Kissé megilletődtem, amikor még a hó elején megkerestek a TV6-tól (Aka Viasat6), hogy működjünk együtt. A részletek csak mostanra tisztázódtak és a végeredménnyel mindannyian elégedettek lehetünk.

Szóval a nagy hír a következő: A TV6-on október 8-tól, minden pénteken este 11-től horror-film lesz terítéken. De nem ám a mostani szutyok tini-okádékok, hanem igazi régi vágású ínyencségek! Úgy bizony! Ráadásul biztosítottak róla, hogy ezek az alkotások vágatlanul kerülnek majd levetítésre, amit manapság meg kell becsülni (had ne soroljak fel ellenpéldákat).

A hajtás után megtekinthető a hivatalos shower, aminek a premierje a televízióban csak hétfőn lesz, szóval Ti most igazán szerencsések vagytok:)

Természetesen a komikus színészről és nem az énekesről lesz most szó. Igen, az, akit leginkább olyan filmekből ismerhetünk, mint a Jumanji, Az apák napja vagy a Patch Adams, gondolta kipróbálja magát valami egészen más műfajban is. Még hozzá thrillerben! Ráadásul ezt nem is egyszer, hanem többször is véghezvitte, lássuk is mindjárt párat.

Sötétkamra - One hour photo (2002)

Rendezte: Mark Romanek

Ritka az, amikor a forgalmazók sokkal jobb filmcímet találnak ki, na ez egy ilyen eset. Itt Williams egy olyan szerencsétlent alakít, aki mint egy pláza fotókidolgozója, teljesen rákattan egy bizonyos családra. Ezt úgy kell érteni, hogy a képeik hatására (ami min. 7 év folyamatos kidolgozást jelent) azt képzeli, hogy ő is tagja a famíliának. Amolyan "Sy bácsi". Ez egyelőre kimerül a képzelgéseiben, de egy idő után egyre jobban fokozódik a vágya az iránt, hogy valakihez tartozzon. Így időnként "spontán" összefut a szülőkkel, megajándékozza a kisfiúkat, stb. Aztán történik valami és egyszer csak elpattan benne valami.

A film mit ne mondjak, zseniális. Abszolút thriller, miközben (bocs a spoilerért) senki se hal meg. Olyan feszültséget képes teremteni pusztán a színekkel, hogy ihaj. Ezt miért is emelem ki külön? Mert valami elkápráztató azok az apróságoknak tűnő dolgok, hogy ugyanaz a két szín váltakozik, illetve egybe olvad: a kék és a fehér. Ezt majd tessék megfigyelni.

A karakterek élethűek és nagyon is emberiek. Az anyukának fontosabb az anyagi biztonság, mint az önérzete. Az apuka egy f*sz. A kisfiú, aki szeretné, ha szeretnék. Na és persze Sy bácsi, aki csak szeretne egy normális életet, önön üres, monoton napjai helyett. A végére ráadásul kiderül egy elég fontos dolog az életéről, szóval teljesen lesz a kép a karakteréről.

Ebben az évben ez már a harmadik alkalom, hogy premier-filmről számolhatok be. Persze ez is sajnos csak nekünk az, hiszen tőlünk nyugatabbra már ezt több hónapja levetítették (sőt, mondhatunk akár egy évet is).

Hibrid - Splice (2009)

Rendezte: Vincenzo Natali

A rendezőnek az első filmje, a Kocka,  igazi kultuszstátuszba emelkedett, hiszen akkor valami merőben újat mutatott a világnak, nem hiába kapott annyi díjat és elismerést. A Hibrid azonban gyökeresen más: olyan klisé halmaz, hogy az már fáj. De még csak nem is ez a legnagyobb problémája, hanem egyszerűen unalmas.

Aki kíváncsi arra, hogy egy biokémikus pár hogyan nevel 7 év együttlét után egy gyereket, na azt az embert nem irigylem. Mondjuk történetesen ez a "gyerek" egy mesterségesen kiklónozott szörnyszülött, amit vizuálisan úgy tudnék legjobban érzékeltetni, mint egy csirke-kígyó-krumpli kombót delfin hanggal (ami külön vicces, hogy az őt formáló színésznőnek  Delphine a keresztneve). Ja és mindezek mellett kétéltű is. Ez így ebben a formában persze nem lenne elég "izgalmas", ezért a kis torzszülött sokkal gyorsabban fejlődik az embernél, így nem kell montázsokra hagyatkozni, ami azért valahol pozitívum. Igazából ez a megoldás azért is volt kényelmes, hiszen ez egy illegálisan teremetett lény, ergo a többi tudós nem tudhat a létezéséről, ami azt eredményezi, hogy a kis szegényke nem rohangálhat és libikókázhat a többi normális kölyökkel. Ez lenne most a feszültség része, hogy hogyan bírja az elzártságot, meg hogy a "szülők" mit meg nem tesznek, hogy le ne bukjanak. Kár, hogy ez nem jön át. Apropó, az alapszituációt meg már több mint 100 éve kitalálták, úgy hívják, hogy Frankenstein.

