egy jó ideig így is fog maradni, de azért majd igyekszem nem elhanyagolni titeket:)

Slaughtered Vomit Dolls (2006)

Rendezte: Lucifer Valentine

Ugye mindenki emlékszik a trilógia második részére, ami talán minden idők legbetegebb és leggusztustalanabb filmje. No, az előd se semmi.

Itt végre van kerettörténet, csak éppen ez sincs túlbonyolítva: egy férfi call-girl-öket hív fel, közösül velük, majd megöli őket. Persze mindegyiküket változatos és elég gyomorforgató módon. A lányok meg időnként mesélnek magukról, mindezt lelassítva, így olyan, mintha egy mélyhangú férfi beszélne helyettük, igen hátborzongató.

A megvalósítás most "amatőrebb", mivel nagyrészt kézi kamerát használtak. Mindezt szándékosan, nem pedig költségkímélés miatt. Ezzel azt a hatást próbálta a rendező elérni, mintha maga a gyilkos készítette volna a mészárlások felvételeit.  Persze szó sincs áldokumentarizmusról. Egyébként időközönként megjelenik egy VHS kamerával felvett, vagyis eléggé szemcsés képű videó egy kislányról, aki mindenfélét csacsog. Különösebb funkcióját nem véltem felfedezni. (Nem mintha a töbi jelenetben túl sok mögöttes tartalom lenne.)