A Barlang után egy újabb összehasonlítást láthattok a hasonló magyar című filmekről.

Paraziták - Shivers / They came from within (1975)

Rendezte: David Cronenberg

Menjünk az egyszerűség kedvéért időrendben. Cronenberg-ről szerintem már sokan hallottatok, vagy legalábbis már látattok már tőle filmet. A legismertebb tőle (legalábbis hazánkban) A légy és a King regényének adaptációja, A holtsáv. Persze a tájékozottabbak sokkal több kultfilmjét fel tudnák sorolni, köztük van ez is, nem meglepő módon.

A helyszín minimalista, ám nagyon okosan: ugyanis egy olyan lakó-komplexumról van szó, ami minden fontosabb igényt ki tud elégíteni. Ez konkrétan úgy kell elképzelni, hogy az egyik emeleten saját orvosi rendelő, a másikon saját patika, medence, mélygarázs, sőt azt hiszem még egy áruház is volt említve. Ez mindenképp praktikus, figyelembe véve azt a tényt, hogy ez egy szigeten játszódik (persze híddal összekötve a nagyvárossal), így nyújtva egyrészt egy menedéket a tömegtől, ugyanakkor az ott lakókra nem telepszik az elhagyatottság érzése sem.

A nyitó képsorokkal nincs semmi cicózás: egy idős, szakállas úr rátámad egy diáklányra. Először azt hisszük, hogy erőszakolni akar, aztán persze csak simán felvágja, majd saját magával is végez. Így a néző kellőképpen rá tudott hangolódni, jöhet a "csendes" folytatás, ami csak egy bizonyos pontig tart, szerencsénkre, mert onnantól nincs megállás a cselekményben.

Rendkívüli bejelenteni valóm van.

Felfoghatatlan.

Ugye tudjátok, hogy nálunk a Pandorum fél év késéssel került a mozikba.

Most megvan az új csúcstartó. Egy tavaly(!), július 24-én(!) debütált filmről van szó, melynek hazai mozi-premierje, november 18-án lesz.

Ráadásul erről már én is írtam kritikát február 1-én.

Na melyik ez? Nem más, mint az...

Pár napja bejelentettem, hogy az új "mega-projektem" témája az olyan filmek lesznek, amiken az emberek többsége parázhat nézésük közben, ergo, jó fosatósakat keresek ezerrel. Örömömmel látom, hogy nagyon sok hozzászólás született, többségük érdemleges ötlettel, hogy szerintük melyik film felel meg a kritériumnak.

Mivel egy ilyen lista tartalma alapvetően szubjektív, ezért kutatásaim során a legtöbb jelölt után nem is igazán nézek. Ha megtetszik a történet (vagy bevallom néha csak a boritó és a cím), akkor már nézem is. Ennek azonban az az ára, hogy igen gyakran látok bűnrossz celluloid-termékeket. Én meg sokszor inkább végig szenvedem őket, csak hogy teljesebb képet tudjak majd róluk írni. Jelen esetben az alanyok szellemekről szólnak, mivel szerintem az ilyen jellegű filmek a legjobbak az ijesztgetésre, persze ez is csak az én meglátásom.

Akkor most következzen ezekből egy jó nagy adag, melyeknek a többsége kerülendő. Most láthatjátok majd, hogy mekkora áldozatokat hozok a sikeres TOP-lista összerakásának az érdekében:) (5 film lesz terítéken, szóval érdemes a "tovább" gombra kattintani)

Örülhettek, mert folyamatosan jön az ihlet, ezen a poszton kívül még legalább 8 ötletem támadt, ami még folyamatosan növekszik az általam elfogyasztott filmekkel egyenesen arányosan. Szóval igyekszem saját magamat utolérni:) Ezért is kaptok megint egy hármas csokrot, lehet örvendezni.

Autopsy (2008)

Rendezte: Adam Gierasch

Ezt a filmet pont tegnap este néztem, szóval kezdjük is ezzel.

Gondolom sokatok hallott már az After Dark Horrorfest-ről, aminek keretében egy fél tucat új horrort meg lehet tekinteni, igazi jó móka lehet, nálunk nem tudom, hogy mennyire lenne nyereséges egy ilyen buli. Arról nem is beszélve, hogy ehhez nem két-három hónapos késéssel kellene levetíteni a mozikban az újdonságokat. Mindenesetre ez a 2009-esen debütált (így visszanézve, jó pár általam említett film kapcsán nem írtam meg, hogy azok is részt vettek az adott fesztiválon, bocsi).

Alapvetően két részre tudnám bontani a filmet: az első fele unalmas és gagyi, amin nagyon érződik az alacsony költségvetés. Nagy türelem kell hozzá, hogy meglássuk az élvezhetőbb részét, ami meg igazából semmi más, mint színtiszta gore, de a jobbik fajtájából, már ha lehet ilyet írni.